Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
Az országgyűlés képviselőházának 270. gyobb számban juttassa kenyérhez, szintén, ha nem is kielégítő, de számottevő sikerrel járt. Kedvező jelenség az idén tavasszal megtartott tenyészállatvásár is, mert szemben a tavalyival, emelkedő árak mellett is minden egyes darab értékesíttetett. Végül kedvező jelenség az is, hogy az év első hónapjától kezdve a mezőgazdasági nyersanyagok árában is bizonyos emelkedés tapasztalható, és bár ez az emelkedés világviszonylatban egyáltalában nem, vagy csak igen kevéssé indokolható, mégis bizakodással töltheti el a gazdák lelkét. Tavalyi költségvetési beszédemben a költségvetés realitását három tényezőtől láttam függeni, mégpedig elsősorban a termés hozamától, másodsorban a termés mikénti értékesítésétől, harmadsorban pedig attól, hogy menynyiben leszünk képesek a mezőgazdák vállain nyugvó terheket enyhíteni és csökkenteni. Tavaly is abból indultam ki és ezt vallom ma is, hogy válságunknak eredendő oka feltétlenül a mezőgazdaság válsága, ebből tehát logikusan következik, hogyha mondjárt világviszonylatról van is szó, az egyes országok határain belül is a gyógyítást a mezőgazdaságon keresztül kell megkezdeni. (Helyeslés a jobboldalon.) Engedtessék meg tehát nekem, t. Ház, hogy e szerint a beállítás és tagozódás szerint tárgyalhassam ma is az előttünk fekvő költségvetés kilátásait; engedtessék meg nekem, hogy az idő rövidsége miatt csak röviden billentyűzhessek végig a magyar közgazdaság igen szerteágazó és érzékeny klaviatúráján és rámutathassak arra, hogy milyen tennivalók, milyen intézkedések foganatosítása jutott eszembe e költségvetés tanulmányozása közben. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A terméshozam tekintetében a jó Isten kegyeire vagyunk utalva. Bár e tekintetben érkeznek bizonyos kártételekről jelentések, mégis mi, gazdák mindannyian jól tudjuk, hogy kedvező májusi és júniusi időjárás még lényegesen javíthat a helyzeten és bízunk abban, hogy mégis jó, vagy legalább közepes termésünk lesz. (Magyar Pál: Adja Isten!) Ami a kedvezőbb értékesítést illeti, e tekintetben elsőrendű kellékként jelentkezik mezőgazdaságunk átállítása az egész vonalon a minőségi termelésre. A jövő nagy konkurrenciájában csakis a kiváló minőségű standardáru lesz képes a piacokon megfelelő árak mellett elhelyezkedni. Ezért örömmel állapítom meg, hogy ezen a téren az idei költségvetés is 870.000 pengőt irányoz elő, amely összeg a minőségi termelést lesz hivatva szolgálni, örömmel állapítom meg azt is, hogy előreláthatólag nain1> egy 4—5 millió métermázsa elsőrendű minőségű búzával fogunk rendelkezni, elsősorban vetőmag céljaira, de exportcélokra is. Az elmúlt évi értékesítést tagadhatatlan kedvezően befolyásolta a kormánynak néhány kedvező és helyes intézkedése is. Ilyen az, hogy megváltoztatta devizapolitikáját, amely most az exportot részesíti előnyben az importtal szemben; ilyen az, hogy fuvardíjkedvezményt nyújt az exportnak, amely fuvardíjkedvezmény mintegy 5 millió pengőt tesz ki. Ezek a kedvezmények a céltudatos és sikeres külkereskedelmi politika mellett lehetővé tették azt, hogy tavalyi exportunkat ezidén mintegy 54%-kal fogjuk tudni túlhaladni. Természetesen ebben részes jó termésünk is, de ezek az intézkedések is. A termésértékesítés kérdésével viszont általánosságban mindaddig 1 , amíg a római tárgyalások eredményei nem válnak köztudomásúakká, részleteiben foglalkozni nem lehet. Mégis a helyesen felfogott közérdek — és ezt ülése 193 If. évi május hó 2-án, szerdán. 69 már ezúttal is leszegezni kívánom — föltétlenül szükségessé teszi, hogy a magyar búzáért a magyar gazda ezidén legalább is 15 pengőt kaphasson. Nagyon is helytelenül járnak el azok, akiknek e búzaáremeléssel szemben bizonyos szociális elgondolások miatt aggályaik vannak, mert én állítom, vitatom és bizonyítom, hogy egy magasabb búzaár még a nincsteleneknek is sokkal nagyobb darab kenyeret juttat. Engem tehát — nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr már elment — nagyon megnyugtatott az ő kijelentése a költségvetési vita során, hogy ha és amennyiben a római tárgyalások a hozzáfűzött reményeknek meg nem felelnének, abban az esetben nem zárkózik el olyan állami beavatkozás elől, amely hivatva lesz a gazdának ezt a magasabb búzaárat biztosítani. Természetesen ebben az esetben gondoskodni, kell arról, hogy ez a magasabb búzaár ne jelentsen túlságosan iíJgy vagy indokolatlan megterhelést a fogyasztóközönség részére. Vita tárgyát képezheti, hogy ez az intézkedés valamely monopolisztikus elgondolás alapján történjék-e, avagy maradjon meg a mai bolettarendszer. Nem kívánok ebbe a tárgyba beleszólani, csak egyre óhajtom felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét-: ha és amennyiben a mai bolettarendszer töröltetnék, gondoskodni kell arról, hogy a boletta mellé járó egyéb kedvezményeket, amelyeket éppen a legelesettebb kisemberek élveznek, abban az esetben is változatlanul fenntartassanak, mert iigy érzem, hogy méltánytalan és igazságtalan volna, ha az új rendezés következtében ezek az emberek rosszabb helyzetbe kerülnének, mint amilyenben előbb voltak. Az értékesítés terén rá akarok még egy igen fontos szempontra mutatni, amelyet már valaki szóvátett itt a Házban, s amely azt kívánja, hogy amikor éppen a legszegényebb emberek tavaszig képtelenek búzájukat tartani, ősszel, szeptemberben, októberben, a nagy túlkínálat folytán bekövetkező rendszeres árlemorzsolódás idején a kormány fokozott felvásárlásokkal gondoskodjék egy magasabb búzaár fenntartásáról. (Gr. Somss ich Antal: Ezt Eckhardt Tibor mondta!) Igen helyesen mondta, én is feltétlenül szükségesnek és rendkívül fontosnak tartom. T. Ház! A költségvetési vita során többen és így előttem szólott t. képviselőtársam is foglalkozott a tervgazdálkodás kérdésével. A tervgazdálkodást illetőleg kétségtelen, hogy közgazdaságunknak ez az ága tényleg olyan fejlődést mutat, hogy előbb-utóbb szükség lesz egy bizonyos tevgazdálkodást célzó, de lehetőleg az egyéni szabadságot minél kevésbbé korlátozó kerettörvény elkészítése. En azonban ilyen tervgazdálkodást csak akkor és csak ágy tudok elképzelni, ha Magyarország és a magyar mezőgazdaság megfelelő fix, lehetőleg a világpiaci áraktól függetlenített kereskedelmi szerződésekkel rendelkezik. Talán még lényegesebbnek tartom azt, hogy előbb a folyamatban lévő agrogeológiai felvételek teljes egészükben elkészíttessenek, mert hiszen ezek az „agrár vezérkari térképek, — amint Marschall Ferenc t. képviselőtársam nevezte őket találóan így — vannak hívatva teljes bizonysággal megállapítani, hogy hol és mit tudunk a a leggazdaságosabban és legjobb eredménynyel termelni; de ettől eltekintve, a műtrágya használatára is egyesegyedül ezek az agrogeológiai felvételek lesznek hívatva pontos útmutatást adni. E tekintetben tehát én sajnálom,
