Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

512 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19$% május 16-án, szerdán. zésére álló terület növekszik. (Kálnoki-Bedő Sándor: Még mindig a legeredményesebb hivatali kezelés.) T. Ház! A bűnügyi igazságszolgáltatással kapcsolatban igen érdekes adatokat találunk abban az ország közállapotairól szóló évkönyvben, amelyet a kormány nemrégiben közkézre bocsátott, s amelyet a Házban t. képviselőtársaimnak szétosztatott. Ezek megtekintése után meg lehet állapítani, hogy igaz az, hogy az 1933. évben az a bizonyos csökkenés, amelyre az előadó úr utalt, fennforog, az 1932. évben azonban a büntető járásbíróságnál és a büntető törvényszéknél együttesen kereken 12—• 13%-os emelkedés észlelhető a forgalomban. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Jövedéki kihágások!) Ez nem derül ki. Ha már most a jelentésben foglalt adatok között kissé bogarászunk és böngészünk, igen érdekes számokat tudunk találni, amelyekre bátor vagyok azért felhívni a t. Ház figyelmét, hogy azután megfelelő módon ennek konzekvenciáit is le lehessen vonni. A büntetőjárásbíróságoknál a feljelentettek száma 215.171 volt. Ebből 59.501 ítéltetett el, vagyis összesen 27-7%. A felmentéseknek arányszáma 8-3%, vagyis a feljelentett egyének 36%-ának ügye került ítéleti döntés alá, míg 64%-a a feljelentéseknek kikerülte az ítélethozatalt. (Felkiáltások: Miért?) Kiegyeztek. A büntetőtörvényszékeknél a feljelentett egyének száma 95.311 volt, ebből 21.367 — tehát itt már magasabb számot kapunk — vagyis 22*4%i az elítéltek száma. Ebből megállapíthatjuk, hogy a büntetőtörvényszéki feljelentéseknél már bizonyos nagyobb megfontolás mutatkozik." Felmentő ítélet hozatott a feljelentéseknek 5-4%-ában. A büntetőtörvényszékeknél feljelentett egyének közül tehát 27-8%-nál hozatott ítélet, míg 72-2%-ban az ügyek ítélethozatal nélkül nyertek befejezést. Ha már most nem a feljelentettek számát, hanem az ügyeknek számát tartjuk szem előtt, akkor megállapíthatjuk, hogy a büntetőjárásbíróságoknál a folyamatban volt ügyeknek 64'5%-a nyert ítélet nélkül befejezést, jogerős ítéletet hoztak az ügyeknek 20'9%-ában és ezeknek körülbelül egyharmada felmentő ítélettel végződött. A büntetőtörvényszékeknél az ügyeknek 74'9%-a nyert befejezést ítélet nélkül. A jogerős ítéleteknek száma 18-845 volt, ebből 2783 a felmentés. Igen érdekesek azok az adatok, amelyek ugyanebben a körben a jogorvoslatokra vonatkoznak, amennyiben lm méltóztattak figyelemmel kísérni a járásbírósági számokat, akkor meglepőnek tűnik r fel, hogy a jogorvoslatok száma a járásbíróságoknál 7919, tehát az ítéleteknek kereken 14% -a, a büntetőtörvényszékeknél 4490, vagyis az ítéleteknek kereken 20%-a. Érdekes azt is megállapítani, hogy a büntető járásbíróságok az ítéleteknek 82" 5%-ában alkalmaztak pénzbüntetést, az enyhítő szakaszt pedig 48'6%-ban alkalmazták. A büntetőtörvényszékek az esetek 21'6%-ában alkalmazták a pénzbüntetést és 60%-ában az enyhítő szakaszokatMár most ezekből az adatokból én se következő tanulságokat vonom le: meg kell állapítanom, hogy a feljelentések nagy számának, az ítéletek kis számának, továbbá a fellebbezések aránytalanul kismértékben való igénybevételének arra kell utalnia, hogy a feljelentések megtételénél a feljelentők részéről bizonyos könnyelműség nyilvánul meg. (Ügy van! Ügy van!) De megállapíthatjuk azt is, hogy a büntetőfeljelentések immár a követelések behajtásának egyik eszközévé, a törvény által meg nem engedett eszközévé válnak. Ez pedig mindenesetre olyan állapot, amely nem helyeslendő és ez ellen a szükséges intézkedéseket meg kell tenni. (Helyeslés a középen.) A követelések behajtásának meg nem engedett eszköze tehát a feljelentés, különösen az intelligens osztályokhói származó feljelentettekkel szemben. Es itt különösen ki kell még emelnem és aggályosnak kell feltüntetnem azt a jelenséget, amely az intelligens osztályból származó egyénekkel szemben a feljelentéseknél a túlságosan nagymértékű és sok esetben teljesen indokolatlan letartóztatásokban nyilvánul meg. Naponta olyashatjuk, hogy intelligens emberek ellen feljelentést tesznek és azonnal letartóztatják őket. Két nap múlva azután kiengedik. (Bedő Sándor: A rendőrség!) Természetes, hogy az illető renoméjának és erkölcsi tekintélyének vége. (Bedő Sándor: A rendőrség csinálja! Az ügyészségnél már nincs baj!) T. Ház! Petró Kálmán t. képviselőtársam felvetette a bélyegek és az illetékek kérdését is. En ehihez csak^ azt fűzöm hozzá, hogy kívánatosnak tartanám, hogy az ügyvéd mentesíttessék az egyéni felelősség alól, kivéve azt az esetet, ha ezen a címen felétől előleget vett vett fel. A bélyeglenyalásról is hallottunk pár szót. Ezt azzal vagyok bátor kiegészíteni, hogy itt Budapesten az utóbbi időben saját magam gyakorlatában is több esetben észleltem, hogy fizetési meghagyások bocsáttattak ki olyan leletekről, amely leletek a törvénnyel határozottan ellentétesen, a törvény intézkedéseinek mellőzésével vétettek fel, sőt számtalan olyan eset is előfordult, hogy akkor vesznek fel leletet, amikor a beadványon megállapíthatóan le volt róva a szabályszerűen lerovandó bélyeg. Ennek az a következménye, hogy nem tudom én, hány pengő bélyeggel fellebbezést kell beadni, erre az illetéket törlik, ellenben megvan az X. pengős készkiadás, az utánjárás, ami a kincstárnak mind jogosulatlan jövedelmet biztosít. A gazdavédelmi rendelettel kapcsolatosan akarom az igen t. igazságügyi kormány figyelmét felhívni a mezőgazdasági kényszeregyezségi eljárásra vonatkozó rendelet mielőbbi meghozatalára és nyilvánosságra hozatalára, természetesen a mezőgazdaság érdekeinek szem előtt tartásának különös hangsúlyozásával. T. Ház! Nem szabad megfeledkeznünk a kereskedelmi törvény egyes részeinek, különösen a részvénytársasági jog és a szövetkezetek jogának a reformjáról. Itt kiemelem az igazgatósági tagok felelősségének a kérdését, különösen figyelemmel a bírói gyakorlatra. Mert hogyha ez a helyzet, ami most van, változatlanul marad, akkor merem állítani, hogy komoly ember igazgatósági tagságot semmiféle részvénytársaságnál vagy szövetkezetnél el nem vállal, mert a rizikónak egy olyan hihetetlen mértékét vállalja magára, amelyet már nem lehet nyugodt lelkiismerettel vállalni. (Györki Imre: Ne vállaljon olyasvalaki igazgatósági tagságot, aki nem ért hozzá. — Dési Géza: Ne vállalja, ha nem ért hozzá!) Természetesen más dolog arra az álláspontra helyezkedni, amit Dési t. képviselőtársam mond, hogy ne vállaljon semmit, de akkor úgy lesz, ahogyan az igazságügyuiinisztér úr mondja, hogy csupa megbízhatatlan emberek lesznek az igazgatóságokban. (Györki Imre: Olyanok legyenek, akik értenek hozzá.)