Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 27 hiába volt az esztergomi értekezlet, az egyes államok közötti ellentétek az Összefogást megakadályozták, aminek eredménye nemcsak Magyarországnak, hanem Lengyelországnak, Sziléziaii ak és Csehország egy részének is teljes elpusztítása lett. Es ha most rá méltóztatnak gondolni azokra az időkre, amikor a törökök először jelentek meg Európában, akkor méltóztatnak ai történelemből emlékezni arra, hogy a velencei köztársaság, amely hajóterét nem volt képes kellőképpen értékesíteni, azért, hogy értékesitehesse hajóterét, (Ügy van! a baloldalon.) vert aranyért átszállította a török csapatokat Európába, hogy ezáltal egész Európának évszázadokon keresztül pröblümája legyen az az előretörés, amelyet török előretörésnek ismernek a történelemben. És ha méltóztatnak gondolkozni és rágondolni a magyar történetnek arra a legnagyob katasztrófájára^ amelyet a magyar történetben mohácsi vész nevezet alatt ismernek, akkor méltóztassék megbocsátani, ha minden egyes képviselőtársam

1

, figyelmét felhívom az Akadémia egy kiadványára, amelynek »Mohács« a címe s amelyben meg van írva, hogy az a szerencsétlen II. Lajos király, akinek, ezen diplomáciai iratoknak elolvasása alapján kialakult szerény véleményem szerint, a magyar történelem nem szolgáltatott teljesen igazságot: 1519-tŐl kezdve a pápán keresztül állandóan könyörgött Európának, hogy az európai kultúra végvárát, Magyarországot ne hagyják elpusztulni (Ügy van! Ügy van!) és az volt a szituáció, hogy Európa segített volna ezen a szegény Magyarországon, de nem tudott segíteni azért, mert V. Károly és I. Ferenc, akik még 1525 őszén élet-haÍálharcot vívtak egymással, nem tudtak megállapodni abban, hogy a keresztes hadaknak ki legyen a vezére, V. Károly, vagy pedig I. Ferenc. És ennek a meg nem állapodásnak, az akkor is fennálló francia-német ellentétnek nemcsak az lett a következménye, hogy Magyarország közel 200 esztendőre idegen hódoltság alá került, hanem az is, hogy ha az Isten kolerával nem segít, a törökök nem állnak mes; Bécs városánál és talán a világpolitikában olyan események következtek volna be, amelyeknek bekövetkeztét tisztán csak a kolera, tehát a jó sors, — amelyre a t. miniszterelnök úr is hivatkozott a maga nyilatkozatában — a »sors bona nihil aliud« fordította el Európától. Sokan azt mondják: hát mit akarsz, itt van egy nagy állam, egy nagy, hatalmas ország, amely — mint a t. előadó úr mondotta — az egész világnak hatodrészét foglalja el, s ezzel a hatalmas országgal mindenki megállapodik, alig van Európában olyan állam, amely ezzel az országgal meg ne állapodott volna, mit akarsz tehát, miért éppen mi, ez a kis ország, álljunk ki a gátra és miért éppen mi legyünk az az ország, amely ezzel az Oroszországgal nem állapodik meg. Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban azt mondjam, hogy én nem vagyok annak a politikának híve, amely azt vallja, hogy: engem nem érdekel annak az államnak belső politikája, amellyel összeköttetésben vagyok. Hiába méltóztatnak nekem történelmi példákat felhozni, hiába méltóztatnak nekem azt mondani, hogy a háború előtt a franciák összeköttetésben voltak az oroszokkal. Meg is adták az árát, ha nem is a franciák, de az oroszok. Méltóztassanak elhinni, nincsen igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy amikor az egész világ megállapodott az oroszokkal, akkor ez a kis Magyarország miért ne állapodnék meg velük. En azt mondom, t. Képviselőház, ha az egész világ '. ülése 193% május lú^án, szerdán. 479 megállapodott volna is velük, nekünk akkor sem lett volna szabad velük megállapodnunk. Pedig nem is áll az, hogy az egész világ megiállapodott velük, amennyiben a kisantanton kívül Belgium, Hollandia, Dánia és Svájc sem állapodott meg velük. Svájccal szemben, amelynek területén a Népszövetség üléseit tartja, a franciák azért is követelték az oroszokkal való megállapodást, hogy az oroszok elmehessenek Genfbe, mert amíg Svájc el nem ismeri őket, addig az oroszok nem hajlandók elmenni a népszövetségi tárgyalásokra. Nem lettünk volna tehát egyedül. De ha egyedül lettünk volna is, ennek megvolna az indoka abban, hogy mi vagyunk az egyetlen állam Európában, amely a saját bőrén tapasztalta már, hogy mit jelent a bolsevizmus. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) És ha megállapodott volna is az egész világ az oroszokkal, akkor is kellett volna, hogy legyen a világon egy kis ország, amely nem állapodik meg velük. A kultúra szempontjából nem lett volna szégyen (Ügy van! Ügy van! balfelől.) egyedül állani ebben a kérdésben. Inkább lett volna Magyarország ebben a kérdésben egyedülálló és példaadó, mint más kérdésekben. Lettünk volna egyedülállók, lettünk volna örök tiltakozás, lettünk volna útmutató Európa államainak arra vonatkozólag, hogy nem lehetséges az, hogy az európai kultúra az ő halálos ellenségeivel diplomáciai összeköttetésbe lépjen, magánál üdvözölje, egy bankettasztalnál üljön azokkal, (Sándor Pál: Hallgassa az Internacionálét! Jól fog esni!) akik ezt a bankettasztalt és az illető országok kormányzati rendszerét fel akarják robbantani. (Ü&y van! Ügy van! balfelöl.) Mert egyet meg kell szívlelni és tudomásul kell venni, azt tudniillik, hogy a szovjet-orosz külpolitika egyike a világ legügyesebb diplomáciáinak, azért, mert Európa államainak egymás közötti káoszát a maga céljaira nagyszerűen kamatoztatja. Akármit mondjon a szovjet-orosz külpolitika arról is, hogy a harmadik Internacionálé propagandája meg fog szűnni, ez nem fog bekövetkezni. Én ide fogom tenni a Ház asztalára a szovjetorosz propaganda lapjának legutóbbi májusi példányait, amelyek a május 1-i ünnepségekkel kapcsolatban jelentek meg. E mellet méltóztassanak figyelembevenni azt, amit az emberi ész diktál: nem állhat fenn két világrendszer egymás mellett, nem lehetséges az, hogy az egyik oldalon a szovjetrendszer, a másik oldalon pedig a polgári rendszer fennálljon, ők ugyanis a maguk részéről attól félnek, hogy az európai jobb élet példája esetleg forradalmasítólag hathat az ő tömegeikre, azokra a tömegekre, amelyeknek ők mennyországot ígértek és csak poklot adnak. Méltóztassék a magyar kormánynak mindazokat a kérdéseket, amelyek a szovjet-orosz kérdéssel összefüggésben vannak, megszívlelni. Én látok Európában egy másik országot is, amely pedig forradalmibb, demokratikusabb és baloldalibb, mint Magyarország, amely ország azonban", miután már megkötötte SzovjetOroszországgal a megállapodást, megtorpant, mert látta, hogy az a szovjet-orosz követség és konzulátus, amelyet oda fog vinni a maga fővárosába, akármilyen ígéreteket tesz is, vég eredményben mégis csak propagandát^ űz és propagandával foglalkozik. Ez az ország Spanyolország. Spanyolország, nem a forradalmi előtti, nem a Primo de Kiver ás, nem a XIII. Alfonzos, nem a diktatúrás Spanyolország, hanem Zamorrának Spanyolországa, amely a for-