Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

506 Az országgyűlés képviselőházának ; a pereknek túlnyomó része egészen kis öszszegu lesz. (Káinoki Bedő Sándor: Az élet maga bagatellizálódik!) Apró dolgokkal is sokat lehet segíteni. Végtére ha az az ügyvéd, aki egész nap szaladgál, hivatalból hivatalba, bíróságról bíróságra jár, kapna kisebb privilégiumokat, például a soronkívüliséget vagy egyebet, sokat nyerne. Azt hiszem, sok olyan gesztust lehetne tenni e felé a társadalom felé, amely pénzbe nem kerül és amely relatíve mégis megnyugvást okozna ebben a megkínzott és gyötrődő társadalomban. Az igiazságügyminisztériumhoz tartozó címek közül még csak háromról akarok egészen röviden megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az úgynevezett büntetőbírósági határozatok végrehajtására vonatkozó cím. Az elmúlt években ismételten voltam bátor rámutatni ennek a címnek jelentőségére, mert amint bölcsen méltóztatnak tudni, körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött e tekintetben az igazságügyi kormányzat új politikája, amely abban állott, hogy nagyobb súlyt helyezett az agrárfoglalkozású raboknak megfelelő foglalkoztatására azáltal, hogy maga az igazságügyminisztérium részben mint tulajdonos, részben pedig mint bérlő, gazdaságokat tart fenn. Ezeknek a rabgazdaságoknak a jelentősége rendkívül fontos először az illető szabadságvesztésre ítéltek foglalkoztatása szempontjából. Hiszen a magyar parasztot ipari munkára kényszeríteni nemcsak nem felel meg iaz ő egész pszichéjének, hanem amellett azzal a rendkívül nagy hátránnyal is jár, hogy a szabad ipari foglalkozások részére illojális versenyt létesít, amelylyel szemben a jelenlegi igazságügyminiszter úrnak is igen határozott és pedig nemleges véleménye van. Ennek a rendszernek az a nagy előnye is megvan, hogy a költségvetés tételeinél ez a házi gazdálkodás évről-évre kedvezőbb eredményeket mutat fel. Mondhatom, hogy ezek a gazdaságok mintaszerűen vannak vezetve és cáfolatai annak az egyébként eléggé elfogadott tételnek, hogy a közületek és a hatóságok magángazdasági tevékenységgel ne foglalkozzanak. Igenis, itt óriási eredmények mutathatók fel és ha megállapíthatjuk, hogy ina a rabélelmezés kérdése csaknem száz százalékig meg van oldva ezekkel a gazdaságokkal, akkor máris megállapíthatjuk, hogy nagyon nagy eredményt értünk el. De ha figyelembe vesszük azt a fejlődést, amely ezen a téren beállott, akkor nem tartjuk túlságosan nagy fantáziának, hanem a legközelebbi jövőben elérhetőnek azt a további pro grammot is, hogy ezeknek a rabgazdaságoknak jövedelme necsak az élelmezést tegye lehetővé különös költségvetési megterhelés nélkül, hanem lassanként a ruházatnak, a gyógyszereknek és egyéb, szükséges dolgoknak fedezésére is elegendő legyen. Mindez éppen elegendő annak igazolására, hogy az dgazságügyminisztériumnak ez a politikája száz százalékig beváltotta azokat a várakozásokat, amelyeket hozzáfűztünk. (Ügy van! jobbról.) T. Ház! A másik cím, amelyet itt meg kell említenem, a kincstári jogügyi igazgatóság, amely tudvalevően csak két-három esztendeje van ennek a tárcának a keretében, azelőtt a pénzügyminisztérium alá tartozott. Ez a kitűnő hivatal, amelynek olyan nagy történelmi múltja van, elég mostohán van státus tekintetében ellátva, mert a státus megállapítása; nál erős restrikciók történtek a fogalmazási karban, Ez talán nem lett volna nagy baj, ha '8. ülése 19Bh május 16ián, szerdán. nem állott volna be éppen a legutóbbi évben egy érdekes változás, amely abban áll, hogy a kincstári jogügyi igazgatóság hatásköre igen erősen megnövekedett. Erre és ennek okaira itt rá kell mutatnom. Az állami hitelakciók, vagyis azok az akciók ezek, amelyeket az állam nem az altruista intézetek útján bonyolít le, hanem amelyeket közvetlenül az állam maga, a minisztériumok intéznek. Méltóztassék itt elsősorban a vetőmaghitelekre, az aszálykölcsönökre és egyéb dolgokra gondolni, amelyeket közvetlenül a kincstár ad és amelyeknél a kincstári képviseletet természetesen a jogügyi igazgatóságlátja el. Ezek meglehetősen nagy újabb ügykört adnak ennek a hivatalnak. Itt vannak azután a különböző építkezési hitelek, itt vannak az újonnan létesült, építkezés útján létesített nagy állami telepek, itt van a Láb.; ezek mind olyan ügykörök, amelyek igen megdagasztják a jogügyi igazgatóság munkakörét. Itt van a kartellekkel járó újabb elfoglaltság, amelyet a kartelltörvény ad a jogügyi igazgatóságnak. De a legérdekesebb talán az a megfigyelés és az a bebizonyított tény, hogy a gazdasági helyzet megromlása következtében és a szegényjognak, sajnos, igen liberális kezelése folytán a legfantasztikusabb igényekkel lép fel boldog-boldogtalan a bíróságoknál a kincstárral szemben, amely igényeknek bírói tárgyalása folytán a kincstárnak kell a maga jogvédelméről gondoskodnia. Éppen ez a körülmény szintén egyike azoknak az okoknak, amelyek a szegényvédelemnek előbb-utóbb radikális reformját szükségessé teszik, mert én, aki érdeklődtem ennél a hivatalnál, egyenesen elképesztő adatokat kaptam elfoglaltságuk tekintetében. Mondom, ezek a fantasztikus szegényjogon megindított s minden alap nélkül meginduló, de végeredményben mégis csak lebonyolításra szoruló perek a jogügyi igazgatóság erejének igen tekintélyes részét kötik le. Utolsó témám, t. Ház, az Országos Földbirtokrendező Bíróság kérdése. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Amint beszédem elején már voltam bátor említeni, ennek a bíróságnak hatáskörét és fennmaradását illetőleg az elmúlt évben, illetőleg a legutóbbi költségvetési tárgyalások után hoztunk egy novelláris törvényt, az 1933. évi XVIII. tcikket, amely a miniszter urat arra kötelezte, hogy egy rövid tájékoztatást adjon ennek a bíróságnak a működéséről. Ügy emlékszem, alig volt komoly ellenzéke annak az elgondolásnak, hogy nem lett volna racionális ennek az egyre fogyatkozó, de mégis speciális tárgyi és jogi ismeretet igénylő ügykörnek teljes felosztása az egyes bíróságok között. Az egyedül helyes megoldás tehát az volt, hogy a likvidációs tömeget fokozatosan dolgozza fel ez a bíróság, melyről minden kritika mellett is meg^ kell állapítanunk, hogy nagyon fontos, nehéz és kiváló munkát végzett és semmiképpen sem lett volna helyes ennek a bíróságnak ügykörét szétdarabolva, a szakértelemmel és tárgyi ismerettel nem rendelkező vidéki elsőfokú bíróságoknak adni át. Méltóztatnak ismerni ennek a törvénynek a rendelkezéseit, amelyek bizonyos időcezúrá; kat is állapítanak meg, például a telekkönyvi előkészítés tekintetében 1934 január elsejét. Az Ofb. jelentésének egyes számszerű tételeit nem is ismertetem, bár érdekesek ezek azért, mert az Ofb. — nagyon helyesen — szükségesnek találta mindig egyúttal beszámolót adni összmúködéséről is, vagyis a működésének megkezdése óta elvégzett ügyekről is.