Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 21'8. ezt leszögezni és hangoztatni sohasem felesleges és sohasem sok. (Élénk helyeslés jobbfetől.) Ellentétben azonban Petró Kálmán t. képviselőtársamnak ezzel a helyeslő és elismerő kijelentésével, nem tudom elfogadni azt a beállítását, mintha a gazdavédelmi rendelet nem állta volna meg helyét, nem okozott volna ebben az országban igen sok jót és nem mentette volna meg a gazdák egész tömegét. Ha ügyvédi szempontból nézem a kérdést, el kell ismernem, hogy a gazdavédelmi rendeletnek ügyvédi szempontból igen káros hatásai voltak, hiszen természetes, hogy az ügyvédi tevékenységet, különösen a vidéki ügyvédi tevékenységet úgyszólván gyökerében fojtotta meg. Ha azonban az ország összes általános, magasabb érdekeinek szem előtt tartása mellett fogom fel ezt a kérdést, akkor nem lehet elvitatni a gazdavódelmi rendelet igen nagy jelentőségét. Az életviszonyok változása az egyes tárcák keretébe tartozó kérdések csoportosítása és jelentősége körül erőteljesen mutatkozik. Ezt .a változást észlelhetjük az igazságügyi tárcánál is. Régebben a közjogi kérdések dominálták tulajdonképpen általában véve az egész politikai helyzetet és közjogi kérdésekkel töltöttük a tanácskozásoknak, a vitáknak lehet mondani, majdnem teljes idejét. Természetes, hogy a közjogi kérdéseknek ez az előtérbe nyomulása az igazságügyi tárca tárgyalásánál és az igazságügyi tárca keretébe tartozó közjogi kérdéseknél szintén erősen meglátszott és természetesen az igazságügyi tárca keretében megoldást váró kérdések komplexumánál is erősen kifejezésre jutott. Mai szemmel nézve talán helyteleníthetjük azt a tendenciát, melynek most kifejezést adok, azonban el kell ismerni, hogy a kornak akkori levegője teljesen más volt, mint a mostani, akkor az egyes pártok közjogi alapon állottak és ezek a közjogi kérdések választották el nemcsak az egyes pártokat, de elválasztották egymástól az egyes embereket, a legjobb hazafiakat is és a barátokból a legnagyobb ellenségeket csinált éppen a közjogi kérdésnek ez a domináns szerepe. Természetesen ez az országnak kárára volt. A közjogi kérdések nyomasztó ballasztja olyan erős volt, hogy az alól sem a kormánypárt, sem pedig az ellenzék nem tudta magát egyáltalán kivonni. Ha most visszatekintünk az elmúlt időre, — csak 1867-től számítsuk és ne menjünk vissza azokra az évszázadokra, amelyeknél ugyanezt állapíthatnék meg — ha tehát az elmúlt évtizedek politikai küzdelmeire tekintünk vissza, akkor most utólag megállapíthatjuk, hogy a közjogi kérdéseknek ez a predomináns szerepe lényegileg milyen nagy kárt okozott ennek az országnak: nem értünk rá szociálpolitikát, földbirtokpolitikát, gazdaságpolitikát csinálni, szóval nem tudtuk megoldani mindazokat a kérdéseket, amelyek most, hogy úgy mondjam, napról-napra szorongatnak bennünket és érezzük a hiányát azoknak az intézkedéseknek, amelyeket már évtizedekkel ezelőtt meg kelett volna alkotnunk ahhoz, hogy ebben az országban a mostani nehéz helyzetet könnyebben és gyorsabban ússzuk meg. Ma az országos politikát is a gazdasági kérdések uralják, természetes tehát hogy az igazságügyi tárca keretében is Inkább a gyakorlati kérdések bírnak jelentőséggel. Bármennyire is elméleti íze van az igazságügyi tárca vitájának keretében, múlt évben elhangzott beszédemben foglalt ama megülése Í9EJf május Í6-dn, szerdán. 511 állapításomnak, hogy a jogot közelebb kell hozni az igazsághoz, az igazságot az élethez, hogy a bíróság ne jogot, hanem igazságot alkalmazzon, mégis azt merem állítani, hogy ez a kívánság ma is az igazságügyi tárcának s a jogszolgáltatásnak is talán legégetőbb és egyszersmind leggyakorlatibb jellegű kérdése. Éppen ezért most, amikor utalok arra, hogy ezzel a kérdéssel tavaly részletesen foglalkoztam, bátor vagyok az igazságügyi kormány szíves figyelmét erre a dologra ismét felhívni. Ennek az évnek elején, március végén jelent meg a 2800/1934. M. É. számú rendelet, amely az 1934. évi mezőgazdasági munkálatok elvégzéséhez szükséges hitelek előmozdításáról szól, amelyet röviden zöldhitel-rendeletnek nevezünk. Ez a zöldhitel-rendelet számtalan igen praktikus megoldást és lehetőséget tartalmaz, különösen nagyon sok olyan intézkedést, amely lehetővé teszi, hogy ezt a zöldhitelt az úgynevezett védett birtokosok is igénybe vehessék, hogy ennek a mai gazdasági életben olyan ritkán jutó hitelnek az előnyeit ők is élvezni tudják. Hogy ezt a kérdést mégis felhozom, ez azért van, mert tudomásom van róla, hogy a zöldhitel folyósításánál számtalan nehézkesség, s hogy ne mondjam, visszaélés észlelhető. A rendelet határozottan megmondja, minő feltételei azok, amelyek mellett a zöldhitel igénybeveendő és különösen a rendelt 6

% Vától kezdve a következő szakaszok tartalmazzák azokat az intézkedéseket, amelyek a védett birtokok zöldhitelére vonatkoznak. Tudok eseteket, amikor megtörtént az, hogy minden intézkedés foganatosíttatott. A zöldhitelszerződésben megállapított feltételeknek a zöldhitelt igénybevevő tulajdonos, a védett birtokos eleget tett, a zöldhitel összege a telekkönyvbe bekebeleztetett, a felügyeleti hatóságoknak a zöldhitel felvételét bejelentették, azok tudomásul is vették, a váltókat kiállították, szóval, minden megtörtént, amit a rendelet előírt, s akkor jött a pénzintézet és azt mondotta: igen nagy a szárazság, hátha nem lesz termés és megtagadta a zöldhitel összegének kifizetését. En azt hiszem, t. Ház, hogy az ilyen intézkedések nem állanak összhangban a kormány intencióival, s a kibocsátott rendelet intézkedéseivel, miért is szükségesnek tartottam erre a kormány figyelmét felhívni. Igaza van az előadó úrnak, amikor említette, hogy a rabgazdaságoknál igen szép eredménveket találhatunk. Ezidőszerint 7738 hold 644 öl az a terület, amely rabgazdasag céljaira szolgál. Az igazságügyi tárca költségvetése az indokolásból kitetszőleg tiszta jövedelemnek 433.200 pengőt tüntet fel, tehát katasztrális holdanként kereken 56 pengő tiszta jövedelem mutatkozik. Igaz ugyan, hogy ebben az

f 56 pengőben a munkadíjak, a napszámok valószínűleg nem a rendes napszámok alapulvételével számíttattak fel, hanem valószínűleg bizonyos csökkent napszámok igénybevételével^ azonban ismerjük azokat az alacsony napszámokat, sajnos, amelyek az országban egyébként is érvényben vannak s így megállapítható, hogy ennek ellenére is az az 56 P katasztrális holdankénti eredmény igenis elismerésre méltó és olyan, amely mutatja, hogy gondos kezelés alatt vannak ezek a területek, s így nem hiábavaló munka a rabgazdaság továbbfejlesztése, amelyre, amint látszik, az igazságügyi kormány törekszik, mert hiszen a költségvetésből kitetszőleg megvásárolt földeknek évenkénti résztörlesztésével a rabgazdaságnak rendelke-