Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

478 Az országgyűlés képviselőházának 27 Oroszországba mennek. Mert úgy hallom, legközelebb egy magyar delegáció megy ki Oroszországba, szeretnők tehát megtudni, kik azok, akik kimennek, azonkívül érdekelne bennünket az is, hogy mik lesznek ennek az oroszországi szereplésnek a külső megjelenési formái. Érdekelne ez bennünket azért, mert a magyar vendégszerető nép, a magyar, ha valaki szíves vele, akkor szintén szíves szokott azzal szemben lenni. Mi történik most? Elmegy az a magyar delegáció Moszkvába, ott fel fogják rakni esetleg egy eszrádra, ünnepélyes fogadtatásokat rendeznek tiszteletükre. Tisztelettel kérdem, mi lesz ennek a következménye? Mert hiszen annak a szovjetköztársaságnak jólesik megmutatni a szovjet népének, hogy íme, Magyarország küldöttsége is megjelenik Oroszországban, annak a Magyarországnak küldöttsége, amely pedig keresztülment a szovjeten. Mondom, a magyar olyan nép, amely azt mondja: amilyen a mosdó, olyan a törölköző és ha valahol jól fogadják, ő is viszont szívesen fogadja azokat. Annak, hogy magyar delegáció megy Szovjet-Oroszországb a, az ellentétele talán az lesz, hogy egy orosz szovjetdelegáció jön majd Magyarországra és ezt a szovjetdelegációt méltóztatnak majd Magyarországon úgy fogadni, mint a hogyan a magyar delegációt fogadják Szovjet-Oroszországban? Érdekelne t. külügyminiszter úr, nemcsak engem, hanem az egész ország közvéleményét, megtudni azt, kik mennek ki ezzel a delegációval Oroszországba azért is, mert mi nagyon jól ismerjük azt az országot, amely már a régi világban megteremtette a Potemkin-falvak intézményét. Tudni akarjuk, kik azok az oroszul perfektül beszélő kiváló férfiak, akik Magyarországot mint tudományos, kutató és megvizsgáló delegáció képviselni fogják Oroszországban, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ha jó üzlet lesz, akkor Szterényi bácsi benne lesz! — Mozgás.) Ez a delegáció, amely kimegy Oroszországba, az én reményem szerint nem tisztán azért megy ki, ha már kimegy, mert az illető urak még nem látták Oroszországot és nem azért megy ki, mert az illető urak még nem hallottak oroszul beszélni és szeretnék hallani, milyen is az az orosz nyelv, hanem azért mennek ki, az ő felfogásuk szerint, mert Oroszországgal valami üzletet szeretnének kötni, gondolván, nehogy belekerüljünk abba a szituációiba, hogy megkötöttük Oroszországgal a megállapodást, ellenben üzlet nincs, tehát nincsen meg egyetlenegy olyan szempont sem, amely szempontot a magyar kormány a magyar közvélemény előtt, mint olyan okot tüntetett fel, amely miatt meg kellett kötni a szerződést. Biztosan nem igaz és én csak a közvéleményben elterjedt híreket akarom megcáfoltatni a külügyminiszter úr által, aki ebben a kérdéséén a kormány elnök úrral egyetemben a nyilvánosság előtt való nyilatkozattételtől eddig óvatosan tartózkodott, mondom, a külügyminiszter úr által akarom megcáfoltatni azt az elterjedt hírt, minthogyha abban a delegációban, amely Oroszországba megy, egyetlenegy ember sem tudna oroszul, tehát minthogyha az volna szituáció, hogy kimennek Oroszországba derék magyarok és pedig kimennek azér.t, hogy majd francia, angol és német nyelvismeretükkel megkérdezzék az orosz muzsikot, hogy szüksége van-e magyar gépekre, hogy érintkezésben maradjanak az orosz köz8. ülése 19 SU május 16-án, szerdán. véleménnyel francia, vagy pedig angol nyelven. Nekem általában az a tiszteletteljes kérelmem a t. kormányhoz, hogy ha már bekövetkezett az a szituáció, hogy a t. kormány az egész nemzet megdöbbenésére, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) — ezt alá merem húzni — vagy pedig a nemzet jelentősebb részének megdöbbenésére már megkötötte ezt a szovjetszerződést és a kormány külpolitikai képviseletet küld ki Szovjet-Oroszországba, akkor legalább olyan embereket küldjenek ki, akik olvasni és hallani tudnak; mert ha megint olyan emberek fognak kimenni Oroszországba, akiknek nemcsak az orosz viszonyokat kell megismerniük odakint, hanem egy külön orosz nyelvmestert is keü fogadniok, abban az esetben, szerény véleményem szerint, ez semmi esetre sem fog Magyarország érdekének szolgálni, mert akkor előfordulhat velünk az, hogy majd olyan jelentéseket találunk kapni Oroszország szituációjáról, amely jelentések azután nem tudom, talán valami tolmács segítségével állottak elő, olyan orosz tolmács segítségével, akinek a szituációját Oroszországban, ha nem ismertük volna eddig, akkor megismerhettük mos.t abból a Vickers-perből, amelynek eredményeként az angol állampolgárok csak azért szabadulhattak, mert a nagy Angliának még Szovjet-Oroszországgal szemben is volt annyi hatalma, hogy saját állampolgárait megmentse, ha az orosz állampolgárokat nem is tudta megmenteni. T. Képviselőház! En igenis fontosnak, tartom ezeknek a kérdéseknek a megoldását és fontosnak tartom ezekben a kérdésekben, hogy ez a kormány, amely arra az álláspontra helyezkedik, hogy belpolitikai vonatkozásokban és politikai vonatkozásokban a szovjetről való felfogását a jövőre vonatkozóan is megtartani óhajtja, ettől az állásponttól ne térjen el. Ebben az irányban egy pillanatig sem volt kétségem, mégis az a véleményem, hogy ha Magyarországnak Szovjet-Oroszországban már külpolitikai képviselete van, akkor ez a külpolitikai képviselet olyan emberekből állíttassák össze, akiknek módjuk van a nyelv tudása következtében a szovjetoroszországi viszonyokat megismerni. T. Képviselőház! Bármi történjék is Európában, bármilyen szalonképesek legyenek is a szovjetdiplomaták, bármennyire adjanak is sajtófogadásokat a tiszteletükre, és a szovjetkövetek bármennyire rendezzenek is meg olyan fogadásokat, amelyeken az, ország krémje jelenik meg, mint ahogyan láttuk Olaszországban és Franciaországban, sehogy sem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy Európa olyan keservesen fogja megfizetni mai könynyelműségének árát, amilyen keservesen Európa ezt az árat még sohasem fizette meg. Európában az volt a szituáció, hogy —• sajnos — a világpolitika nagy megpróbáltatásainak idején sohasem tudták Európa államai megtalálni egymás kezét. Méltóztassanak visszagondolni arra a két legnagyobb megpróbáltatásra, amelyen Európa a legutóbi ezredévben keresztülment. Az első volt a tatárjárás, amikor Európa egy évvel előbb éppen egy magyar szerzetes előadásából tudta, hogy a tatárok egész Európa meghódítására törekszenek, és akor sem volt Európában annyi erkölcsi erő, hogy a tatárokkal szemben összefogjon, akik nem hordák voltak, hanem igenis hatalmas, nagy állami, világpolitikai gondolat által vezetettek, amikor Európa meghódítására törekedtek. Nem tudtak Európa népei összeállani és