Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. a bolettaalap — s amelyek teljesen elhomályosítják a költségvetést i(Kabók Lajos: Nem számolnak el róluk!) és az államháztartás egyensúlyának fenntartását, a költségvetési egyensúly biztosítását teljesen lehetetlenné és bizonytalanná teszik. A közüzemek közül az Államvasutak defi- I cit je a költségvetésből megállapíthatólag 56 millió pengőt tesz ki, az állami vas és- gépgyárak deficitje pedig 12 millió pengőt. Ez a kettő együttvéve 68 millió pengőre rúg. Ebből pedig megállapíthatjuk, hogy az Államvasutak és az állami vas- és gépgyáraknak deficites gazdálkodása az előidézője az egész költségvetés deficitjének, amely a közigazgatási kiadásoknál 6 millió pengőben, az üzemeknél pedig 60 millió pengőben van előirányozva; ez összesen 66 millió pengőre rúg, míg ezzel szemben — mint már előbb említettem — az állami üzemek deficitje 6S millió pengőt tesz ki. A költségvetésnek, illetőleg az állami pénzügyeknek leggyengébb pontja tehát az állami üzemek, illetőleg az a veszély, amelynek az államkincstár állandóan ki van téve azáltal, hogy az állami üzemek deficitjét kénytelen pótolni. A népszövetségi biztos szerint is Magyarország csak akkor remélheti a pénzügyi stabilitás elérését, ha az üzemek megszűnnek az államkincstárt terhelni. Nem akarok részletesebben kitérni azokra a tervekre és javaslatokra, amelyeket itt már részben ismertettek előttem felszólalt képviselőtársaim és amelyek az állami üzemek deficitjének eltüntetését, kiküszöböléséi célozzák; elég, ha arra utalok, hogy például az állami vas- és gépgyárak deficitjének eltüntetésére, megszüntetésére vonatkozólag a népszövetségi ellenőr azt javasolta, hogy ezeket az üzemeket vagy állítsák le, szüntessék be, vagy adják el, vagy pedig adják ki haszonbérbe, az Államvasutak deficitjének megszüntetésére vonatkozólag pedig a szakértőként eljárt dr. Schraffl, illetőleg az ő javaslata alapján a népszövetségi megbízott is azt javasolta, hogy a vasút térjen át az eddigi bürokratikus módszerek helyett a kereskedelmi módszerekre. (Büchler József: Hol van tanácskozóképességl — Peyer Károly Micsoda tanácskozóképesség ez? — Büchler József: Nincs tanácskozóképesség! Fel kell függeszteni az ülést a házszabályok értelmében! Nem lehet folytatni a tanácskozást! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Büchler József: Nem lehet a tanácskozást folytatni!) Büchler képviselő urat kérem, méltóztassék a házszabályokat tanulmányozni közbeszólás helyett. (Peyer Károly: A 128. § világosan megmondja! — Esztergályos János: Súlyos elnöki önkény! — Büchler József: A 128. § megmondja! — Zaj.) Mojzes János: Mindezekhez hozzátehetjük még a különféle kedvezményes jegyek korlátozását, illetőleg megszüntetését, (Büchler József: Elnöki önkény!) mert lehetetlen és tarthatatlan helyzet az, hogy amikor itt az állam polgárok minden évben rendszeresen visszatérőleg súlyos milliókat fizetnek rá az államvasutak üzemére, akkor legyenek ebben az országban egyes kiváltságos társadalmi osztályok, amelyek vagy ingyen utazhatnak, vagy pedig csak nagyon minimális díjszabás mellett. Ez olyanforma állapot, mint amilyen a nemesség idejében volt, amikor a nemes ember nem tartozott fizetni, hanem fizetni csupán csak a polgár és a jobbágy volt köteles. Tessék végre, t. kormány és t, kereskedelemügyi miniszter úr, ezt a jobb ágykorból fennmaradt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 19 3 A május U-én, pénteken. 201 csökevényt, amely az államvasutaknál a kedvezményes jegyek formájában még mindig érvényben van, megszüntetni. E helyett sokkal célszerűbb lenne, ha a kormány és a kereskedelemügyi miniszter úr leszállítaná a vasúti tarifát és pedig úgy a személy, mint az árúfuvarozás terén. Ennek előreláthatólag meglenne az az eredménye, hogy a forgalom megnövekednék és így végeredményben a bevételek is emelkednének. Áttérve az adminisztrációs kiadásokból eredő terhekre,... Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a parlament tekintélyének megóvása érdekében a tanácskozásokon állandóan nagyobb számban méltóztassanak jelen lenni. Mojzes János: ... ha tekintetbe veszem úgy az állami közigazgatás, mint az autonómiák közigazgatásának terheit, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a háborúelőtti területének 28%-ára zsugorodott csonka ország adminisztrációja abszolút számokban kifejezve is többe kerül, mint amennyibe került a háború előtt egész Nagy-Magyarország adminisztrációja. Ez a legsúlyosabb tétele a költségvetésnek és ezen a téren kell a kormánynak elszánnia magát a legmesszebbmenő intézkedésekre, mert azok az eszközök, amelyekkel a kormány eddig igyekezett a költségvetés egyensúlyát biztosítani a közigazgatási kiadások csökkentése terén, nevezetesen a fizetésleszállítás ^ és létszámcsökkentés, egyáltalán nem klelégítőek és nem célravezetők. Ezen a téren gyökeres reformokra van szükiség, nempedig arra a pepecselésre, amelyet eddig tapasztaltunk úgy ettől a kormánytól, mint a megelőző kormányoktól. A fizetéscsökkentés különösen az alsóhb fizetési kategóriáknál egyenesen káros és veszélyes, mert ha a fizetés a létminimum alá száll, úgy ez feltétlenül korrupciót fog előidézni. Ellenben elkerülhetetlenül szükség van a túlméretezett adminisztráció visszafejlesztésére vagy amint legújabban nevezni szokták, leépítésére, még pedig úgy az állami, mint a megyei és a községi adminisztráció egész vonalán. A túlméretezett közigazgatásnak ez a leépítése pedig, amelyre feltétlenül el kell szánnia magát a kormánynak, mert ezek a súlyos, nagymérvű terhek tovább fenn nem tarthatók, csakis a felesleges intézményeknek, a felesleges állásoknak, a felesleges hatásköröknek megszüntetésével, ^ mélyreható szervezeti átalakításokkal érhető el. Ha pedig a túlméretezett adminisztráció ilyen formán lecsökken, ezzel nemcsak azt érjük el, hogy a kiadások is le fognak csökkenni, amely kiadások ma nem állnak arányban az ország teherbíró képességével, hanem egyúttal ennek az az eredménye is mefflesz. hogy az adminisztráció sokkal gyorsabbá válik, az üa-yek elintézése gvorsabb lesz; mert ennek a túlméretezett adminisztrációnak az a hátránya is megvan, amellett, hogy elviselhetetlenül sokba kerül, hogy a közigazgatást bonyolulttá és nehézkessé teszi és míg esryrészt a szükséges és sürgős ügyek elintézését meglassítja- addig másrészt a gazdasási életet mindenféle erőszakolt £s mondvacsinált intézkedésekkel teljesen megköti és megbénítja. Teljesen felesleges és parádés, mondhatnám luxusintézményeink vannak, amelyekre semmi szükség nincsen. Amikor itt az adózók tömegei roskadnak össze nap-nap után az elviselhetetlen terhek alatt, akkor nem engedhetjük meg magunknak azt a parádézást és nagy28