Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 27 bölcs, Donji-Miholjac, Katymár, Eegőce, Csikéria, Ujszentiván, Ökeresztúr. Itt van egy olyan abnormális esete a határmegvonásnak, — fénykép is van róla — hogy a gazda, amikor kocsijával kihajt az udvaráról, rögtön idegen, jugoszláv területre hajt át, mert annyi helye sincsen, hogy kocsijával megfordulhasson magyar területen. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Itt van Köszkén a gróf Nákó-féle uradalom olyan kettédarabolása, amelyet semmiféle katonai vagy hadműveleti szempontok nem indokolnak. Ez az uradalom három ország határába került a határ megvonása következtében. Itt van Nagykároly vidékének elcsatolása, ahol egy város környékét, Hinterland ját szakították el teljesen az anyavárostól, ahol pedig az egész lakosság megélhetését kapta. Ezek az adatok fel vannak dolgozva, egészen pontosan és konkréten. En azt a kérelmet intéztem az illetékesekhez, hogy ezeket az idegen urakat, akik az idegenforgalom révén Magyarországra jönnek, vigyük ki ezekre a helyekre is, mert semmivel sem lehet jobban dokumentálni t a békerevízió kívánatosságát és szükségességét, mint ezekkel az adatokkal. Azt hiszem, nem iszabad elmúlnia a külügyi tárca vitájának anélkül, hogy ne foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy a jövő évben aktuálissá válik a ruszinszkói népszavazás kérdése, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Már régen, évekkel ezelőtt!) Itt a magyar parlamentben hirdetjük, hogy reméljük,^ hogy nem fogják ezt a népszavazást ismét elhalasztani, hanem ez meg fog történni és akkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ez a népszavazás mindenesetre a Magyarországhoz való csatlakozás javára fog eldőlni. (Farkas Gyula: Majd elsvindlizik ezt is!) Engedje meg a t. Ház, hogy foglalkozzam a román megszállott területen uralkodó állapotokkal. Azért foglalkozom ezekkel, mert az én szülőföldem is román megszállott területen van. (Farkas Gyula: Oláh!) Eomán megszállott területen van azért, mert én azt t a népet, a román népet, azt az egyszerű román parasztot mindig jónak és becsületesnek ismertem meg. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az is! Nagyon jóindulatú nép.) A vezetőség volt az, amely szemben állott a magyar eszmével és nekünk sohasem a retorzió szempontjából kell néznünk ezt a kérdést, ha valamikor el akarjuk érni a békerevíziót, hanem mindig szeretettel kell fordulnunk e nép felé. Csodálatos dolog a román vezető politikusoknak az a szinte őrületig menő fanatizmusa, amellyel a magyar állameszme ellen harcolnak, szemben a szláv és a germán^ veszedelemmel. Ök, akik magukat román származású népnek tartják, nem érzik meg a történelmi szükségességét annak, hogy vésrre szakítsanak a kisantant szörnyű politikájával, — amely rájuk nézve végeredményében öngyilkos politika — 'hogy közeledést inscenirozzanak és megszüntessék azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeket az ott lévő magyar kisebbséggel szemben állandóan elkövetnek és amelyekről napról-napra olvasunk. Itt kell tiltakoznunk az ellen a hang ellen, amelyet különösen az egyik bukaresti lap, a.z Universul [használ a magyar kisebbséggel szemben. Ez a lap állandóan uszít a magyar iskolák ellen, a magyar kisebbség legminimálisabb létérdekei ellen. T. Ház! Itt a túlsó oldalon állandó táma'. ülése 19

SU május 16-án, szerdán. 495 dásban volt része annak a politikai és diplomáciai kapcsolatnak, amelyet a magyar állam a szovjettel felvett. Erre vonatkozólag nekem az az álláspontom, hogy ha a nagy kapitalista államok nem tudják belátni azt, hogy ők ezzel a Szovjetunióval szemben öngyilkos politikát követnek, amikor felveszik vele a kapcsolatot, akkor nekünk ebben a kérdésben tovább rekriminálnunk nem lehet. Egyet azonban feltétlenül kell kívánnunk, ez pedig az, hogy a Szovjetunió területén azzal a diplomáciai befolyással, amellyel például Olaszország és mi ennek a diplomáciai kapcsolatnak felvétele révén rendelkezünk, követeljük a vallásszabadság teljes biztosítását. {Helyeslés jobb felől. — Pékár Gyula: Azt, amit a tordai országgyűlés kimondott!) A kereszténység vallásszabadsága, de általában minden vallás szabadsága nem csupán egy állam belügye és ahogyan Magyarország belügyeibe bizonyos idegen szervezetek bizonyos években beavatkoztak, úgy mi is joggal követelhetjük annak az üldözött orosz kereszténységnek, de általában minden vallásnak szabadságát a szovjet területén. (Helyeslés jobbfelől. ~- Zaj.) Én, azt a kívánságomat és azt az óhajtásomat fejezem ki itt a magyar parlament házában, hogy kormányunk az olasz kormánynyal együtt tegyen lépéseket a keresztény államok nevében a szovjetnél, (Malasits Géza: És Hitlernél is!) hogy azok az üldözések, amelyek ott folynak, megszűnjenek. (Fábián Béla: És ha nem, akkor megszakítjuk az összeköttetést a szovjettel? — Ka bók Lajos: Erre már nem felel! — Malasits Géza: Hitlerről nem beszél persze. Ott ugyanaz történt!) Hitlerre vonatkozólag is ugyanez az álláspontom, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Sajnos, a miniszter úrnak más az álláspontja! — Malasits Géza: A miniszter úr kéjgörcsöket kap, ha Hitlerről hall beszélni! — Zaj. — Halljuk! Halljttk!) Az elmúlt költségvetési vita alkalmával kifejeztem azt a kívánságot és azzal a javaslattal jöttem a Képviselőház elé, hogy a revíziós kérdésnek mai stádiumában igen kívánatosnak tartanám, ha a Ház a meglévő hivatalos külügyi bizottságon kívül egy külön revíziós bizottságot küldene ki. A revízió kérdése már megérett annyira, hogy a revíziót ne csak diplomáciai úton, ne csak kormányunk útján segítsük elő, hanem azt a parlamentnek is elő kell segítenie. Eddig ezt a munkát a kormányon kívül csupán társadalmi szervek végezték, amely munkáért a magyar nemzetnek teljes hálája és köszönete jár ezeknek a szerveknek. De akárhányszor megtörténik, hogy idegen államok barátságos érzésű képviselői jönnek ide és akkor a parlament valahogyan kimarad ezeknek a képviselőknek fogadásából, az információk adásából, a velük való érintkezés felvételéből. Igaz ugyan, hogy ott vannak az interparlamentáris unió gyűlései és összejövetelei, (östör József: Az semmi!) ettől azonban messze esik a revízió kérdésével való foglalkozás, (östör József: Az semmi, az nulla!) Méltóztassék elhinni, hogy ha ez az én propozícióm, hogy a Ház egy külön revíziós bizottságot küldjön ki, elmarad, vagy az elkövetkezendő évben nem valósul meg. a revíziós kér; dés érése fogja magával hozni, hogy érezni fogja a t. Ház, hogy egy ilyen bizottságot ki kell küldeni, mert nekünk igenis érintkezésbe kell lépnünk a barátságos államok parlamentjeinek tagjaival, sőt meg kellene próbálnunk, hogy valamennyire az ellenséges államok parlamentjeinek tagjaival is érintkezésbe lép-