Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
76 Az országgyűlés képviselőházának 270, közeputak, amelyek a mi pénzügyminiszterünknek tapasztalatai, tehetsége és tekintélye mellett igenis hasznosan állíthatók a köz szolgálatába. A pénzügyminiszter úr egyszer azt mondta, •hogy nekünk igen nagy értékeink vannak: van kövünk, van cementünk, vannak felesleges munkáskezeink, van mezőgazdasági terményünk, amely ezeket a munkásokat táplálni tudná. Kellene valamit, ami ezeket egy termékeny randevúra hozná össze. Éppen erről van szó. Ez a mai szisztéma mellett, háromhónapos kereskedelemi váltók rendszere mellett meg nem oldható. Itt 'kormányintézkedésre van szükség és minthogy én azt tapasztaltam, hogy a pénzügyminiszter úr az ortodoxiájának borába már eddig is néhány csepp vizet vegyített, amikor kincstári váltókkal ment a Jegybankhoz (Friedrich István: Hogyne!) — és helyeslem és helyeseltem is, mert nem tartom inflációnak, — amikor százmillió pengőt a mezőgazdasági adósságok rendezésére fordított, ezért én arra kérem a pénzügyminiszter urat, (Friedrich István: Vegyen fel még 2—300 milliót!) kövessen el még néhány bocsánandó vétket, mert ha igaz, — és úgy látszük, van henne valami — hogy itt jelek mutatkoznak, amelyek azt bizonyítják, hogy a válság mélypontjára érkeztünk, akkor ahhoz, hogy ebből a szörnyű mélységből kiemelkedjünk, a kormány (segítségére, a közösség motorikus erejére van szükség. (Éber Antal: Magyarul bankjegyekre!) Nem bankjegyekre. ;• Én meg vagyok győződve róla, nogy egy 100 milliós nyereménykölcsönkötvény kibocsátásával ezek a problémák megoldhatók lennének. Sajnos, nincs mód arra, hogy ennek részleteit előadjam, mert az idő előrehaladott, de legyen szabad arra utalnom, hogy ha én a pénzügy miniszter úrban eddig felfedeztem roosevelti vonásokat, ha felfedeztem savonarolai vonásokat, akkor méltóztassék megengedni, hogy tovább analizáljam őt és amikor ő a pénzügyi bizottságban a Tabán újraépítéséről szólva azt mondotta, hogy ebből egy fürdővárosnak gyönyörű hátterét vagy előteret kell csinálni, tehát eltekinteni a jövedelmezőség szempontjából, akkor én felfedezek benne Medici vonásokat is és erre apelláljak, de elsősorban az ő szociális érzésére, (Zaj.) apelláljak arra, hogy ennek az országnak problémái így, ahogy ez a költségvetés ma elbocsáttatik, nemcsak hogy meg nem oldhatók, hanem azt hiszem, katasztrofális következményekkel fenyegetnek. Most pedig, t. Ház, méltóztassék megengedni, hogy egy más kérdésre térjek át: az árkérdésre, amellyel a közelmúltban Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam és Tyler népszövetségi főbiztos foglalkozott. (Egy hang a baloldalon: Rossz társaság!) Nem rossz társaság, bár én a következőkben csak Eckhardt Tibor beszédével foglalkozom, mert Tyler népszövetségi főbiztos úr elvégre itt a külföldi hitelezőket képviseli, azonkívül angol ember és bizonyára méltóztatnak ismerni annak az angol gyárosnak az esetét, aki valahányszor egy vevőjének a külföldre árut küldött, mindig mellékelte hozzá Cobdennek egy kötetét és a Bibliát. A Cobden-kötetet azért, nehogy az illetőnek eszébe jusson gyárat alapítani, a Bibliát pedig azért, hogy pontosan megfizesse neki a tartozását. (Élénk derültség.) Én tehát nem kívánok kitérni Tyler népszövetségi főbiztos úr fejtegetéseire, bár őt különben igen nagyra becsülöm; kiváló műtörténész (Derültség.) és úgy tudom, hogy a műtörülése 1934. évi május hó 2-án, szerdán. ténészek is kiváló gazdasági politikusnak is tartják. (Élénk derültség.) Ellenben méltóztassanak megengedni, hogy Eckhardt Tibor tételével foglalkozzam, aki a magyar kapitalizmus lelki alkatáról olyan sötét képet festett, amilyent ő a múltban ezzel a kapitalizmussal együtt festeni szokott a magyar belpolitikáról, a magyar külpolitikáról, a magyar kormányzatok vezetőiről, stb. Én bevallom, hogy ez a múltban bizonyos mértékig elviselhetővé tette ezeket a támadásokat. Solamen miseris soeios habuisse malorum. Azt tapasztaltam azonban, hogy minél inkább csökkent az igen t. képviselőtársam bizalmatlansága a kormánnyal szemben, annál inkább emelkedett a szenvedélyessége, nem mondom, hogy a kapitalizmus ellen, mert a kapitalizmushoz tőke kell, ez pedig nincs, hanem inkább a gyáripar és a bank ellen, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon. Derültség.) azáltal pedig, hogy most már lassan-lassan egyedül a gyáripar van kiutalva az ellenzék politikai vadászterületére, (Derültség.) annál aláhúzottabban jelentkezik most ez a támadás. (Zaj a baloldalon.) A vita tétele az agrárolló nyílása volt, hogy az milyen okokra vezethető vissza és hogyan volna enyhíthető. Azzal, hogy milyen okokra vezethető vissza, nem foglalkozott az én igen t. képviselőtársam, ellenben igen erélyes intézkedéseket követelt a nyílás szűkítése tekintetében. Legyen szabad legelsősorban néhány kritikai megjegyzést tennem arra a statisztikára, amelyből az agrárolló tételeit megállapítják. 26 cikkből állítja össze a Statisztikai Hivatal az úgynevezett agrárollót, amelyekből 13 mezőgazdasági és 13 iparcikk. (Farkas Gyula: Szerencsétlen szám. — Zaj a jobboldalon.) A mezőgazdasági cikkek közül nincsenek itt azok. — nem szándékosan, hanem egészen véletlenül — amelyeknek az ára az utóbbi időben lényegesen emelkedett, az agrárcikkek közül itt a bor, a gyapjú, a nyersbőr és még egy csomó más fontos cikk, az iparcikkek közül pedig nincs benne egyetlenegy gép, egyetlenegy szerszám, vegyi cikk stb. Egy-két textilcikk szerepel ugyan, de ott is inkább a konfekcionált cikkek, úgyhogy én igen objektív alapon tudnék összeállítani egy ilyen agrárollóstatisztikát, amely például igen kedvező képet mutatna a t. Háznak a mai helyzetről. (Derültség. — Ellenmondások jobbfelőlj Arról nem is szólok, hogy ebben a statisztikában nem a gyári árak szerepelnek, hanem a nagykereskedelmi árak, tehát nem az, ahogyan a gyáros elad.ia a cikkét, hanem ahogy a nagykereskedő ad.ia el, ' drásrábban. (Peyer Károly: 20%-os fázisadó! — Farkas Gyula: Szóval ez drága olló? — Erdélyi Aladár: Szóval a gyárosok nem adnak? — Zaj. — Elnök csenget.) Következik most egy másik kérdés! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hogy az összehasonlítás alapjául az agrárollónál az 1913. évet vették. Ami 1914-ben bekövetkezett, méltóztatnak tudnL hogy a világtörténetben ugyanolyan esemény, ugyanolyan cezúra volt, mint amilyen volt annakidején a kereszténység eljövetele, Róma bukása,^ Amerika felfedezése. Lehetetlen ennek a két korszaknak az 1914 előtti és utáni korszaknak szakadékát egynéhány statisztikai szám pallójával áthidalni. A háború után Magyarország nemcsak egy 53 millió lakosú monarchiából esett ki, hanem kiesett a régi történeti Magvarországból is, ezáltal megváltoztak termelésének
