Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

516 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19Bk május 16-án, szerdán. Rátérek most a nyugdíjkérdésre és a kamarai illetékek kérdésére. Hol van nekünk, ügyvédeknek a legnagyobb bajunk? Ott, hogy a nyugdíjjárulékot nekünk tőkeképzési alapon kell befizetni. Ez súlyos kérdés miniszter úr, ihogy ma, amikor a gazdasági élet még mindig — hogy úgy mondjam — libingózik és nem tudjuk, hol fog megállani, okos dolog-e tő'jcét képezni! Már kétszer megjártuk a tőkeképzéssel. Először elvesztettük a tőkét, a háború után megint tőkét képeztünk és ingatlanokat vettünk, amelyek most csak a felét érik, tehát ismét devalváció állott elő. Mi tisztán és mereven hibáztatjuk — és sokan vagyunk ezen az állásponton — azt a felfogást, hogy ezzel a generációvá^ akarják összegyűjteni azt a tőkét, amely majd a jövő generációnak biztosítja a nyugdíjat. En egy másik álláspontra helyezkedem, arra, hogy a kivetési rendszerre menjünk át. A inai kor, a mai generáció lássa el a ma nyugdíjra utáltjait s a jövő generáció majd gondoskodjék magának a tőkegyűjtésről. Azokat az összegeket, amelyeket a miniszter úr és a kormány ad nekünk, a nyugdíjintézetnek, igenis takarítsuk meg és azokból gyűjtsünk tőkét, de ezt a nyomorult és a mostani napokban és a mai gazdasági életben a levegő után kapkodó kart nem lehet rákényszeríteni, hogy tőkét képezzen a jövő számára is. Mihelyt ez a kérdés elesik, már csak a kamarai tagjárulék van hátra és akkor egy dologra — akár jól esik ez a budapesti ügyvédi kamarának, akár nem — kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ide is bele kell nyúlni, mert ennek a gazdálkodását sem tartom valami elsőrendűnek. Kezemben van a kamara zárszámadása és azt látom, hogy 100.000 pengőt tesz ki a kamara évi adminisztrációs költsége. Itt is le kell mennünk. Tessék a kamarában bizonyos altruisztikus álláspontra helyezkedni a közkötelesség ellátásánál. Az mégis lehetetlen, hogy amikor Budapesten az öngyilkos ügyvédek száma folyton emelkedik, akkor a kamarai adminisztráció 100.000 pengőbe kerüljön. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék, igen t. igazságügyminiszter úr, e kérdés megoldásánál súlyos megfontolás tárgyává tenni, mikor a nyugdíjkérdést fogja rendezni, hogy vájjon megmaradjunk-e a tőkegyűjtés elvi álláspontján, vagy pedig áttérjünk a kivetési rendszerre. Én feltétlenül az utóbbit tartom okosnak, helyesnek és a mai gazdaságig helyzetben megfelelőnek. A másik kérdés, amit az igazságügyminiszter úr meg kíván oldani, az ügyvédi rendtartás kérdése. Csak egy mondatom van ehhez. Nem tudom, hogy a mai viszonyok között felvessük-e azt a nagy kérdést, hogy iegyen-e numerus clausus, vagy ne legyen, mert bár itt csak hárman ülünk, mégis háromféle véleményt hallhatnánk erről. Én például nyíltan megmondom, hogy a magyar ügyvédet csak tiszta és szabad levegőben tudom elképzelni, én minden zárt számnak ellensége vagyok és leszek. (Helyeslés bal felől.) Lehet, hogy a mai kornak nem felel meg ez az én ósdi felfogásom, én azonban megmaradok e mellett az ósdi felfogás mellett. (Gál Jenő: Nem kell semmi gleichschaltolás!) Egy nagy sérelmünk van még, az illetékügy kérdése. Mi ügyvédek nagy behajtási kötelezettséget vállaltunk akkor, amikor az illetékek igen kicsiny összeget tettek ki és amikor az ügyvédi kar nagy kereseti lehetőségekkel rendelkezett. Ma az illetékek a 4—5-szörösükre emelkedtek fel, ezt is kénytelenek vagyunk vállalni. Az azonban már szörnyű igazságtalanság, hogy amíg más illetékek kérdésében á pénzügyminiszter úr megelégszik egy esetleges. 5%-os bírsággal, addig nálunk 300— 400%-os bírságot hajtanak be. Arra kérem az igazságügyminiszter urat az ügyvédi kar nevében, méltóztassék a pénzügyminiszter úrnál közbenjárni, hogy ez az igazságtalanság szűnjék meg. Hiszen az ügyvédi kar nem tudja ezeket beszedni előlegképpen az elnyomorodott felektől és ő maga felelős érte. Adjon a régi hátralékokra amnesztiát és fizetési haladékot. A bíróságok tekintetében pedig menjünk a többi illeték színvonalára, sőt odáig, hogy az ügyvéd legfeljebb csak az 5%-os bírságot viselje, de csak akkor, ha a lelettől számított 8 napon belül be nem fizeti az illetéket, ha azonban 8 napon belül befizeti az illetéket, akkor nem lehet azaal büntetni az ügyvédet, csupán mert az állam számára egy nagy behajtási terhet vállalt magára, hogy ha 'mulasztás történt, a háromszorosát vagy nem tudom hányszorosát fizesse meg. Ez igazságtalanság, ez nein áll arányban a többi illetékek körüli mulasztások következményeivel. Kénytelen vagyok nagyon gyorsan beszélni, mert nagyon kevés időm van és igen nagy az anyag, amellyel foglalkoznom kell. A rész vényjog reformjával nem foglalkozom sokat

% TTgy hallottam és úgy értesültem a miniszter úr kijelentéséből, hogy bár mi a német részvényjogi reform bázisán indultunk el, a miniszter úr egy másik államnak, Angliának részvényjogi dolgait is vizsgálat tárgyává teszi és majd meglátja, hogy hogyan fog a kérdés kialakulni. Csak elismeréssel vagyok ez iránt a terv iránt, mert hiszen az angol jog a mi magyar jogunkhoz mindig nagyon közel állt. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Mindig!) De ez is olyan kérdés, amelyet evolúciós alapon kell megoldanunk a bankok akadékoskodásával iszemben és annak ellenére is, mert ha nem, az élet és a társadalom maga evolúciós alapon oldja meg. Hogy mi történik a részvényjog rendezetlensége következtében, nagyon rövid az idő, hogy ezzel részletesen foglalkozzam, de e kérdés felett nem hunyhatunk szemet. Nyíltan kijelentem, nehogy engem félreértsenek, nem vagyok a hitelélet ellen, mert nagyon jól tudom, hogy egy hiteLszervezetet összerombolni^ nagyon könnyű dolog, de felépíteni igen nehéz. De viszont a hitelrendszer érintetlenségének köpenyege alá visszaélések bújnak be, amelyeket onnan egyszerűen ki kell fricskázni. A miniszter úr Ígérte a kötött birtokok reformját és kodifikációját^ és ugyanakkor előttem szólott t. képviselőtártsam az örökösödési jogot is bekapcsolta ebbe a kérdésbe. Súlyos, nagy kérdések ezek és én nem szeretném, ha engem itt félreértenének. En ugyanis a nemzeti konzervativizmus alapján állok. Ha azonban a nemzeti fejlődésnek és a nemzeti érdekeknek bizonyos vagyonok halmazállapota az útjában áll, ha azt látom, hogy az én fajtámat nem tudom földhöz és levegőhöz juttatni, mert körülötte nagy uradalmak állnak útjában,^ akkor ennek a vagyonnak a halmazállapotához hozzá kell nyúlnunk, mert itt is kijelentem, hogy ha mi konzervatív nemzeti alapon és a konzervatívizmus jegyében, de evolúciós alapon nem nyúlunk hozzá, akikor revoliutciós alapon fognak hozzányúlni. Elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor a fecSEBtt birtokok kérdésével éppen a telepítésekkel kapcsoláíban foglalkoznunk kell és nem teszünk jó szolgálatot saját