Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

86 Az országgyűlés képviselőházának 270 gel, irigységgel, meg nem értéssel nézik a lényegileg testvérosztálynak kollektív erőfeszítéséből folyó szociálpolitikai védelmét. Eltolódás; és elferdülés ott is, amikor a parasztság széles tömegei a mezőgazdasági válság kiéleződésének hatása alatt nem a 'kapitalizmussal, hanem a nagy áruházakkal, a közvetítő-kereskedelemmel és általában a városi kultúrával fordulnak szembe. Tragikus eltolódás akkor, amikor a volt uralkodórétegek és a hatalmon volit osztály tagjai azzal állanak azután elő, hogy: »Lenéz bennünket a külföld, másodosztályú nép, másodosztályú nemzet vagyunk, hjah persze, mert mesterlegények, mert iparosok, mert holmi jött-mentek kormányoznak bennünket. Majd ha az úri osztály és az úri kaszt visszatér,« — ez volt a német junkerségnek, a nemeit hivatalnok-osztálynak és a német tiszti gárdának a legfőbb ütőkártyája »akkor rendben lesz minden és megváltozik a helyzet«. Ellopják a jelszavainkat, kisajátítják a jelvényeinket, eltanulják szervezési formáinkat, a vörös május; elsejét barnára és feketére próbálják átmázolni. A szocializmus szelleme azonban a mi legsajátabb és legegyénibb tulajdonunk, a szocializmus szellemét tőlünk és afeltörekvő munkásosztálytól elorozni nem lehet. Itt legfeljebb csak ideig-óráig tartó kölcsönkérésről lehet szó a szocializmus fegyvertárából, ideig-óráig tartó elkendőzéséről a valóságnak, az ellentétet és a megcsalódottság a félrevezetett tömegekben később annál elementárisabb erővel fog jelentkezni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meghalt a marxismus? Vájjon meghalt-e Galilei nagy gondolata akkor, amikor őt, egy új forradalmi gondolatnak a felfedezőjét ezért a nagy gondolatért vérpadra akarták hurcolni % Vájjon melyik bizonyult nagyobbnak, időállóbbnak és ellentállóképesebbnek: az akkori porkoláboknak, az akkori tömlöctartóknak, az akkori vésztörvényszéknek, az akkori máglyagyuj tógátoknak az igazsága vagy pedig az új hatalmas forradalmi gondolat, amelyet a tudós képviselt és mártirságával is megpecsételt? A forradalmi eszmék és a forradalmi gondolatok a történelem során gyakran elbuktak, hogy azután később annál nagyobb, annál diadalmasabb és annál hatalmasabb erővel támadjanak fel. Nem könnyű a sora az új és forradalmi gondolatnak, mert szembe kell, hogy helyezkedjék a megrögzött butasággal és — ami ennél is veszélyesebb rá nézve — szembe kell, hogy szálljon a hatalmi érdekekkel.

i Miért vált a krisztusi gondolat is felfedezőjében és líttörőjében rövid idő múlva tragikussá, miért kellett kereszthalállal lakolnia érte! Azért, mert a kufárok és a pénzváltók kikergetése a templom csarnokából, a templom urainak érdekét sértette és mert a két kategória között szoros es szerves érdekszövetség és élet-halálszövetség állott fenn. Ma is az a helyzet, hogy azok, akiknek a kapitalizmus fennmaradása és fenntartása életérdekük, mindenütt, minden vonalon szövetségesek, cinkosok után szimatolnak és számukra csak az a fontos, hogy akadjon elegendő számú megtévesztett és felfegyverkezett zsoldos, aki a régi, kiélt, de önmagától távozni és önmagától kimúlni nem akaró rendszernek az életét megvédi és meghosszabbítja. Az bizonyos, igen t. képviselőtársaim, hogy egy és más tekintetben tévesnek bizonyult az az elgondolás, mintha a kapitalizmusból csak úgy egyszerűen bele lehetne nőni a szocializmusba. A kapitalizmus halálát éppúgy akarni kell, mint ahogy a szocializmus megszületéséért munkálni, építeni, dolgozni, érte, ha kell, szenülése 193

If. évi május hó 2-án, szerdán. vedni, vérezni és meghalni kell. Ez az, amit ma a^ szocializmus új generációja, (Farkas Elemér: Egyelőre kimenekültek Prágába és nem haltak meg!) a muskásmozgalomnak új nemzedéke egyre világosabban és egyre tisztábban lát. Nem keletről, hanem nyugatról — ex occidente lux — jön a világosság és jön az az újjászületett szocialista szemlélet, amely demokratikus, de ugyanakkor aktívan hatalomra törő, amely marxista, de visszanyúl a marxismusnak epikus és humanisztikus gyökereihez, amely analitikus, de ugyanakkor dinamikus is, amely hidat épít a szellem forradalmárai felé, hidat épít mindazon társadalmi osztályok és középrétegek felé, amelyek úgy érzik, hogy a fennálló társadalmi rend keretein belül sem emberi megélhetésüket, sem emberi méltóságukat immár biztosítani nem tudják és ezeknek azt mondja: Itt van az én munkaprogrammom, itt van az én munkatervem, aki ezt a tervet elfogadja, jöjjön hozzánk, legyen szövetségesünk, segítsen bennünket a cél elérésében, de nem koalíciós kormányzati alapon, nem a polgári pártokkal való paktál ás alapján, hanem a Programm, a szocialista átalakulás, a kapitalista társadalomnak szocialista társadalmi közösséggé való átformálása alapján. S azt mondjuk azoknak a polgári intellektuális rétegeknek ós annak a sok vívódó léleknek, amelyekből százával és ezrével adódik ebben az országban is, hogy ne féltsék tőlünk és ettől a mozgalomtól mindazt, ami a polgári kultúrában és az elmúlt századok kulturális fejlődésében valódi érték és valódiban kiemelkedő jelentőségű. Nem kisebb harcos, mint Engels mondotta: nemcsak Saint Simon, Fourier és Owen a

7 szel- • lemi ősünk, de Kant és Hegel is. Es nem más, mint Lenin állapította meg, hogy Marx műve zseniális folytatása a XIX. század három nagy szellemi áramlatának: a német klasszikus filozófia, az angol klasszikus nemzetgazdaságtan és a francia szocializmus hatalmas épületének és gondolatvárának. Nekünk a szocializmus ezen új hősi és egyúttal építő korszakához szükségünk van a szellem forradalmárjaira, szükségünk van a túlsó tábor dezertőrjeire, szükségünk van új Marxokra, új Lassalle-okra, új Voltaire-ekre, új Kousseau-kra, új aufkläristákra. (Farkas Elemér: Mindig kevesebben teremnek új Rousseauk és Voltaire-ek! — Weltner Jakab: Igen! Olyan nagyok voltak, hogy nagyon nehéz az utánpótlás ! — Zaj a jobboldalon. —- Farkas Elemér: A forradalmat ne hirdesse innét! En figyelem: csak a forradalmat hirdeti és dicsőíti! — Ez mégsem lehet, de nem nagyon időszerű sem az urak szempontjából! — Kabók Lajos: Pedig az elkövetkezik! — Weltner Jakab: Hogy mit lehet mondani a Képviselőházban, ezt nem ön állapítja meg! — Farkas Elemér: Bízza reám! — Esztergályos János: Nem bírják az idegei! — Elnök csenget.) Lehet, hogy az idősebb generáció tagjai ezt nem értik, de ha a saját fiaikkal egyszer leülnek az ebédnél vagy nem az ebédnél, hanem a szoba sarkában félrevonulva, egyszer beszélnek és megpróbálják kianalizálni az ifjabb generáció lelkét, rá fognak jönni, hogy^ milyen nagy és mélységes az ellentét az életérzésben, a világszemléletben milyen, nagy az eltolódás az apák és fiúk, a régi és új generáció között. Nem mindenkit elégít ki ^z, hogy életcélja legfeljebb az legyen, hogy naponta háromszor megtöltse a gyomrát, hogy biztosított állasban elhelyezik és majd valamikor miniszteri tanácsosi nyugdíjat kap; nem mindenkit elégít ki, hogy haptákolás alapján kell valahogy kiku-