Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

68 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 198 Jt. évi május hó 2-án, szerdán. zettségeiknek eleget tenni, aminek révén válságos helyzetbe került a leszerelési konferencia. Kedvezőtlenül befolyásolja ezt a gazdasági helyzetet az a körülmény is

f hogy Japán és Németország kilépett a Népszövetségből, aminek révén a Népszövetség került válságos helyzetbe és végül kedvezőtlenül befolyásolják a gazdasági helyzetet a mindannyiunk által jól ismert távolkeleti politikai feszültségek is. Amikor azonban az elmondottakkal nagyjában ecsetelni kívántam a gazdasági és politikai nehézségeket, azt hiszem, dőreség volna részünkről azt hinni és azt képzelni, hogy ezek a válság által felkorbácsolt újabb és újabb hullámok ne csapjanak át a mi trianoni határainkon, de ugyanakkor tartozunk az őszinteségnek annyival, hogy megállapítsuk, hogy ezek a hullámok nem csaptak össze a fejünk felett és hogy Magyarország mint 100%-os jogállam, mint az élet- és vagyonbiztonság mintaképe, továbbra is türelemmel, megadással, de annál nagyobb öntudattal állhat őrt itt szerény hajléka felett a Dunamedencében. T. Ház! A nemzetközi együttműködés terén az elmúlt esztendőben a töméntelen konferenciáknak egyetlen kézzelfogható eredményük volt, és ez a búzaegyezmény. Bár ez a búzaegyezmény távolról sem vette figyelembe az ehhez fűződő nagy magyar érdekeket, mégis jelentőségét nem szabad lekicsinyelnünk, mert hiszen ez a búzaegyezmény a cukoregyezmény mellett talán az első bátortalan kísérletezés a mezőgazdasági világtermelés szükségszerű szabályozására. T. Ház!! Ha körülnézünk, ennek a sok eredménytelenségnek nyomában és a nagy gazdasági nehézségek ellenére, ' valahogyan azt látjuk, hogy az idén korán beköszöntő tavaszi szellő mindenfelé szerte a világon optimizmust ültetett el az emberek lelkében. Ez az optimizmus feltétlenül megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, hogy mélyére hatolva, megállapítsuk, mennyi ebből a realitás és mennyi magyarázható csupán lélektani motívumokkal, mert hiszen egy költségvetés összeállításánál vagy bírálatánál, azt hiszem, elsőrangú fontossággal bír a jövő esélyeinek megállapítása. Világjelenség és pedig kedvező világjelenség-, hogy az elmúlt esztendőben bizonyos nyersanyagárak lassú emelkedése megkezdődött és tart ez mind a/ mai napig. Kedvező jelenség, hogy a munkanélküliség

1 nagymérvűén csökkent, ami a nemzetközi munkaügyi hivatal kimutatása szerint, mintegy 8—10 milliót tesz ki mostanáig; kedvező jelenség, hogy a nemzetközi kereskedelem csökkent yolumenje ismét állandóan emelkedő tendenciát mutat; és végül kedvező jelenség, hogy különösen a nyugati államokban egyes ipari ágak termlésében 10—18%-os emelkedés konstatálható. És ha azt kutatjuk végre, hogy melyek azok a jelenségek, amelyek speciálisan magyar vonatkozásban indokolják az optimizmust, akkor elsősorban rá kell mutatnom, hogy ezt a kedvező hangulat- és helyzetváltozást mindenekelőtt a kormánynak feltétlenül eredményes külkereskedelmi gazdaságpolitikája idézte elő. Ennek az eredményes gazdaságpolitikának első gyümölcseként Ausztria felemeli búzakiviteli kontingensüket. Utána jön a német-magyar megállapodás, amely mezőgazdasági szempontból igen jelentős lépést jelent. (Meskó Zoltán: Itt lenne már! Mindig csak jön! Ha itt lenne, akkor is későn érkezett volna!) Méltóztassék várni, azt hiszem, sorra kerül. Jön a franciamagyar megállapodás a csökkentett kontingenseknek újból a régi nívóra való visszaállítása érdekében. Eredménnyel kecsegtetnek a lengyel-magyar tárgyalások, amelyek különösen a szőlő- és a gyümölcstermés szemszögéből ítélve bírnak jelentőséggel. Végül itt van a római megállapodás. (Magyar Pál: Még nincs itt, sajnos!) A római megállapodás részleteit ugyan nem ismerjük, de méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy az méltán hívja fel az egész civilizált világ figyelmét. (Meskó Zoltán: Mi már nem hiszünk, amíg nem látjuk és nem érezzük! Nekünk beszélhetnek!) Mint úttörő elgondolás, elsőízben próbálkozik nyilvánosan hadat üzenni az autarchisztikus törekvéseknek nagyobb gazdasági egységek kialakítása révén, amely körülmény lényegesen van hivatva és fogja szolgálni igenis a magyar búza jobb értékesítését. Be a római egyezmény keretén belül Magyarország előreláthatólag szabad kikötőhöz jut Triesztben. (Meskó Zoltán: Fiúméban!) Úgy tudom, Triesztben. Különben ez még nincs eldöntve. Az által, hogy az odairányuló terményeket Grácon és Bruokon át óhajtjuk odavinni, kétségkívül méltányosabb tarifapolitikára fogjuk bírni a jugoszláv államot. De ugyanígy áll a szovjet-orosz készülő megállapodás is, amely bőven adott tápanyagot itt a Házban a támadások számára, (Meskó Zoltán: Teljesen jogosan!) amely azonban valószínűleg

1 éppen Romániát fogja a petróleum-kérdésben méltányosságra kényszeríteni, amihez pedig eminens érdeke fűződik ennek az országnak. (tlgy van! Úgy van! jobbfelől. — Meskó Zoltán: Petróleumba tenném az egész szovjetkövetséget! — Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Br. Urbán Gáspár: De igazolja végeredményben a kormány eredményes külkereskedelmi gazdaságpolitikájának sikereit az a körülmény is, hogy a római tárgyalás hírére a cseh kormány sietve küldte ide delegációját, (Magyar Pál: Már el is ment!) — az lényegtelen, de mégis elküldte (Meskó Zoltán: Az a lényeg, hogy itt voltak!) az a cseh kormány, amellyel éveken keresztül hiába próbáltuk meg" az áldatlan szerződésnélküli állapot megszüntetését. T. Ház! A sikeres külkereskedelmi politika mellett mutatkoznak még egyéb speciális jelei is a javulásnak benn az országban. Itt első helyen kell megemlékeznem külkereskedelmi mérlegünk örvendetes javulásáról. Tudom, hogy ez elsősorban a tavalyi nagymennyiségű és jóminőségű termésnek a következménye, de feltétlenül következménye ez annak is, hogy az ittrekedt finánc- és árupengő, sőt tőketartozás ellenében is szabad volt ezt a búzát exportálni, (Magyar Pál: Ügy van!) aminek folyományaképpen sajnálattal vagyunk kényszerülve fizetési mérlegünk, devizakészletünk mennyiségének kevés javulását konstatálni. Ennek ellenére azonban igenis, figyelemreméltó javulásnak kell ezt a jelenséget betudni. Nagyon érdekes az, hogy külkereskedelmi mérlegünk javulása mellett a mai autarkisztikus világban a magyar kivitelnek és behozatalnak együttes volumenje is ennek az esztendőnek első hónapjaiban örvendetes és folyton fokozódó javulást mutat. Ez annál jelentősebb, mert hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a világkereskedelem volumen je a tavalyi 240 milliárdról 100 milliárdra csökkent. Ezenkívül csökkent a munkanélküliség hazánk határain belül is. (Meskó Zoltán: Nem sokkal!) A kormánynak az az igyekezete, hogy az állástalan diplomásokat lehetőleg minél na-