Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

494 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19 SU május 16-án, szerdán. tár mentén szénát gyűjtött. Egy jugoszláv ha­tárőr átjött, letartóztatta őket és szerb terü­letre hurcolta. — Itt van még egy eset: a Drá­vában fürdött valaki. A víz átsodorta a túl­oldalra. Lelőtték. Ott feküdt a holtteste 24 órán át a legmelegebb nyári hőségben és még azt sem engedték meg, hogy betakarják a legyek­től meglepett holttestet. Számtalan ilyen esetet hoztunk ide. Ezzel szemben Malenceé Vladko képviselő a szerb szkupstinában elmondott beszédében jogosnak mondotta ezeket a gyilkosságokat, amelyekat számtalan esetben hivatalosan állapítottak meg. Beszéde további részében azt mondta, hogy a mi oldalunkról, Magyarországból jön­nek át »a merénylők, hoznak át pokolgépeket, bombákat, revolvereket és propagandisztikus iratokat«. Tökéletesen elég, ha cáfolatképpen hivatkozunk az általunk ismert kaposvári íté­letre, amelyben mint egyetlen konkrét esetben a magyar bíróság igenis példát statuált arra, hogy semmiféle gyilkosságot nem tűrünk (Ügy van! a jobboldalon.) és hosszú, úgy emlékszem 15 éves fegyházzal büntette azt a tettest, aki ez elé a magyar bíróság elé került. Malenceé azt is mondja ebben a beszédében, a melyet a legerélyesebben vissza kell utasí­tanom, hogy: »Magyarország részéről terrorisz­tikus akciók folynak és magyar területen főzik azokat a terveket, amelyeket Jugoszlávia ellen felhasználnak«. Arra is hivatkozik, hogy: »Ju­goszláv területen nem tűrnek Magyarország el­len irányuló semmiféle akciót«. Azt mondja, hogy: »Alaptalan a magyar képviselő azon vádja, hogy jugoszláv részről kellemetlenked­nek a magyar kettősbirtokosoknak... Ha va­laki valamiféle nehézséget okoz, azt egyedül a magyar hatóságok teszik«. Malenceé értesült arról, hogy: »a magyar hatóságok a szabadkai rayonban ez évben nem cserélték ki kettős bir­tokosaiknak igazolókönyvecskéit«. Szemenszedett valótlanságok ezek az állí­tások, amelyek valótlanságáról én, mint a ke­rület képviselője személyesen győződtem meg. Ügylátszik, ezeket az érveket fogják majd a Népszövetség előtt is mint ellenérveket fel­használni. Azt is mondja Malenceé a továb­biakban, hogy: »A múlt évben Magyarország­ból a jugoszláv határzónába óriási mennyiségű bort vittek át. Nem lehet elfogadni a magya­rok kívánságát a kettősbirtokosok átkelésére szolgáló új utak tekintetében«. Ezzel szemben, t. Ház, amikor megállapítható, hogy Jugoszlá­via a trianoni békeszerződés ellenére tíz vas­úti vonalat, amelyek megnyitására kötelezve volna, ma is elzárva tart és ma is fontos közle­kedési utakat zár el ezáltal tőlünk. Azt is mondja még, hogy: »Hazug hírek terjesztése a magyarok szabadalma«. Ilyeneket mond ez a szkuptsinában elhangzott beszéd. Erre vonatkozólag mindig megállapítha­tom, hogy valahányszor mi a jugoszlávok visz­szaélései ellen panaszokat hoztunk fel, soha sem sértettük meg a szerb nemzetet, hanem mindig azok ellen az atrocitások ellen küzdöt­tünk, amelyeket a szerb kormány közegei aka­dálytalanul követtek el. (Farkas Gyula: És szerb képviselők is, úgylátszik.) Kernelem is. Ügylátszik, hogy az elhullott sok magyar vér eredménye mégis csak meg lesz, — bármeny­nyire sajnálatos is, hogy ennek a sok ember­nek oda lent a határon el kellett pusztulnia — mert a világ művelt nemzeteinek figyelme, ahogyan a külföldi sajtóorgánumok megnyil­vánulásaiból látjuk, hála Istennek felébredt és hiába lesz a védekezés, az lesz belőle, hogy ez­zel az üggyel kapcsolatban mégis csak a ma­gyar revízió ügye nyer, mert ezek az esetek ta­gadhatatlanul bizonyítják, hogy a mostani ha­tárok nem természeti határok, hogy azok tart­hatatlanok és hogy így ezek az incidensek to­vább fognak folytatódni. Rámutatok arra, hogy még ma is az történik, hogy éjszakának idején a határokat vérebekkel őriztetik. Ezek az oktalan állatok nem tudják, hol van a ha­tár, tehát, ha az éjszakában egy magyar állam­polgár jár a maga területén, a véreb akadály­talanul megtámadja. Ilyen brutális magatar­tással szemben fel kell, hogy ébredjen a művelt világ figyelme. T. Ház! A határok abszurditására nagyon érdekes gyűjteményem van itt együtt. (Hall­juk! Halljuk!) Eddig, !ha idegen képviselők, angolok, vagy franciák jöttek ide, illetékes té­nyezőink olyan helyekre vezették el őket, ame­lyekkel érvelni ugyan lehetett, de ezek az ér­vek nem olyan frappánsak, mint a kezeim kö­zött lévő érvek. 53 ilyen abszurd és abnormális pontja van a trianoni magyar határnak, ame­lyeket, ha egyszer megmutatnánk az elfogulat­lan embereknek, akkor mindenesetre más ered­ményeket érnénk el. Scotus» Viator, a mi nagy ellenségünk, nemrégiben azt mondotta, hogy a magyar nép nem akarja a revíziót és csak a vezető osztá­ly ok, akarják a magyar revíziót. Ezt vissza kell utasítanom. Szeretném Scotus Viatort ide­hozni és végigvezetni a trianoni határnak eze­ken a pontjain, hogy lássa — salvus conduc­tust kapna és azért a sok sérelemért, amelyet a magyarság ellen elkövetett, a hajaszála sem görbülne meg, pedig nem érdemli meg a salvus oonductust — ezeket az abszurditásokat, ame­lyek a trianoni határ mentén vannak. Itt van Felsőcsatáron egy eset. Felsőcsa­tár községnél a trianoni ihatár a cigánytelep egyik hazán megy keresztül. Ezzel a határ­megvonással a háznak lakószobája osztrák, a konyhája pedig magyar fenhatóság alá ke­rült. A határkő közvetlenül a ház fala mellett van beásva. Itt van a fényképutáni rajz. Itt van a pinkavölgyi abszurd határvonal, ahol egy 25 kilométeres vonalon a községek olyan cikk-eakkos határvonalat kapta!k, hogy az egyik község osztrák területre, a másik község magyar területre esik, olyan lehetetle­nül, hogy szinte azt kell hinnünk, hogy egy játszó gyerek volt az, aki saját kénye-kedve, szeszélye szerint állapította meg a határokat. Itt van a drávai határszakasz közel Légrádhoz. Itt olyan abszurd eset van, hogy a lakóház el van választva az istállótól. Itt van a fotográfiája a dolognak. Másutt meg egy kút van kettéosztva, s a kút deszkázata mellett van a határkő. Itt van Gyékényes esete. Ide kellene elhozni az idegen képviselődet, akik Magyarországra jönnek. Gyékényesen a fűtő­ház jugoszláv területre esik, amely pillanat­ban tehát Jugoszlávia, megtagadja a fűtőház használatát, a vasúti állomás teljesen lehetet­len helyzetbe kerül. Itt van Udvar község esete, ahol a baromfiak, a háziállatok a határ lehetetlen megvonása mellett állandóan jugo­szláv területre, tévednek át, mert a határ a község szegélyén a kertek alatt húzódik, úgy, hogy például ebben a községben a konyhaker­tek a házaktól el vannak választva és ezek megművelése végett határátlépési engedélyt kell (szerezni. (Farkas Gyula: Őrület!) Itt van a jugoszláv határ mentén Dávidháza, öri­hodos, Sztára-Zaláta, Noskovci, Drávasza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom