Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-278
Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19 3 A május 16-án, szerdán. 511 zajuk kerül — bogy azt a szörnyűséges bürofcráoiát, amely ebben taz országban megfojt mindent, építsék le. Ezt a kifejezést használom; nem azt mondom, hogy fojtsák meg, hanem, hogy építsék le. Szörnyűséges dolog, hogy a gyakorlati embernek, amikor a közigazgatásnak valamilyen útvesztőjébe kerül, mit kell ott szenvednie. Ezen csak egy egészséges kodifikáeié tud segíteni. Ebben a tekintetben méltóztassék kézbe venni azt a vörös ceruzát és ahol a bürokrácia leépítéséről van szó, ott méltóztassék azt irgalmatlanul használni. Tudom jól, miniszter úr, hogy ez majdnem lehetetlen, hogy itt szinte a Laokoon-csoport helyzetéről van szó és fojtogat ez a kígyó, de meg kell ezzel a dologgal küzdeni, mert ez a magyar közélet legnagyobb fojtogató kimérája. Az igazságügyminiszter az indokolásban a jövő munkáját illetően a következőket ígéri, ígéri, hogy foglalkozni fog a bírák fegyelmi jogának kodifikálásával. A túlsó oldalról aggodalmat fejeztek ki, hogy ez a bírói függetlenséget fogja érinteni. Nagy tévedés. Nem akarok a sablonba beleesni, mert itt csaknem minden felszólaló azzal kezdi, hogy: meghajlok a magyar bíróság előtt. Ez nagyon természetes, mert a magyar bíróság olyan magas piedesztálon áll, hogy ezt unos-untalan hangoztatni felesleges, ez minden magyar vérében benne van, hogy ha magyar bíróról van szó, önkéntelenül is a kalapját emeli. De ebben a magas testületben is vannak ám hibák — bocsánatot kérek, ezt is nyíltan mondjuk meg — és e magas testület autonómiájának igenis eszközt kell a kezébe adni, hogy ezeket a hibákat ő maga tudja minden diktatórikus beavatkozás nélkül az autonóm fegyelmi jog keretében kivágni magából, mert éppen az a nagy tekintély, amellyel a magyar bíróság rendelkezik, megkívánja, hogy ezt az eszközt a kezébe adjuk. Ha azon az úton indul el az új fegyelmi kodifikáeió, amelyet a miniszter úr indokolásában igér, ^nem féltem a magyar bíróság és a magyar bíró függetlenségét. A bírói kérdéssel kapcsolatosan egy igen kis dologra akarom az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni, amely lényegében kicsi, de kihatásában igen súlyos. A bírói fizetések, amint tudjuk, hat csoportba vannak osztva és minden r csoport bizonyos fizetési fokozatokkal van ellátva. Az első fizetési csoportban például kilenc fizetési osztály van. A kilenc fizetési osztály közül a VII., VIII. és IX. már azonos a második fizetési csoport megfelelő fizetési osztályaival. Igen t. miniszter úr, rettenetes ma az előlépés, mert hiszen a bírák 20 —25 esztendeig ülnek egy fizetési csoportban, különösen a budapesti bírák számára lehetetlen az előlépés. Legalább azt adjuk meg annak a bírónak, hogyha már a VII. fizetési fokozatot elérte és tanácselnöki munkásságot fejt ki, akkor, ha a fizetését nem is növeljük, (Zaj a középen.) legalább a címet, tanácselnöki címet adjuk meg neki. Csak ezt kérem. (Lázár Andor igazságügymmiszter: Az egyes bírónak isi) A törvényszéknél. A tanácselnöki címet adjuk meg, csak a címet, semmi egyebet, fizetésül ugyanazt kapja, mert az egész dolog megváltoztatásába, a financiális kérdésbe nem akarok 'belenyúlni.^ Miután azonban nem haladhat előre, legalább legyen meg az a semmiség a kezében, hogyha már ugyanazt a munkát végzi, ugyanazt a fizetést kapja, legalább a címe legyen meg, mert hiszen ezzel semmivel sem kell többet fizetnünk. (Gál Jenő: Erdempénz és rongyos öltözék!) Méltóztassanak megengedni, hogy felszólalásom igazi tárgyára térjek rá. (Halljuk! Halljuk!) Öreg fiskális vagyok és ebben a teremben fiskális érdekekről sohasem beszéltem. Nálain hivatottabb egyének foglalkoztak a fiskálisság nyomorúságával és bajaival. Olyan időket élünk, hogy kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel intenzívebben foglalkozni. {Helyeslés.) Súlyos kérdés ez, igazságügyminiszter úr, amivel önhöz, aki szintén előkelő tagja volt a karnak, aki érzi,, hogy hol van és hol tart ma a fiskálisság, és az igen t. Házhoz fordulok. Nekünk fiskálisoknak indokolatlanul igen rossz renoménk van a Képviselőház előtt. En Erdélyben az ügyvédi kamarának elnöke voltam, azt mondhatom, fiatal gyermek koromban, a legfelsőbb fegyelmi bíróság tagja voltam és minden ügyvédi közületnek tagja voltam, ahol megismerkedhettem az ügyvédség erkölcsi értékével és nyugodt lélekkel és emelt fővel állok ide, mert amit tapasztaltam, az nem ok arra, hogy fejemet lehajtsam. (Ügy van! Ügy wan!) Hibák történtek, mert mindenütt minden karban történnek, de egyetlen százalékkal sem több a hiba, mint bárhol másutt. (Ügy wan!) A magyar ügyvédséggel szemben tehát ellenérzés, amelyet itt benn a Házban és a Házon kívül táplálná±t, igazságtalan, mert ez a kar nem érdemli meg azt a capitis deminutiot, amelyben részesítik. (Ügy van! Ügy van!) Ez a kar a magyar nemzet történetében, alkotmányának kifejlesztésében olyan munkát végzett és még olyan munka vár reá, amelyet meg kell 'becsülni. A hibát, ahol van, ki kell irtani, de a magyar ügyvédséget részesíteni kell abban az elismerésben, amelyet megérdemel. (Farkas Gyula: Ezt most nyugodtan megállapíthatjuk, mert csaknem valamennyien ügyvédek vagyunk.) Szerettem volna, ha a Képviselőház összes tagjai jelen lettek volna, mert akkor is fenntartottam volna ezt a megállapításomat. (Mikecz István: Bocsánatot kérek, többségben vagyunk! — Gál Jenő: Elég szomorú ez a tanácskozási rendre! Csak azok vannak jelen!) Elnök: Kérem, képviselő urak, itt csak törvényhozók vannak és nem ügyvédek. (Ügy van! Ügy van!) Bedő Sándor: Ez a kar ma szörnyű helyzetben van és ennek nyitott sebeire kell, hogy felhívjam a. Képviselőház figyelmét, mert tudom, hogy az igazságügyminiszter úrnak, aki elsőrangú tagja volt ennek a karnak, kellő érzéke van ezek iránt a bajok iránt. Helyeslem azt, amit az igazságügyminiszter úr az 1934 : II. tcikkel alkotott, az ügyvédi rendtartásnak a reformját, hogy tudniillik, a nagy taglétszámú kamaráknál behozta a kisgyűlést. De egy kérdést mégis fel kell tennem, és az igazságügyminiszter úr bölcseségére^ és jószívére bízom ennek a kérdésnek a megítélését. Kérdem, lehetséges-e, hogy ha egy ügyvéd nem fizeti be a tagjárulékát, a kenyerétől lehessen megfosztani? Ha valaki adót nem fizet, ki lehet az állampolgárok sorából törölni! Valami más megtorlást próbáljunk elérni, de a kérdésnek valahogy ezt az elintézését töröljük ki a kódexből. Nagyon jól tudom, miniszter úr, hogy a nyugdíjkérdést és a kamarai önkormányzati kérdést nem lehet olyan könynyen kezelni és esetleg az egyéni könnyelműségre rábízni, hogy itt bizonyos kényszerítő eszközök kellenek, de a mai viszonyok között ezt az intézkedést túlkrudélis eszköznek tartom. 72*
