Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

506 Az országgyűlés képviselőházának ; a pereknek túlnyomó része egészen kis ösz­szegu lesz. (Káinoki Bedő Sándor: Az élet maga bagatellizálódik!) Apró dolgokkal is so­kat lehet segíteni. Végtére ha az az ügyvéd, aki egész nap szaladgál, hivatalból hivatalba, bíróságról bíróságra jár, kapna kisebb privi­légiumokat, például a soronkívüliséget vagy egyebet, sokat nyerne. Azt hiszem, sok olyan gesztust lehetne tenni e felé a társadalom felé, amely pénzbe nem kerül és amely relatíve mégis megnyugvást okozna ebben a megkín­zott és gyötrődő társadalomban. Az igiazságügyminisztériumhoz tartozó cí­mek közül még csak háromról akarok egészen röviden megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az úgynevezett büntetőbírósági határo­zatok végrehajtására vonatkozó cím. Az el­múlt években ismételten voltam bátor rámu­tatni ennek a címnek jelentőségére, mert amint bölcsen méltóztatnak tudni, körülbelül tíz év­vel ezelőtt kezdődött e tekintetben az igazság­ügyi kormányzat új politikája, amely abban állott, hogy nagyobb súlyt helyezett az agrár­foglalkozású raboknak megfelelő foglalkozta­tására azáltal, hogy maga az igazságügymi­nisztérium részben mint tulajdonos, részben pedig mint bérlő, gazdaságokat tart fenn. Ezek­nek a rabgazdaságoknak a jelentősége rendkí­vül fontos először az illető szabadságvesztésre ítéltek foglalkoztatása szempontjából. Hiszen a magyar parasztot ipari munkára kényszerí­teni nemcsak nem felel meg iaz ő egész psziché­jének, hanem amellett azzal a rendkívül nagy hátránnyal is jár, hogy a szabad ipari foglal­kozások részére illojális versenyt létesít, amely­lyel szemben a jelenlegi igazságügyminiszter úrnak is igen határozott és pedig nemleges vé­leménye van. Ennek a rendszernek az a nagy előnye is megvan, hogy a költségvetés tételeinél ez a házi gazdálkodás évről-évre kedvezőbb eredmé­nyeket mutat fel. Mondhatom, hogy ezek a gazdaságok mintaszerűen vannak vezetve és cáfolatai annak az egyébként eléggé elfogadott tételnek, hogy a közületek és a hatóságok ma­gángazdasági tevékenységgel ne foglalkozza­nak. Igenis, itt óriási eredmények mutathatók fel és ha megállapíthatjuk, hogy ina a rab­élelmezés kérdése csaknem száz százalékig meg van oldva ezekkel a gazdaságokkal, akkor máris megállapíthatjuk, hogy nagyon nagy eredményt értünk el. De ha figyelembe vesszük azt a fejlődést, amely ezen a téren beállott, akkor nem tartjuk túlságosan nagy fantá­ziának, hanem a legközelebbi jövőben elérhető­nek azt a további pro grammot is, hogy ezek­nek a rabgazdaságoknak jövedelme necsak az élelmezést tegye lehetővé különös költségvetési megterhelés nélkül, hanem lassanként a ruhá­zatnak, a gyógyszereknek és egyéb, szükséges dolgoknak fedezésére is elegendő legyen. Mindez éppen elegendő annak igazolására, hogy az dgazságügyminisztériumnak ez a poli­tikája száz százalékig beváltotta azokat a vá­rakozásokat, amelyeket hozzáfűztünk. (Ügy van! jobbról.) T. Ház! A másik cím, amelyet itt meg kell említenem, a kincstári jogügyi igazgatóság, amely tudvalevően csak két-három esztendeje van ennek a tárcának a keretében, azelőtt a pénzügyminisztérium alá tartozott. Ez a ki­tűnő hivatal, amelynek olyan nagy történelmi múltja van, elég mostohán van státus tekin­tetében ellátva, mert a státus megállapítása; nál erős restrikciók történtek a fogalmazási karban, Ez talán nem lett volna nagy baj, ha '8. ülése 19Bh május 16ián, szerdán. nem állott volna be éppen a legutóbbi évben egy érdekes változás, amely abban áll, hogy a kincstári jogügyi igazgatóság hatásköre igen erősen megnövekedett. Erre és ennek okaira itt rá kell mutatnom. Az állami hitelakciók, vagyis azok az akciók ezek, amelyeket az állam nem az altruista intézetek útján bonyo­lít le, hanem amelyeket közvetlenül az állam maga, a minisztériumok intéznek. Méltóztas­sék itt elsősorban a vetőmaghitelekre, az aszálykölcsönökre és egyéb dolgokra gon­dolni, amelyeket közvetlenül a kincstár ad és amelyeknél a kincstári képviseletet természete­sen a jogügyi igazgatóságlátja el. Ezek meglehe­tősen nagy újabb ügykört adnak ennek a hivatal­nak. Itt vannak azután a különböző építkezési hitelek, itt vannak az újonnan létesült, épít­kezés útján létesített nagy állami telepek, itt van a Láb.; ezek mind olyan ügykörök, ame­lyek igen megdagasztják a jogügyi igazgató­ság munkakörét. Itt van a kartellekkel járó újabb elfoglaltság, amelyet a kartelltörvény ad a jogügyi igazgatóságnak. De a legérdeke­sebb talán az a megfigyelés és az a bebizonyí­tott tény, hogy a gazdasági helyzet megrom­lása következtében és a szegényjognak, sajnos, igen liberális kezelése folytán a legfantaszti­kusabb igényekkel lép fel boldog-boldogtalan a bíróságoknál a kincstárral szemben, amely igényeknek bírói tárgyalása folytán a kincs­tárnak kell a maga jogvédelméről gondoskod­nia. Éppen ez a körülmény szintén egyike azoknak az okoknak, amelyek a szegényvéde­lemnek előbb-utóbb radikális reformját szük­ségessé teszik, mert én, aki érdeklődtem ennél a hivatalnál, egyenesen elképesztő adatokat kaptam elfoglaltságuk tekintetében. Mondom, ezek a fantasztikus szegényjogon megindí­tott s minden alap nélkül meginduló, de vég­eredményben mégis csak lebonyolításra szo­ruló perek a jogügyi igazgatóság erejének igen tekintélyes részét kötik le. Utolsó témám, t. Ház, az Országos Föld­birtokrendező Bíróság kérdése. (Halljuk! Hall­juk! jobbfelől.) Amint beszédem elején már voltam bátor említeni, ennek a bíróságnak hatáskörét és fennmaradását illetőleg az el­múlt évben, illetőleg a legutóbbi költségvetési tárgyalások után hoztunk egy novelláris tör­vényt, az 1933. évi XVIII. tcikket, amely a miniszter urat arra kötelezte, hogy egy rövid tájékoztatást adjon ennek a bíróságnak a mű­ködéséről. Ügy emlékszem, alig volt komoly ellenzéke annak az elgondolásnak, hogy nem lett volna racionális ennek az egyre fogyat­kozó, de mégis speciális tárgyi és jogi isme­retet igénylő ügykörnek teljes felosztása az egyes bíróságok között. Az egyedül helyes megoldás tehát az volt, hogy a likvidációs tömeget fokozatosan dolgozza fel ez a bíróság, melyről minden kritika mellett is meg^ kell állapítanunk, hogy nagyon fontos, nehéz és kiváló munkát végzett és semmiképpen sem lett volna helyes ennek a bíróságnak ügykörét szétdarabolva, a szakértelemmel és tárgyi ismerettel nem rendelkező vidéki elsőfokú bí­róságoknak adni át. Méltóztatnak ismerni ennek a törvénynek a rendelkezéseit, amelyek bizonyos időcezúrá; kat is állapítanak meg, például a telekkönyvi előkészítés tekintetében 1934 január elsejét. Az Ofb. jelentésének egyes számszerű té­teleit nem is ismertetem, bár érdekesek ezek azért, mert az Ofb. — nagyon helyesen — szük­ségesnek találta mindig egyúttal beszámolót adni összmúködéséről is, vagyis a működésé­nek megkezdése óta elvégzett ügyekről is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom