Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-278
Az országgyűlés képviselőházának 27\ országból hazajöttem, próbáltam ezt a nemzetet a magam szerény hangján óva inteni attól a gondolattól, hogy Szovjet-Oroszországgal közelebbi öszekÖttetésbe lépjen; de nemcsak erre intettem, hanem arra is, óvakodjék minden bolsevista vagy ezzel rokon propaganda ideengedésétől. T. Ház! őszintén meg kell mondanom, hogy nem voltak sikereim felszólalásaimmal, s őszintén meg kell vallanom, hogy nem volt sikerem azzal a propagandával sem, amelyet a Károlyi-forradalom előtt és a Károlyi-forradalom alatt a bolsevizmus ellen folytattam. De azok a tisztelt, nem mondhatom, hogy barátaim, hanem magyar államférfiak, akikkel később a gyűjtőfogházban együtt ültem a bolsevista uralom alatt, igazat adtak nekem. Ëppen azért ne vegyék rossznéven tőlem t. képviselőtársaim, ha gyakran jövök a Ház elé az orosz bolsevizmus kérdésével, (Helyeslés a balközépen.) különösen most, amikor ez a kérdés aktuális. Ne adja Isten, hogy szavaim a pusztába hangozzanak el és eredménytelenek maradjanak az országban és hogy későbben azt mondhassák nekem, amit a gyűjtőfogházban az előző Magyarország vezérei mondtak, hogy: »Sajnos. hogy nem hallgattunk rád, amikor eljöttél hozzánk«, pedig akkor nem rendelkeztem még azzal az erővel sem, amelyet ma a Képviselőház ad nekem, hogy tudniillik innen, erről a pódiumról mondhatom el gondolataimat. A t. külügyminiszter úr arra az interpella' ciómra, amelyet itt a Képviselőházban elmondtam, írásbeli választ volt szíves adni, és ebben azt mondotta, hogy Szovjet-Oroszország azokban az országokban, amelyekkel diplomáciai összeköttetésben áll, kisebb propagandát, fejt ki, mint azokban az országokban... (Kánya Kálmán külügyminiszter: Nem ezt mondtam! Azt mondtam, hogy nem fejt ki mindig* nagyobb propagandát.) Nem vagyok járatos a diplomácia szabályaiban, azonoan mint jogász* tanultam nemzetközi jogot a budapesti tudomány^ egyetemen és ott arra tanítottak, hogy háború alatt is tilos az ellenséges állam területén az illető ország kormányzata ellen propagandát kifejteni. Nem tudom, hogy a nemzetközi jognak ez a szabálya fennáll-e ma is, vagy pedig megszűnt a világháborúval együtt, de mindenesetre szerény felfogásom szerint, abban az esetben, ha egy idegen állam, vagy annak szerve egy másik vele diplomáciai viszonyban lévő ország, vagy állam területén politikai propagandát fejt ki a saját ellentétes eszméi érdekében, akkor az illető állam kormányának, amely ellen ez a propaganda szól, ez ellen fel kell szólalnia. Abban igaza van a külügyminiszter úrnak, hogy ez a propaganda megvolt akkor is, amikor nem voltunk a szovjettel diplomáciai viszonyban, de a, helyzet az, hogy a rádióban a szovjet továbbra is megtartja magyar propagandaelőadásait. (Malasits Géza: Addig nem zavarják, amíg bennünket szociáldemokratákat szid. Amint a kormányt kezdi szidni, rögtön, beleberregnek!) Ahogy Malasits t. képviselőtársam mondja, a magyar rádió bizonyára igyekszik megzavarni ezeket a propaganda-előadásokat, a tényleges szituáció azonban nem az, hogy ezeket a propaganda-előadásokat sikerül-e megzavarni azon túl is, hogy a szociáldemokratákat, vagy ahogy t. képviselőtársaimat az előadásokban mondják: szociálfasisztákat szidják, hanem az, hogy tudomásom szerint a t. kormánynak az volt a felfogása, hogy politikai propaganda ebben az országban nem lesz. ülése 193U május 16-án, szerdán. 477 Ezzel szemben én akkor is azt állítottam, hogy a szovjet hiába állapodik meg a világon akármiféle állammal, nem lehet meg propaganda nélkül azért, mert a szovjetnek egyedüli lehetősége a jövendőt illetőleg a világforradalom kirobbantása és a szovjet, dacára a francia, angol és amerikai diplomáciai öszszeköttetésnek, a politikai propagandát ezeknek az országoknak területén folytatta, folytatja és folytatni fogja és támogatni fogja a politikai propagandát. Ne vegye tehát rossznéven a t. kormány, ha azt mondom, hogy Magyarország kedvéért, amely kisebb ország, — nekünk nagyobb, de világpolitikai szempontból kisebb jelentőségű, mint Amerika. Anglia vagy Franciaország — Stalin úr a maga politikai elveiből, propagandájából vagy propaganda-törekvései bői engedni nem fog, tehát sem Magyarország kedvéért, sem Gömbös^ Gyula, sem a mag3 r ar kormány kedvéért. Ez az ország, amelyet esztendőkön, évtizedeken keresztül itattak az orosz-szovjetellenes propagandával itthon az országban, nem tudja magának megmagyarázni, melyek voltak azok az okok, amelyek alapján a magyar kormány a szovjettel megállapodást kötött, vagy ahogy itt mondják, a diplomáciai összeköttetést felújította. (Gróf Somssich Antal: A kartellisták megmondják, Biró Pál, Felmer megmondja!) Nem tudjuk. T. képviselőtársam, ne méltóztassék azt hinni, mert ha megkötötték volna a szovjettel a megállapodást nyolc évvel ezelőtt, akkor legfeljebb azt mondottuk volna, hogy az ördöggel is kötnének megállapodást azért, hogy keressenek, — láttunk már erre példát a történelemben, igaz, hogy minden ország megégette magát, láttuk a tatárjárás előtti Magyarországban, a török hódoltság előtti Európában — azonban azt fogják tapasztalni, hogy ingyen fürödtünk meg azért, mert a szovjet nem fog tőlünk sem gépeket, sem ipari termékeket vásárolni azért, mert a szovjet az első ötéves terven túl van és ha ma vásárolni akar, akkor hitelbe vásárol Franciaországban, Angliában vagy Amerikában. Nálunk a magyar ipar — ezt innen mondom és majd meg méltóztatnak látni, hogy igazam van — csak tapasztalatokat fog szerezni Oroszországban. Most hallom ugyanis, hogy egyes gépipari vállalatok kiküldtek Oroszországba igen kitűnő magyar specialitásokat, mezőgazdasági gépeket azért, hogy Oroszország majd rendeljen belőlük, de nem így lesz, az oroszok le fogják venni a specialitás mintáját, és nem fognak rendelni, — hiszen hol van a védjegy, a szabadalom Oroszországban, sokkal nagyobb kérdésekkel sem törődnek! Azt a 4 vagy 6 gépet, amelyet Magyarországból Szövet-Oroszországba mintának kiküldtek, amelyeket az ottani mezőgazdasági gép verseny re küldtek ki, szépen le fogják fotografálni, le fogják venni a mintákat és nekünk marad egy tapasztalatunk, pedig már tudhatná ez a kis ország, amely évezred óta a világtörténelem országútján él, hogy az embernek nem okvetlenül szükséges fokozott bizalommal lenni ellenségeivel szemben. (Ügy van! a balközépen.) Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy az orosz politikának, már mint a magyar orosz politikának — mert hála Istennek ilyen is van — aktuális kérdéseivel foglalkozzam. Erdekeiné nemcsak csekélységemet, hanem az egész ország közvéleményét is, hogy megtudjuk, kik azok, akik legközelebbi alkalommal
