Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. Egyesek szeretnék — nagyon gyakran nem is Magyarország határain belül, hanem kívül — ennek a bíróságnak a működését tendenciózusan beállítani, mintha itt Magyarországon becsületes földreform nem is lett volna. (Farkas Gyula: Becsületes földreform csak itt volt!) Ha a törvénynek voltak bizonyos fogyatkozásai, amit tárgyilagosan megállapíthatunk, ezekért a fogyatkozásokért mindenkit lehet felelőssé tenni, csak azt a bíróságot nem, amely a törvény végrehajtásával volt megbízva. (Farkas Gyula: Mi nem loptuk el mástól azt a földet, amelyet kiosztottunk!) A műszaki munkálatok hitelesítése tekintetében az 1933. év folyamán történt hitelesítéseket is beszámítva, a bíróság már 3015 községben elvégezte ezt a munkát és mivel összesen 3326 községben volt egyáltalában eljárás, látható, hogy igazán a likvidáció végén van etekintetben a bíróság. Az 1931. évi XXXV. teikk 1. §-ában, illetőleg ennek a szakasznak 1. és 5. pontjai alatt felsorolt tennivalók tekintetében szintén igen érdemleges munkálatról számol be a bíróság. Amint méltóztatnak tudni, ez a törvény az Ofb. hozzájárulását mondotta ki szükségesnek bizonyos terhelés, elidegenítés, bérbeadás, kis haszonbérletek elvétele és juttatása tekintetében. Ezek az ügykörök azonban most már átmennek az albizottságokra, úgy, hogy ez a státus teljesen kihal. Minthogy így — most már anélkül, hogy tovább ismertetném a számszerű adatokat — fokról-fokra csökkent ennek a bíróságnak elfoglaltsága, természetszerűleg a bírói státus is állandó csökkenést mutat. Tavaly már csak 20 bíró volt ennél a bíróságnál, az idén még három bíróval kevesebb van, úgy, hogy a bíróság létszáma mindössze 17. Ez volt az utolsó cím, amelyet úgy éreztem, hogy röviden ismertetnem kell. Nekem több mint 10 éves előadói tapasztalatom van ennek a tárcának a tárgyalása során arról a tárgyalási modorról, amely itt a Házban ennél a tárcánál jelentkezik. (Bedő Sándor: Ez hagyomány!) Nekem az a megállapításom, hogy úgy amint a külügyi és hadügyi tárca, ez a tárca volt leginkább megkímélve egyoldalú, elfogult pártpolitikai támadásoktól. Nekem ez a megállapításom és úgy érzem, hogy einmek jó oka is van. Ez a tároia végtére is a hozzátartozó tevékenységek túlnyomó része szempontjából felette áll minden párttekintetnek; ez olyan nemzetvédelmi tárca, mint a másik kettő és az a légkör, amelyben ennek a tárcának költségvetését az elmúlt években tárgyalták, remélni engedi nekem, hogy a most elkövetkezendő vita is ebben az emelkedett és tárgyilagos légkörben fog lefolyni. Erre, valamint arra az eléggé alá nem húzható szempontra való tekintettel, hogy ez a tárca volt mindig a legbecsületesebb, még abban az időben is, amikor a takarékosság súlyos jelszava még nem volt divatban, a legbecsületesebb abban a tekintetben, hogy mindig csak a legminimálisabb és legindokoltabb összegeket állította be a költségvetésbe, nyugodt lélekkel ajánlhatom azt úgy általánosságban, mint részleteiben való elfogadásra. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Petró Kálmán! Petró Kálmán: T. Ház! Az előadó úrnak nagyon értékes és tanulságos beszéde, különösen pedig az, hogy felkérte a szónokokat, hogy lehetőleg politikamentesen kezeljék a vitában ülése 198

h május 16-án, szerdán. 507 ezt a tárcát, kötelez engem annak kijelentésére, hogy azt hiszem, itt a baloldalon egyikünknek sem lehet szándéka hogy éppen az igazságügyi tárcánál mérjük össze politikai kardjainkat, mert ez a tárca igazán megkívánja a nyugodtságot, a komolyságot és megkívánja azt az előkészületet, amelyet az előadó úrnál tapasztaltunk. Az előadó úr beszédében — bár reflektálni fogok isok kérdésére — engem különösen nagyon érdekeltek i

— és ezért külön is elismerésemet nyilvánítom — azon statisztikai adatokért, amelyeket másutt nem tudunk megkapni, csak az ő kidolgozásában és amely adatok igazságszolgáltatásunk mai helyzetében igazán érdekünkben áll, hogy meglegyenek. A másik, amiért elismerésemet kell nyilvánítanom az előadó úr iránt, az' ügyvédkérdésre vonatkozó előadása. Ehhez nekünk ügyvédeknek igazán nincs mit hozzátenni. Az ügyvédi kar minden egyes esztendőben külön-külön feliratban fordult az igazságügyminiszter úrhoz az ügyvédi kérdések körül való kívánságai és követelései tárgyában s ezeket a kérdéseket az előadó úr majdnem hiánytalanul felsorolta. Annyira felsorolta, hogy ha mindazokat a saját pártjával igyekeznék megvalósíttatni, azt hiszem, hogy az ügyvédi kar, ha nem is volna boldogságban és megelégedésben, mégis olyan eredményt érne el, amelyért csak hálás volna az igen t. túloldalnak. Az előadó úr elismerését fejezte ki az igazságügyminisztérium tisztviselői kara iránt, — ehhez az elismeréshez én is hozzájárulok, — kihagyta azonban a magyar bírót. A magyar bíró olyan magas piedesztálon áll, (Ügy van! Ügy van!) annyira össze van forrva a nemzettel és annyira áthatott a nemzeti érzéstől, anynyira a magyar alkotmány bástyáján őrtálló, hogy ezt az alkalmat használom fel, hogy leboruljak a magyar bíró méltósága előtt, különösen, amit a múlt esztendőben tett, amikor a nyugdíjtörvényben azt a kellemetlen szakaszt, amelynek kihagyásáért ezen az oldalon is harcoltunk, éppen a magyar bíróság illusztris vezetői, kiváló férfiai tudták meggyőzni az igazságügyminiszter urat arról, hogy ez a szakasz nem abba a törvénybe való és ha az igazságügyi kormányzatnak az a gondolata, hogy a bírói karban is érvényesíteni kell azoknak az elemeknek a kihagyását, amelyek nem odavalók, ezt egy új törvényben kell idehozni és meg kell százszor gondolni, hogy a magyar bírói függetlenséget, egyik alkotmánybiztosítékunkat szabad-e odadobni oly prédává, amely a nemzet jövőjére esetleg káros lehet. (Lázár Andor igazságügy miniszter: A függetlenséget nem érintette ez!) Igen t. Ház! Az előadó úr a múlt kodifikációs tevékenységét említette. Az 1934. évi II. tc.-nél az ügyvédi rendtartás kiegészítésére és módosítására vonatkozó törvénynél különösen sok vitánk volt az igazságügyminiszter úrral, mert ő azt kívánta, hogy az ügyvédek határozott idő alatt fizessék be kamarai tagsági díjukat és nyugdíjjárulékukat. Ez ellen mi sokat harcoltunk ezen az oldalon, mert — mint mondottuk — a szegény, nem kereső ügyvédnek is joga van ügyvédnek lenni. Tárgyilagosságom tudatában állapítom meg, hogy a miniszter úrnak igaza volt. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Köszönöm!) Igaza volt a miniszter úrnak azért, mert én sokkal jobban féltem attól, hogy a magyar ügyvédi kart jobban meg fogja rázkódtatni ez a törvény, mint 71*