Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 27 másik oldalon azonban a hitelviszonyok erős összezsugorodása csökkentőleg hat és miután az erős Összezsugorodás nagyobb tempóban folyik, végeredményben a kettőnek összetevője egy negatív szám, vagyis ez egy általános csökkenő tendencia, amelynél be kell ismernünk, hogy erős szerepet visz a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény is, mely számos vonatkozásban kétségtelenül beváltnak tekinthető. Kétségtelen, hogy az ilyen egyszerűsítési törvények, az ilyen processzuális veformok tulajdonképen csak a megindult perek racionalizálását, azoknak rövidebb, gyorsabb és jobb befejezését eredményezik. Az igazi igazságszolgáltatási politika azonban itt nem állhat meg. Az igazi prevenció abban jelentkezik, hogy a perek megindulását már előre ki kell parírozni megfelelő intézkedésekkel. Ez azonban már az anyagi törvényhozás keretébe tartozik és ebben a tekintetben kétségtelen, hogy az igazságügyi kormányzatnak még vannak feladatai. Ha másra nem, csak az okirati kényszer javaslatára mutatok rá, amelynek a perek tekintetében feltétlenül csökkentő eredménye lesz, ha törvénnyé válik. Ennél a címnél, a bíróság címénél kell tárgyalnunk, és fogják bizonyára tárgyalni a padsorokban felszólaló képviselő urak is az ügyvédség kérdését. Nekem, mint előadónak, nem lehet szerepem, — már az előbb említett általános állásfoglalásomnál fogva sem — hogy itt általános jogpolitikai álláspontokat szegezzek le. Eggyel azonban, úgy érzem, tartozom az ügyvédi karnak. Nem az általános bajok hangoztatásával, mert hiszen ezeket évek óta a Ház minden oldalán egyformán említik a Ház jogász-képviselői, de talán egy-két olyan kívánság aláhúzásával, amelyek meglátásom szerint meglehetősen általánosak az ügyvédtársadalom minden rétegében. (Halljuk.) Minden ügyvéd élénken vágyik egy új rendtartás után. Ebben a tekintetben a miniszter úr bejelentése, amely most már tudomásom szerint igen aktuálissá teszi a kérdést, azt hiszem, megnyugtatólag fog hatni az ügyvédtársadalomra. Ugyancsak nem halasztható a nyugdíjtörvény revíziója sem. Nem lehet itt sem feladatom igazságot tenni a tőkefedezeti, a kirovó és felosztó rendszer közti két nagy tábor között, egy konkrétumot azonban le kell szögeznem, és ez az, hogy az ügyvédtársadalomtól kívánt áldozatok terhe túlnagy, (Ügy van! jobbfelől.) különösen ha szembeállítjuk ezt azzal az értékkel, amelyet ezzel a megterheléssel szemben ma a rászorulók kapnak. Megnyugtató volt egyébként az igazságügyi bizottságban a miniszter úrnak az a határozott kijelentése, hogy ezzel a kérdéssel a legsürgősebben és éppen ebben az irányban óhajt foglalkozni, (Helyeslés jobbfelől.) hogy ez a megterhelés az ügyvédség mai gazdasági helyzetére való tekintettel ne legyen ilyen rendkívül súlyos és nehéz. En úgy érzem, hogy az ügyvédi társadalomnak az a régi kívánsága, hogy az illetékek terén könnyítés állapíttassak meg úgy az amnesztia, mint pedig az illetékek magassága terén, egy kis jóakarattal teljesíthető lenne az államkincstár érdekeinek nagyobb veszélyeztetése nélkül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A kontárság elleni védelem mai mértékét, mely az elmúlt évben a zugirászatról szóló törKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XXII. '. ülése 1934 május 16-án, szerdán. 505 vény meghozatala útján javult, tovább fokozni szintén Kívánsága az úgyvédtársadalomnak, ami indokolt, különösen ha meggondoljuk, hogy vannak a jogvédelemnek egyes közigazgatási hatóságok áital ellátott ágazatai, amelyeket pedig megnyugvással valóban csak igazán kvalifikált és ügyvédi diplomával bíró emberekre lehet bízni. (Úgy van! ügy van! jobbfelől.) Gondolok itt például a gyámügyi igazgatásnak a bíróság részére való átadására és az ügyvédek részéről való ellátására, mert minden elfogultság nélkül ezt olyan kívánalomnak lehet minősíteni, amely teljes mértékben megérdemli a honorálást. Vannak bizonyos ügyek, amelyekkel már az előző igazságügyminiszter urak is komolyan foglalkoztak, így bizonyos városi ingatlanok átruházása kérdésével, a cégbírósági ügyek ellátásának kérdésével, amelyekre nézve az ügyvédi képviselet kimondása egyáltalán nem volna méltánytalan és súlyos a jogkereső közönségre, mert hiszen a vidéki, tehát gyengébb gazdasági erővel bíró publikum ebből teljesen ki lenne hagyva. (Farkas Gyula: Gazdaságilag is megbírnák!) Nehéz kérdés és nem egyszer lelkiismereti kérdéssé is válik mindnyájunkra nézve az 1921. évi XVII. törvénycikknek az a rendelkezése, amely az ügyvédi diplomával nem bíró bírák részére a szabad ügyvédi pályára menetelt lehetővé tette. Az ügyvédi társadalomnak az a kérése, hogy ennek a törvénynek hatálya függesztessék fel. Én úgy érzem, hogy ez a kérés szintén rendkívüli méltánylást érdemel, löstör József: Az a minimum!) tekintettel arra a hallatlan ügyvédnyomorra is, amely legjobban az öngyilkosságok statisztikájában jut kifejezésre. Ez indokolttá és méltánylandóvá teszi azt a további kérést is, hogy a bejegyzési lehetőségek általánosságban szoríttassanak meg, mert méltánytalan, hogy olyan egyének, akiknek egyébként megvan akár közszolgálatból eredőleg, akár más forrásból a megélhetési lehetőségük, elvegyék a kenyeret olyan más szabad pályán lévő ügyvédektől, akiknek exisztenciájuk pedig a szabad ügyvédi foglalkozáshoz fűződik. (Farkas Gyula: Ne tessék azoknak szabad kereseti pályára lépni!) A szegényvédelem kérdésének rendezése szintén régi kívánsága az ügyvédi társadalomnak. Azt hiszem, hogy ha meggondolás tárgyává tennék, hogy a szegény védelemre számos közület, törvényhatóság sokat költ, de nem abban a formában, amelyben kellene, amenynyiben eltart mindenféle irodákat és egyéb dologi kiadásokat fedez, mondom, hogy ha ezeket az összegeket nem erre költenék, hanem megfelelő kulcs mellett szétosztanák a kamaráknak és ezzel a szegényvédelmet díjtalanul ellátó és legtöbbször szintén szegény ügyvéd részére lehetővé tennének egy ig_en-igen szerény díjazást, ez is olyan megoldás lenne, amely ir volna az ügyvédség sebére. (Farkas Gyula: Csakugyan »szesrény védelem« a szó mindkét értelmében!) Nem lehet feladatom ezeknek a nagyszámú kérelmeknek ismertetése, mert hiszen meg vagyok róla győződve, hogy a padsorok között lévő képviselőtársaim egyike-másika ezekkel a kérdésekkel igen alaposan fog foglalkozni. Még csak egyet említek, mint az ügyvédség régi kérelmét: a perhatároknak, a peres értékhatároknak revízióját. (Helyeslés jobb felöl.) E tekintetben az ügyvédtársadalom tekintélyes része a leszállítás álláspontját foglalja el. Mert sajnos, ma a perek túlnyomórészt bagatellizálódnak és maholnap odajutunk, hogy 71