Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

514 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19$k május 16-án, szerdán. pen meg van cáfolva a hitbizománynak az^ a fő alapja, hogy az egy több évszázados intézmény. 1925-ben 62,1933-ban 53 hitbizomány volt, tehát a hitbizományok száma már önmagától folyóan is csökkent. En tehát azt gondolom, hogy a hitbizományok reformjának kérdésével való foglalkozás, különösen a telepítéssel kapcsolatosan, igenis időszerű és erre azzal vagyok bátor felhívni az igazságügyi kormány figyelmét hogy az^ezzel kapcsolatos földterületek a következő számokat mutatják. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni. Lányi Márton: Hitbizomány ezidőszerint 822.162 hold, papi birtok 917.281 hold, részvénytársasági birtok 183-260 hold, tehát összesen 1,923.403 hold- Midőn ezeket az adatokat bátor vagyok előterjeszteni, befejezem beszédemet, a kormány és az igazságügyminiszter úr iránti bizalomból az igazságügyi tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés és taps jobbfelöl és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ? Patacsi Dénes jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyő: Pallavieini György őrgróf! Elnök: Nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Elnök: Nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Pataesi Dénes jegyző: Mojzes János! Elnök: Nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik^, Patacsi Dénes jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Káinoki Bedő Sándor! Bedő Sándor: T. Képviselőház! Annál a t bizalomnál fogva, amellyel a kormány iránt viseltetem és annál a különös megbecsülésnél fogva, amelyet az igazságügyminiszter úr személye iránt érzek, a költségvetést elfogadom. r

Méltóztassék megengedni .azonban, hogy egypár megjegyzést tegyek és elsősorban nagyon röviden foglalkozzam előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédével. Nagyon érdekes statisztikai adatokat hallottam tőle is és ..az előadó úrtól is. Még érdekesebbek lettek volna ezek a statisztikai számok, ha képviselőtársaim egy lépéssel tovább mentek volna és keresték volna a ható okokat, hogy ezeket a statisztikai eredményeket minő gazdasági okok váltották ki. Például Petró Kálmán t. barátom, amikor a bíróságok működésének apadási statisztikájára alludált, rámutatott arra a körülményre, hogy bizony a gazdasági élet összezsugorodása igen fontos tényező a jelentkező eltolódásban. En kíváncsi lettem volna továbbmenőleg pl. arra is, milyen hatása volt a gazda védelmi rendeletnek, a r hitelmegvonásoknak ezekre a statisztikai elváltozásokra, mert az a meggyőződésem, — hogy csak kapásból szóljak ehhez a kérdéshez — hogy pl. a gazdavédelmi rendelet, amelynek hiábavalóságát az ellenzék részéről hangoztatják és azt mondják, hogy semmiféle eredménnyel nem járt, azonban igenis nagy eredménnyel járt, e tekintetben erős ható okot képez. Ennek is, mint minden olyan intézkedésnek, amely erőszakosan kénytelen belenyúlni a gazdasági élet rendjébe, két éle van: az egyik oldalról hasznosnak, a másik oldalról azonban nem egészen hasznosnak mutatkozik. Mert mi volt a gazdavédelmi rendelet eredménye a másik oldalon? Természetszerűen először jött^ utána a hitelmegvonás, a bankok felhasználták a helyzetet és azt mondották: ha a gazdán behajtani nem szabad, akkor én nem adok hitelt. A hitelmegvonásnak óriási befolyása van az ismertetett statisztikai számok alakulására. Azután jött a védettség bejegyzése ennek is hatalmas befolyása volt. Ezek azok a gazdasági ható okok, amelyeket én szerettem volna bővebben és részletesebben látni, mert ezekből az ember a jövőre nézve nagyon érdekes következtetéseket tudott volna levonni. Általában azokhoz az elismerő szavakhoz, amelyek az előadó úr és az előttem szólott ellenzéki és kormánypárti képviselő urak ajkáról elhangzottak, a legnagyobb készséggel csatlakozom abban a tekintetben, amelyben ezek a szavak érintették az igazságügyminiszter úr legfőbb felügyelete alá tartozó hatóságoknak és a bíróságoknak a működését. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) En az igazságügyminiszter úr tárcája keretében nem kívánok azokkal az eredményekkel foglalkozni, amelyeket elért ezeket az eladó úr beszéde s a már ismertetett statisztikai adatok kellőképpen bemutatják. Engem elsősorban az a munkaterv érdekel, amelyet az igazságügyminiszter úr költségvetése indokolásában elénk tár. A legteljesebb elismeréssel adózom azért, hogy az igazságügyminiszter úr arra a bölcs álláspontra helyezkedett, hogy a jövőben csak ott szándékozik kodifikálni, ahol azt az élet múlhatatlanul parancsolja. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert bocsássák meg, igen t. Képviselőház, a múltban bizony kodifikáltunk mi akkor is, amikor nem kellett volna. (Ügy van! a középen.) Szép, hatalmas, nagy jogrendszerünket jobbról és balról bizony némelykor úgy megkodifikáltuk, hogy az elmaradhatott volna, úgy, hogy ma már ott tartunk, mi öreg jogászok is, hogy ember legyen a talpán, aki a jognak minden részében ki tudja magát ismerni. Hiszen, hogy egyebet ne mondjak, itt van pl. a közigazgatási bíróság hatásköre. Valami 70, vagy nem tudom hány jogszabály rendel oda jogügyeket, úgy, hogy maga az a közigazgatási bíró sem tudja már, miféle ügyeket, miféle törvények utalnak elébe. Elismeréssel tartozunk a kodifikácios osztály minden egyes tagjának, mert mondhatom, hogy ha ebben az országban valahol komoly es értékes munka folyik, akkor komoly és értékes munka folyik ebben az osztályban. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Erre mi mindig büszkén és elismeréssel tekinthetünk. Arra is kérem ezt az osztályt az élén álló miniszter úrral együtt, hogy ezt a bölcseséget és ezt a boles magaslatot, amelyet ebben az indokolásban bemutat, — hogy csak akkor fog kodifikálni, ha múlhatatlanul szükséges — méltóztassék megtartani. (Helyeslés.) És különösen még egyre kérem. Ebben a kérdésben nem lévén politika, nekünk itt nyíltan és szabadon kell szólnunk. Méltóztassanak a kodifikátor urak különösen figyelni arra, — hiszen minden tárea kodifikácios munkája hoz-