Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

2 Az országgyűlés képviselőházának kasok a rideg gyáros munkaadókkal szemben. A gazdasági munkásoknak, cselédeknek nem mindegy az, hogy gazdájuknál végrehajtó jár-e, vagy sem, nem nézik közömbös szemmel, hogy az a gazdaság, amelyet mostani gazdája talán a nagyatyjától kapott örökségül, hogy azon keresse kenyerét, esetleg vesztes lesz a küzdelemben és olyan kézbe kerül, bank vagy részvénytársaság kezébe, ahol azután nem lesz meg iaz a túloldal részéről sokszor lekicsinyelt, de — azt hiszem —• a munkások részére nagyon sokat érő patriarchális viszony. Nagyon jól tudjuk, igen tisztelt Ház, hogy a gazdasági munkásoknak nagyon sok bajuk van és hogy nagyon sok segíteni való van még ezen a téren, ezek között a tennivalók között azonban elsősorban a legnagyobb segítőeszköz a telepítés, amelynek kérdésével, — ha megméltóztaitnak engedni — hosszasabban kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Amióta Albrecht királyi fenség megtartotta a telepítési ankétot, azóta nagyon sokat és sok helyen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, előadói emelvényeken, társadalmi egyesüleltekben és a sajtóban is. Majdnem minden képviselőtársam említést tett itt a telepítésről, hosszasabban azonban nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, — kivéve talán Krüger képviselőtársamat — ezéríi nem tartom feleslegesnek előhozni ezt a dolgot, de már azér.t sem, mert hiszen a Nemzeti Munkaterv egyik sarkalatos pontja ez és kormányunk is és főképpen a földmlvelésügyí miniszter úr minduntalan említi a telepítés szükségességét. A telepíííés történelmi vonatkozásainál nem akarok sokat időzni. Megemlítem, hogy a török hódítások és a kuruc-labanc háborúk alatt üresen és lakatlanul maradt területeket német .telepesekkel telepítettek be, akik olyan kiváltságokat élveztek földesuraiktól, amilyeneket a mi saját jobbágyainknak, a mi magyarjainknak sem adtak meg. Zárt községekbe telepítették őkeit és a mi népünkkel szemben még az a fölényük is megvolt, hogy nyugatról jővén, nagyobb gazdasági kultúrával bírtak, azonkívül kereskedelemmel, iparral is foglalkoztak és így nem lévén kitéve az időjárási és a terményértékesítési viszonyok változatosságának, jobban megerősödhettek. Ilyen telepesek voltak a szászok, akik szinte államot csináltak az államban, mert nagy monopóliumokat tudtak kiverekedni a gyenge és a nemzetiségeket pártoló királyainktól. A szerb telepesek még a köznemeseknél is nagyobb gazdaságjogokat élveztek, azonkívül kezükben volt egy időben majdnem az egész magyar állatkereskedelem és a gabonakereskedelem egy része, nem csoda tehát, hogy megerősödtek. Ezt csak azért említem, mert ebből is látszik, hogy csak azok a telepesek vernek gyökeret, akik mindenféle kiváltsággal vannak megáldva. A magyar telepítések tulajdonképpen egyetlen vonalon sem sikerültek. Mindaddig, amíg az infláció révén nem sikerült a gazdáknak adósságaikat rendezni, addig ők is küzdöttek az annuitások törlesztésével, minduntalan halasztást kellett nekik adni, az 50 éves amortizációs időszakot újra és újra meg kellett hoszszabbítani, konvertálni kellett a kamatot és a hátralékokat a tőkéhez csatolták. A legújabb telepesek közé sorozhatjuk a földbirtokreform során földhözjuttatottakat. Elismerhetjük, hogy ez bizony nem sikerült. 269. ülése 193% május 1-én, kedden. Olyanoknak adtunk földet, akiknek nem volt másuk, mint az a föld, amelyet kaptak. Ezt megmunkálni nem tudták és ha megmunkálták, munkauzsorával munkálták meg. Állatjuk nem volt, hogy a földet jókarba tudták volna helyezni, kizsarolták a földet és ma ott vannak, hogy már azért sem tudnak fizetni, mert a föld nem terem. Még rosszabbul sikerültek azok a parcellázások és telepítési próbálkozások, amelyeket az utóbbi időkben, a nagy konjunktúra idején a bankok, az állam és a magánosok hajtották végre. Ezek olyan telepítések, hogy az a 10 holdas kisgazda, aki egy másik tíz holdat vett magának, és annak az új tíz holdnak 50%-át lefizette készpénzben magas áron, azonkívül fizette tíz vagy tizenkét esztendeig az annuitásokat, ma már ott áll, hogy szívesen lemondana arról a földről, amit kapott, lemondana a befizetett annuitásokról, csak meg tudná tartani azt a tíz hold földet, amely eredetileg volt neki. Állítom, hogy ha ez a gazdavédelmi rendelet nem. jött volna, akkor ezek a telepesek, ezek az igazi telepesek telepíttettek volna ki elsősorban, nemcsak új birtokukból, hanem a régiből is. Az első teendő tehát, ha a telepítéshez akarunk hozzáfogni, hogy a múlt hibáit orvosoljuk. Amíg a levegőben lóg a földbirtokok használati díja fizetésének helytelenül megoldott problémája, amíg az annuitásokat nem fizeti senki s amíg kimozdítási eljárások vannak folyamatban, addig ne gondoljunk új telepítésre. Először ezt kell likvidálni, ezt kell megoldani, mert enélkül csak rossz példák lebegnek az új telepesek előtt. Ha megmaradunk emellett a szisztéma mellett, akkor azok az új telepesek, — bármilyen igazságosan és kedvezően állapítanák meg az annuitásokat — miután az ingyen föld olcsóbb a legolcsóbb földnél is, inkább elődeik metódusát vennék át, tehát azok sem fizetnének. A múlt telepítési hibái közé sorolom azt is, hogy a telepítéseket olyan birtokokon hajtottuk végre, amelyek a régi tulajdonosoknak sem hoztak jövedelmet. Ezek a birtokosok tisztára azért ajánlották fel birtokaikat telepítés céljára, mert ezeken a földeken ők maguk sem tudtak jövedelmezően gazdálkodni, vagy pedig azok a birtokok földrajzilag olyan kedvezőtlen helyzetben vannak, hogy a birtokoknak a vasúttól való távolsága olyan nagy, hogy terményeiket nagyobb veszteséggel kellett piacra vinni. Es ha ez hiba volt a nagybirtokoknál, akkor még nagyobb hiba és még nagyobb akadály volt ez a kisbirtokoknál, a telepeseknél, mert hiszen ők terményeiket kisebb mennyiségben viszik a piacra, tehát annál jobban nyomja őket a fuvar. Fontos tehát, hogy a telepítések a városok, főleg a főváros közelében legyenek. Talán ellenzést váltok ki, ha azit; mondom, hogy egy nagybirtoknak a főváros és általában nagyvárosok közelében nincsen létjogosultsága. Nem mondom, hogy ezeket a nagybirtokokat vegyük el, vagy pedig sajátítsuk ki. Azt hiszem azonban, 'hogy az ilyen birtokok tulajdonosainak sem lenne kifogásuk az ellen, ha birtokukat olyan birtokokkal cserélhetnék el, amely birtokok viszont felajánltattak .telepítési célra. Miután azonban erre a célra alkalmatlanok, nagyon egyszerűen el lehetne ezeket cserélni, annál is inkább, mert hiszen ezek a birtokok az új tulajdonosnak esetleg többet érnének, mint azok, amelyeket ezek a földbirtokosok ma tulajdonul bírnak. Mondjuk