Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-278
Az országgyűlés képviselőházának 27 akik ennek a kiváló, nagy és tehetséges nemzetnek nagyhatalmi jelentőségét elismerjük Ha a francia politika hivatalos orgánumaiban és vezető államférfiaiban meg volt az az őszin teség, hogy beismerjék, mennyire félreismerték Lengyelország erejét és jelentőségét, akkor miért nem revideáljuk mi is álláspontunkat Lengyelországgal szemben? A túlzottan németbarát politikát még meg lehetne érteni talán akkor, ha Németország és Oroszország közös határral bírna és ha nem volna ott köztük a lengyel birodalom. Szerintem azonban az az X a középeurópai egyenletben, amelyre nekünk elsősorban támaszkodnunk kell és amelyen keresztül lehet csak szerintem a kisantant gyűrűjét is megtörni és komoly politikai alapot adni revíziós törekvéseink alá, csak a magyarlengyel barátság kiépítése lehet. T. Ház! Elismerem a t. kormány részéről helyes tételnek, hogy nekünk, kis országnak, kis és nehéz helyzetben lévő nemzetnek lehetőleg mindenkivel barátságban kell lennünk. A barátságát azonban mégsem szabad úgy magyaráznunk, hogy most már mindenkivel egyforma kapcsolatban legyünk és ne hangsúlyozódjanak ki lassanként azok a kapcsolatok, amelyek a magyar politikának elsősorban érdekei. Miután Lengyelország most már, legalább is egyelőre, kikapcsolódott a németellenesség helyzetéből, éppen itt volna az alkalom a miniszterelnök úr és a külügyminiszter úr számára, hogy ezt a barátságot kiépítsék egy komoly lengyel-magyar szövetséggé. T. Ház! Miután sajnálattal azt kell látnom, hogy a kormány külpolitikailag, részletsikerek mellett is — amelyeket szerintem is a római politikai és gazdasági megegyezés jelent — nem mer és nem mert idáig állást foglalni a legalapvetőbb nemzetközi kérdésekben és nem mert egy új kezdeményezést tenni a Bethlenféle helytelen külpolitikával szemben, hanem ezt a Bethlen-féle szerencsétlen külpolitikát, amelynek folyamatosságát talán némileg megtörte Károlyi Gyula kormánya, lényegben folytatja, ezért én, legnagyobb sajnálatomra, a költségvetést nem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Minthogy az előadó úr nem kíván szólni és így szólásjoga többé senkinek sincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a külügyi .tárca költségvetését f általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a költségvetést elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyenge többség.) A Ház a külügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a külügyi tárca költségvetésének részletes .tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa az 1. cimet). Buehinger Manó! Buchinger Manó: T. Képviselőház! A külügyminiszter úr ma délutáni expozéjában, amelyet az általános vita folyamán elmondott, az osztrák szociáldemokrata Eenner-kormány magatartásából indult ki. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. ülése 19 Sí májúé 18-án, szerdán* 499 Buchinger Manó: Ha nem tartoznék is a szociáldemokratpárthoz, akkor is a .tiszta objektivitás és igazságérzet kötelezne arra, hogy. a külügyminiszter úrnak a Benner-kormányra vonatkozó fejtegetéseit ne hagyjam szó nélkül. A miniszter úr többek között azt mondotta, hogy 1920-ban a Eenner-kormány és az a párt, amelyet Benner képviselt, Prága és a prágai mérvadó körök varázslata alatt állott és kvázi ennek politikáját csinálta. A külügyminiszter úr ennek kapcsán arról beszélt, hogy a Bennerkormány nem volt hajlandó a magyar kormány valamely jegyzékbe foglalt követeléseinek eleget tenni. Legyen szabad nekem erre vonatkozólag tisztán történeti tényekre hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezek a történeti tények a következők: Az osztrák szociáldemokratapárt és ennek akkori exponensei, nevezetesen Benner kancellár és Otto Bauer, akkori külügyi államtitkár és a pártnak — mondhatni — szellemi vezére, nem állottak Prága varázslata alatt. A szociáldemokratapárt és a Benner-kormány is a német Anschluss alapján állott, a német Anschlusst követelte és tartotta politikája vezető alapelvének. Azokban az időkben, amelyekről a külügyminiszter úr beszélt, az osztrák szociáldemokratapárt központi közlönye, az Arbeiter Zeitung éveken keresztül ki volt tiltva Csehországból, Prágából. (Ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha az osztrák szociáldemokrácia és Benner Prága varázslata alatt állott volna, nem lett volna oka a cseh kormánynak arra, hogy az Arbeiter Zeitungot kitiltsa. (Kabók Lajos: A miniszter úr nem jól emlékszik! — Kánya Kálmán külügyminiszter: Egészen biztosan tudom!) Azt mondja a miniszter úr, hogy a Eenner-kormány nem volt hajlandó a Burgenlandra vonatkozó népszavazásra irányuló követelésnek eleget tenni. (Kánya Kálmán külügyminiszter: Erről jegyzék van!) Az osztrák szociáldemokratapárt a népszavazás követelését képviselte. Otto Bauer, az akkori idők külügyi államtitkára szóban és írásban az egész világ által ismeretes módon nagy agitácioval Burgenlandra vonatkozólag a népszavazást követelte. (Kánya Kálmán külügyminiszter: Mikor? Amikor mi követeltük, akkor visszautasította! Erre vonatkozólag írásbeli bizonyítékunk van Benner aláírásával! — Propper Sándor: Vagy nem emlékezett a miniszter úr, vagy hangulatot akart kelteni! — Zaj.) A külügyminiszter úr egy jegyzékre hivatkozik és azt mondja, hogy ennek a jegyzéknek a Benner-kormány nem akart eleget tenni. Magyarország külügyminiszterének emlékeznie kell arra, hogy Burgenlandot a saint-germaini békében ítélték oda Ausztriának. Kérdem: el tud-e képzelni a külügyminiszter úr ezen a világon olyan kormányt, amely azok után, hogy egy békeszerződésben Burgenlandot nekik ítélték, saját országában oda állhat saját népe elé és t követelheti a népszavazást? A népszavazást mint szociáldemokratapárt követelte és képviselte, de tetszik-e tudni, külügyminiszter úr, hogy kik lettek volna azok, akik Bennert felkötötték volna? pollfuss úr, akit itt ma dicsért, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Az ön barátai!) mert köztudomású, hogy ugyanakkor azok a Dollfussék, akiknek érdekében a külügyminiszter úr itt ma olyan szívből jövő szavakat talált, (Malasits Géza: Ágyúval lövettek asszonyokra és gyerekekre!) voltak azokban az időkben a legvadabb sovinizmus és a legvadabb nacionalizmus képviselői, és magától értetődik, hogy 70*
