Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

190 Az országgyűlés képviselőházának i nek a szerencsétleneknek, akik erre kényszerülnek, még mindig nem hozná őket olyan anyagi helyzetbe, hogy számukra kívánatos és lehetővé legyen az, hogy a gyermekáldás ellen ne védekezzenek. A falusi tüdővész, a falusi angolkór, a falusi venereás betegségek pusztításáról talán nem is kellene beszélnem. De külön fejezetet érdemel éppen ezekben a napokban a trahoma elleni védekezés. Az agrárlakosság között pusztító trahoma elleni védekezés költségeit például a belügyminiszter úr Szeged város költségvetéséből törölte, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) ugyanakkor azonban nem törölte az újonnan vállalt kegyúri terheket. A hivatalos statisztika szerint 3,868.000 falusi lakos egészségügyi gondozása teljesen hiányos. (Peyer Károly: Majd szentelt vízzel meggyógyítják a trahomát! — Malasits Géza: Páduai Szent Antal fogja leimádkozni!) Elnök: Malasits képviselő urat rendreutasítom. Kéthly Anna: Az ország falusi lakossága 67-8% -ának egészségvédelméről nincs gondoskodás. A 3362 kis- és nagyközség közül csak 122 vau egészségügyileg ellátva, de persze ez az ellátottság sem azt jelenti, hogy ahol az arányszám kedvezőbb, ott az ellátottak teljesen fel volnának karolva. Az ellátottság fogalma alatt legtöbb esetben csak az anya- és csecsemőgondozást, ezt a Stefánia Szövetség r által nagyon rendesen és becsületesen elvégzett munkát kell érteni, mint amely aránylag a legjobban van kifejlesztve. De ez a szövetség is csak a terhesség ideje alatt, illetve 3 éves korig foglalkozik a gyermekkel, azontúl azután ezek sincsenek ellátva. A tüdővésszel legjobban sújtott alföldi 700 magyar falu közül 9 községben van tüdőbeteg-dispanser, az Összes 3362 kis- és nagyközség közül pedig 27 községben. (Peyer Károly: Ez bizonyítja a nagy földbirtokosok szociális érzékét!) Az 5,807.000 főnyi falusi lakosság közül 238.000 főnyi lakosságot ér a tüdővészelleni gondoskodás, bár e pillanatban nem tudok kiterjeszkedni például arra, hogy ezeknek a dispansereknek a működése is milyen hatással van a mostani gazdasági ínséggel szemben. Csak azt a tényt kell leszögeznem, hogy 3362 község helyett csak 27 községben védekeznek a tüdővész ellen. A falu lakossága, tehát az agrárállamban a legtöbb gondoskodásra igényt tartó réteg egészségügyi szempontból teljesen és tökéletesen magára van hagyatva. Pedig ez nemcsak a falu kér dése, különös figyelemmel tekint erre a problémára a városi lakosság is, hiszen az ipari lakosság utánpótlását a falusi lakosság adja és a város tökéletesebb egészségügyi szervezete hiába veszi fel a harcot a városi bajok, az egészségrombolás ellen, ha ezeket az eredményeket az újabb ellátatlanoknak a városba való tódulása megint megsemmisíti és teljesen feleslegessé teszi. A miniszterelnök úr néhány nappal ezelőtt új embertípusról beszélt. TTj emebertípust akar és én úgy hiszem, hogy a leghelyesebb volna itt nyúlni bele a kérdésbe- Már itt vegyék észre például azt, hogy 1933-han Hajdávármegyében 1500-zal csökkent a születések száma, ugyanakkor, amikor leszállítják . . . (Mecsér András a terembe lép. — Peyer Károly: Na itt a múzeum! Gyerünk tovább! Itt a múzeum úr!) Elnök: Csendet kérek. (Peyer Károly: Na, múzeumi tárgy úr, mi van a borjúkkal?) Kéthly Anna: Ahelyett, hogy az agrárgon'2. ülése 19

H május 4-én, pénteken. doskodási ezekre a rétegekre is kiterjedne, leszállítják a Stefánia Szövetség szubvencióját és a nagybirtok árnyékában még jobban elsatnyult, még jobban elcsenevészedett generáció fog felnőni. Ez a generáció kerül aztán az iskolába éhesen, rongyosan, betegen, férgesen, tisztátlanul mert a szappan is pénzbe kerül. Az óvódák is, az iskolák is túlzsúfoltak. Az oktatószemélyzet, amely a falusi lakosság gyermekeivel foglalkozik, rosszul van fizetve, kevés az iskolahelyiség, a tananyagot a gyermekek nem tudják befogadni. Valósággal mesterségesen rontják a falusi lakosság kultúrszínvonalát, bizonyára abból az elgondolásból kiindulva, hogy éppen elég a parasztnak az, ha a nevét jól-rosszul le tudja írni, mert a gazdaságilag elnyomott, a kultúrából kisemmizett parasztság politikai érettségétől nem kell tartani azoknak, akik az ő nyomorúságának vámszedői. Ügy látom, úgy érzem és azt vallom, hogy az uralkodó osztályok nagyon jól felfogott osztályérdekének szolgálatát jelenti az, ha a falusi iskolák ilyen rettenetes állapotban vannak. Még az sem mondható, hogy ezek az iskolák nem felelnek meg céljuknak, mert igenis megfelelnek annak a célnak, aminek szolgálatára rendeltettek: annak, hogy a paraszt megmaradjon évszázados elnyomatásában, éretlenségében, töltse be hivatását, hogy' születik, szenved, meghal és azután mást tovább ne akarjon a maga számára ebből az országból megszerezni és követelni. A nyolcosztályos iskola megteremtésére van egy határozatunk, amely teljesen elsikkadt, a felsőház visszaküldte, visszadobta és azóta nincs rá senkinek gondja. Azt mondják, nincs rá pénz. Elhkmém, ihogy valóban nincs pénz, ha nem látnám, hogy minden egyébre van ebben az országban pénz; van bolettára, van a felekezeti iskolák segélyére, van egyéb felesleges luxuskiadásokra, még dömping-sajtóra is van pénz. (Kórodi Katona János: Az előbb éppen arról beszélt, hogy az iskoláknak nincs segélyük, most már nem tetszik, hogy a felekezeti iskolák kapnak!? Miféle konzekvencia ez? Csak a falusi lakossággal foglalkozó állami iskolákra legyen pénz? A felekezeti tanító koplaljon? Ez szociális kívánság? — Esztergályos János: így is koplalnak a tanítók! — Kóródi Katona János: Legalább konzekvens lenne minden vonalon, de nem konzekvens! — Peyer Károly: No! No! — Esztergályos János: Több száz tanító nem kapja meg fizetését. — Kóródi Katona János: Legalább legyen konzekvens! — Peyer Károly: Ezt igazán nem emlegethetik a túloldalról ! — Esztergályos János: Valóságos kultúrbotrány, szégyen, gyalázat, hogy nem kapnak a tanítók fizetést! — Kóródi Katona János: Kéthly Anna nem akar nekik segélyt adni! — Propper Sándor: Sorrendi kérdés! Először legyen nyolcosztályos állami iskola! — Zaj. — Elnök csenget.) Az iskolával kapcsolatban kell a falusi lakosságnak egy másik fájó kérdéséről, a leventézésről is beszélnem, ennek nagyobb veszedelmét azonban sikerült azzal elhárítani, hogy az a rengeteg brutalitás és ostobaság, amit vele elkövettek, meggyűlöltette és_ megutáltatta a néppel ezt az intézményt. (Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassék talán kifejezéseiben kiméletesebb hangot használni. (Peyer Károly: Nehéz dolog mezítláb az einzelmarsch-ot verni!) Kéthly Anna: Ilyen gazdasági és ilyen is-