Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 1934. évi május hó 1-én, kedden, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1934/35. számadási évre. (Általános tárgyalás.) Hozzászóltak : Csikvándi Ernő, Csilléry András, Erődi-Harrach Tihamér, Milotay István, Usetty Béla, Bródy Ernő, Bárczay János, gr. Somssich Antal, Hadházy Ferenc, Rakovszky Tibor. — Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nyilatkozott a tolnai főispán magatartásáról és gyógyszertárjog-adományozások kérdéséről, — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : Hóman Bálint, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Lázár Andor. (Az ülés kezdődött délután 4 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Frey Vilmos jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Herczegh Béla jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző úr. Bejelentem a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünkön a napirend megállapítása után a pénzügyminiszter úr a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is írásbeli választ fog adni Eckhardt Tibor képviselő úrnak a gyufakartell tárgyában múlt év június hó 21-én előterjesztett interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a Felsőház elnökének átiratát, amelyben tudatja, hogy a Felsőház az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsról, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumról szóló törvényjavaslatokat a Képviselőház szövegezésében változtatás nélkül magáévá tette. A bejelentést a Ház tudomásul veszi s az ily módon létrejött törvényt további alkotmányos eljárás céljából a miniszterelnök úrhoz teszem át. Bejelentem a t. Háznak, hogy dr. Kun Endre a Dunavölgye^Szemle című folyóirat felelős szerkesztő írásban összeférhetetlenségi bejelentést tett Frühwirth Mátyás képviselő úr ellen. Minthogy az. összeférhetetlenségi bejelentés a házszabályok 60. Vában , előírt kellékeknek nem felel meg, a bejelentést a házszabályok 60. §-ának 7. bekezdése értelmében elutasítottam s azt a Ház irattárába helyeztettem. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a függőben levő indítványok és interpellációk jegyzékét. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. A Ház ezt tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik az 1934/35. éji állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Csikvándi Ernő képviselő ár, aki beszédének elmondására előző ülésünkön halasztást kapott. Csikvándi Ernő képviselő urat megilleti a szó. Csikvándi,Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi ülésen Malasits t. képviselőtársam említette, hogy a gazdák nagyon jól tudnak sírni és ezzel a sírásukkal bizonyos előnyöket tudnak a maguk részére kiverekedni. (Csilléry András: Korányi is azt mondta!) Azonban nem marad következetes önmagához és ehhez a kijelentéséhez, mert aztán ő maga is a gazdasági 'munkások és gazdasági cselédek nevében 'kezdett el sírni, igaz, hogy per procuram, megfeledkezvén arról, hogy mindkét félnek a sírása egy forrásból ered: a gazdasági helyzetből, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és abból, hogy a gazdasági termények ára olyan alacsony, hogy abból megélni nem lehet. Tisztelt képviselőtársam 60—70 filléres napszámbérekről beszélt, elfeledkezvén arról, hogy ezek a napszámbérek helytelenül vannak ilyen formában előadva, mert ez rendszerint onnan áll elő, hogy a terményjárandóságokat, a szakmánybért, a konvenciót számítják át a mai alacsony terményárak mellett, természetes tehát, hogy azután ilyen formában készpénzben a kereset kevés. (Pataesi Dénes: A gazdának is kevés! — Csilléry András: De Korányi mást mond!) Azt tudniok kell tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a gazdasági munkások kérdésénél nem szabad ugyanazon a simlin^ lovagolni, mint az ipari munkások kérdésénél, hiszen a gazda nem háríthatja át a terheit, az ipari munkaadó azonban átháríthatja. De még az sem áll, hogy a gazdasági munkások helyzete ugyanolyan, mint az. ipari munkásoké. A gazdasági munkások, a gazdasági cselédek egészen más viszonyban vannak munkaadójukkal szemben, mint az ipari muii1