Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. melési erői ellentétbe jutnak a létező termelési viszonyokkal, avagy, ami csak jogi kifejezés ehelyett, a tulajdonviszonyokkal, amelyek keretén belül addig működtek. A termelési erők fejlődési formáiból ezek a viszonyok bilincsekké lesznek. Ekkor a szociális forradalom korszaka következik be.« Tagadhatja-e még valaki, hogy valóban bekövetkezett ez a tragikus összeütközés a társadalom magántulajdoni alapjai és a termelő erőknek hatalmas méretű megnövekedése között; hogy ezek a jogi formák és jogi bilincsek ma valóban a legsúlyosabb akadálvát adják és jelentik tíz- és tízmilliók szükséglete kielégítésének és általában mindazon hatalmas javak és értékek kellő felhasználásának, amelyek éppen elégségesek ahhoz, hogy jólétben, bőségben és boldogságban éljen mindenki a föld kerekségén, csak hogy ezt éppen a rendszer szerkezete akadályozza meg. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Bizonyos, hogy a társadalom kritikai megállapításának a valóságnak ebben az előre való lerögzítésében igaza volt, de a valóság és az ideológiai reflex között, sajnos, eltolóelás mutatkozott. Ez a sajnálatos, fájdalmas és tragikus eltolódás az oka annak, hogy az előrejutásnak útja nem egyenes, hogy dialektikai ellentéteken, zökkenőkön, visszaeséseken, harcokon, összeütközéseken keresztül vezet előre, de mégis előre vezet és mégis egy magasabb szintézis felé jelöli ki az utat. Mi a marxizmus? Történelem-szemlélet, tudományos tan, egy világmozgalom szellemi fegyvertára, de nem tévesztendő össze a demokráciával, a parlamentarizmussal, a szabadságjogokkal. Ezek kiélési formák, eszközök, amelyek fölött áll magasan a marxizmus, mint eszme, mint szemlélet. És a demokráciának történeti baja: átmenetileg, hosszabb vagy rövidebb időre a parlamentarizmussal adódhatnak nehézségek, a szabadságjogokat megnyirbálhatják, a mi szocialista eszméinket, a mi tudományos meggyőződésünket, a mi nagy tanítómestereink tanítását és ennek a tényeken keresztül beigazolódott valóságát ami szívünkből, a mi lelkünkből kitörölni nem lehet, legfeljebb ha akadna egy ellen Marx, ha akadna a túlsó oldalon, a túlsó táborban olyan,! aki meg tudná ugyanolyan világosan és megdönthetetlen logikával cáfolni mindezeket a megállapításokat, amelyeket a valóság nemcsak a mi szemünkben igazolt. T. Képviselőház! A marxizmus nem bukhatott meg, mert a marxizmus soha nem volt uralmon. Még a szociáldemokratapártok sem voltak tulajdonképpen a szó igazi értelmében uralmon, legfeljebb itt-ott kormányon voltak hosszabb-rövidebb ideig és e kormányon létük alatt nem is ^törekedhettek másra és nem is akarhattak mást, mint a hatalomban való részesedést a széles munkástömegek javára gazdaságpolitikai előnyökre és szociálpolitikai védőtörvényekre felváltani. Ezért mi sem német, sem osztrák szocialista testvérpártjainkat elítélni nem fogjuk, ezért nekik a felmentést a történelem is meg fogja adni, csak viszont a ma élő generáció és a szocializmus most átformálódó világa alkalmasint többszörösen meg fogja gondolni, hogy vájjon szabad-e neki azt az illúziót kelteni — mert ma ezt illúziónak kell mondanom — a mögötte álló tömegekben, hogy a kapitalizmus mai halódó korszakában van még egyáltalában szociális reformnak és ülése 193

If. évi május hó 2-án, szerdán. 85 kompromisszumos eredmények kicsikarásának lehetősége. (Buchinger Manó: Ez így van!) Igen t. Képviselőház! Azt kell mondanom, (hogyha van a háború utáni idők politikai történetének tragikus hőse, akkor vitathatatlanul és kétségtelenül a szociáldemokrácia az. A tragikum minden eleme és minden ismérve fellelhetö abban, hogy ezek a hatalmas tömegpártok odaállnak a gátra akkor, amikor a régi (hatalmi osztályok képviselői elbújnak az egérlyukban. A tragikum minden eleme fellelhető ott, hogy hajlandók, hogy mentsék, ami menthető, átvenni és igazgatni a esődtömeget. Hogy a jogot és szabadságot hozzák a mögöttük állók és nemcsak a mögöttük állók részére, lehet, hogy ez is hiba volt. Hiba volt talán az is, hogy a jogot és szabadságot hozzák akkor, amikor a tömegek kenyér és munka után kiáltanak, csak éppen a kenyérből és a munkából van a legkevesebb, nem azért, mintha az erre irányuló és ennek a kérdésnek megszervezésére irányuló készség belőlünk hiányoznék, 'hanem azért, mert 1914-től 1918-ig az emberek vajmi keveset vetettek, a halál nagyon sokat aratott, a kapitalista imperializmus háborús tékozlása milliárdos vagyonokat és javakat pusztított el és a szocializmus mindezekkel a tényezőkkel szemben csodákat produkálni természetesen nem tudott és nem tudhatott. Megvolt a függetlenség, megvolt a nemzeti függetlenség más országokban is, de ugyanakkor orgiát ült nemcsak Trianon, hanem Versailles és St. Germain szelleme is, ugyanakkor megszűkültek a határok, ugyanakkor nyögni kell a hadisarcot és ugyanakkor felcsattan kemény kegyetlenséggel a győztes hatalmak parancsszava, hogy a háborút csináló apák vétkeiért pedig lakoljanak a fiak, az unokák és dédunokák. Tragikus az egész történelmi sorozat, tragikus mindaz, ami a háború befejeződése óta napjainkig töntént és tragikus az az eltolódás is, az időrendi sorrendnek r az az eltolódása, amely az európai munkásság helyzetében jelentkezik. A győző országokban a háború megnyerésével egyidejűleg van kenyér bőven, hatalom a munkásosztály kezében annál kevesebb. A burzsoázia jelszava ezekben az országokban az, hogy: lakj jól, de parancsolni én parancsolok. A háborúvesztes országokban a proletártömegek értetlen részének elkeseredése és zúgolódása kiváltja a másik jelszót: adj kenyeret és ha ezt nem tudod, akkor ne akarj parancsolni. Egy újabb megnyilatkozási formája a itragikus összeütközések ama láncolatának, amelyről szólottam. Csoda-e, ha kiélesedik a válság, fokozódnak az osztályellentétek, ^növekszik az ideológiai zűrzavar és az osztályfrontok is eltolódnak s lényegileg és érdemileg proletárosztályok azért, mert nincs proletár- és szocialista ideológiájuk, szembefordulnak a munkássággal. Olyan osztályok és társadalmi rétegek, amelyeknek a történelem és a társadalmi fejlődés logikája szerint ide kellene hozzánk tar.tozniok, mint például a középosztálynak, a szellemi munkásságnak — ezek a rétegek csak azt nézik, hogy az ipari munkásosztály a maga kollektív szelleméből kifolyólag politikai befolyását szociálpolitikai védelemre, beftegségi biztosításra, társadalombiztosításra, munkanélküli biztosításra fordította és váltotta át, és ezek a rétegek, — amelyektől minden kollektív gondolat távol állt eddig, amelyek az államtól csak azt kérték és azt várták, hogy engedje őket nyugodtan keresni és nyugodtan pénzt félretenni, engedje őket nyugodtan élni,- most gyűlölség-