Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. soványak és halványak vagyunk, mert még a sertéseledelből sem szabad soknak enni. Sertéseledelen, kukoricán, répán tengődnek. Mondják meg odafent az elvtársak, hogy magyarok van gyünk, mi is élni szeretnénk, nemcsak ők, mert mi is védtük a hazát, de ha röviden nem segítenek rajtunk, éhen veszünk.« Szentes. »A nagy és hosszú tél alatt a városi és környéki temetőkből az akácfákat lopkodták el, hogy meg ne fagyjanak. A nyomorgó munkások 70—80%-a feltüzelte télen csaknem minden bútorát, tömegesen vannak családok, amelyeknél 5—6—7—8nak nincs annyi ruhaneműje, mint egynek kellene lennie. A gyermekek meztelenül, egy szál rongyban vannak, télen csaknem mindig ágyban voltak rongyokkal letakarva. így néz ki .Farkas Béla vármegyéjében a főváros.« Békésszentandrás. »A munkásság nem is embernek, hanem koldusnak néz ki. Ehenhalunk, mert sem munka, sem segély.« Balmazújváros. »A tiltott gyűlési büntetéseket leülés helyett közmunkában kell ledolgozni. (Büchler József: Üj szociálpolitikai módszer! Üj stílus!) Ez a büntetések büntetése, mert az a kevés közmunka, ami lett volna, ingyenben elvégződik és pénzt nem lát a földmunkás. (Peyer Károly: Takarékoskodnak! — Büchler József: Vay báró úrnak legyen mondva! — Propper Sándor: Koszszabb, mint az 1848 előtti jobbágyság!) Ha mindet így dolgoztatják le, egypár ezer munkanapról van szó.«^ Sándorfalva. »A földmunkások legnagyobb része novembertől márciusig kevés favágáson kívül semmi munkát nem talál, azt is csak azok, akiknek protekciójuk van. Az uradalom részét, a nyolcadrészét be kell hordani a megjelölt helyre, akinek nem jut favágás, éjjel az erdőkre megy tűzrevalóért. Előfordul többször, hogy a vadőr nem megy csendőrért, hanem ő veri el a rőzseszedőket és a rőzsét is elveszi tőlük. Mehetnek haza, maradhat nyersen a krumpli. Ilyenkor tavasszal gombát szedni járnak az emberek, de az uradalomnak a vad fontosabb, mint az ember. A múlt évben egyszer példa volt rá, hogy egy gombaszedő asszonyt addig vertek, míg eszméletlenül összeesett, később kórházba vitték, mert megőrült. (Peyer Károly: Ez a nemzeti egység! — Esztergályos János: Hallatlan valami!) A múlt évben a Pallavicini uradalomban még tizedrészt kaptak aratási és cséplési munkánál, az idén már ez nincs. A munkások ugyan e feltételek mellett nem akarják vállalni, de az elöljáróság dobszóval hirdette, hogy ha nem vállalják^ vidékről hoznak munkásokat és akkor ne számítsanak a község segítségére.« Gyulavári községből azt írják (olvassa): »ebben az évben egy esetben volt 10 napos testék-lássék munka, amelyen a szerencsések 10 pengő keresethez jutottak. Ebben merült ki a tavaszi munkaprogramm.« Jászkisér községből azt írják, (olvassa): »minden munkás a legnagyobb nyomorral küzd községünkben, semmiféle segélyt a munkásság nem kap. Legnagyobb részük eledele marharépa, kukoricaliszt és marhatök. Községünkben ezer földmunkás van, leírhatatlan nyomorban élnek mindnyájan. Az ipari munkásság legnagyobb része is mezőgazdasági munkálatokban keresnék kenyerüket, de éppen úgy, mint az iparágban, ágy ott sem tudnak kenyérhez jutni.« (Büchler József: Ezek azok a csavargók, akiknek Eckhardt úr nem akar választójogot adni. — Kóródi Katona János: Ezt Eckhardt úr mondotta

1

? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen, Eckhardt! — Kábák Lajos: ülése 19SU május U-én, pénteken. 189 Es maguk tapsoltak neki! — Kóródi Katona János: Ennek a kifejezésnek sohasem tapsoltunk! Valószínűleg ezt nem alap nélkül mondotta Eckhardt! — Büchler József: A hasonló örül a hasonlónak! Az embereket nem lehet csavargóknak nevezni!) Végül így szól a levelek egész sorozata. Sándor falva községből azt is írják (olvassa): »a község kapott a télen 500 pengőt közmunkára, de a hideg miatt csak márciusban tudták megkezdeni. De csak az vehetett részt, aki a nemzeti egység pártjában tag.« Van még itt egy csomó levél, amiket nem akarok részletesen felolvasni. (Propper Sándor: Nemcsak lelki, de fizikai kényszer alatt is állanak. — Peyer Károly: Csak olvassa fel

f Jöjjön ide a parlamentbe a falu nyomora!) Valamennyi levél arról szól, hogy munkát csak az kap, aki a nemzeti egység pártjához tartozik. Az egyik helyről azt írják, hogy a főszolgabíró azt ígérte, hogy pár napon belül intézkedik az ellen a terror ellen, de az eredmény az, hogy az ördögöt bepereltük az öreganyjánál. Szentesről, Hódmezővásárhelyről, Nagykamarásról, Mosonszoln okról, ismét Hódmezővásárhelyről, Nagykőrösről, Kesznyéteről és az ország minden részéből a legkülönfélébb hangon és stílusban írt levelek jönnek hozzánk. Mindezt a munkabérekre, a munkalehetőségekre és a munkaalkalmak kiosztására vonatkozólag hoztam fel. Hogyan él és milyen a magyar paraszt szociálpolitikája egy agráruralom idején? Azt hiszem, erről kár beszélni. Betegség, öregség, rokkantság idején éppen úgy el van hagyatva, mint akkor, ha dolgozik. A mezőgazdasági szociálpolitika legkiáltóbb illusztrálása, a mezőgazdasági bizottságok választása körüli visszaélések, amelyek ismét odavezetnek, hogy a mezőgazdasági munkás ebben az évben sem fog védelmet találni az inségbérékkel űzött bérlerontás ellen. Nem lesz béregyeztetés és nincs senki, aki ejbben a kérdésiben segítségére volna. A szociálpolitikához tartozik a háborús áldozatokról való gondoskodás is. Azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr lírai ellágyulása, amivel az előbb háborús emlékeit újította itt fel, ezen a helyen sokkal inkább helyénvaló lett volna, mert a városi rokkant munkás számára még valahogy nyílnak lehetőségek a munkábaállásra, de a falusi rokkant a szörnyű kenyérharcba teljesen és tökéletesen belepusztul és a falusi közigazgatás még annyi megértéssel sincs iránta, mint a városi közigazgatás a városi rokkant iránt. A falusi munkás egészségvédelméről beszélhetürik-e agrárpolitika idején. A falusi munkás kútjai, klozettjei csak arravalók, hogy a szocialista agitátorokat megbüntessék érte, más különben sem a főszolgabírónak, sem a közigazgatás más tényezőinek minderre semmi gondja nincsen. Anya- és csecsemővédelem 1 A falusi asszonyok a mi bizalmi nőink szomorú és elképesztő jelentései szerint a legrettenetesebb szerszámokkal védekeznek a gyermekáldás ellen. Irtózatos csendőri hajsza van odalenn a magzatelhajtások ellen, holott ezzel nem lehet megmagyarázni az anyának azt, hogy nemcsak a megszületendő gyermeket pusztítja el, hanem saját egészségét is tönkreteszi. Nem az a módja az egyke és a magzatelhajtások elleni harcnak, amelyet pl. a pénzügyminiszter úr mondott, hogy tudniillik adókedvezményeket ad. Ha a pénzügyminiszter úr elengedné az egész esztendei adójukat is ezek-