Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

474 Az országgyűlés képviselőházának uralmukat. (Buchinger Manó: A képviselő úr vegye tudomásul, hogy Kenner és Bauer népszavazást követeltek Burgenlandban, nem akarták Burgenlandot elfogadni! Ezt ön nem tudja, mint törvényhozó?) Pintér László: Kicsodák? (Buchinger Manó: Kenner és Bauer!) Téved- A képviselő úr történelmet hamisít. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! (Buchinger Manó: Fogalma sincs róla! — Farkas István: Enynyit kellene tudnia! — Kabók Lajos: Legalább a papok mondjanak igazat!) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Folytonos zaj. — Buchinger Manó: Azt sem tudja, miről beszél!) Pintér László: A képviselő úr egyszer már nem volt idehaza és. akkor levizsgázott a magyar politikából! (Folytonos nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urakat már 'figyelmeztettem, hogy maradjanak csendben, különben kénytelen leszek szigorúbb rendszabályokat alkalmazni. (Farkas István Pintér László felé: Ön már régen levizsgázott! — Buchinger Manó: Azt sem tudja, kicsoda Kenner és Seitz! — Farkas István: Megint a papok szítják az ellentétet!) Kérem Buchinger képviselő urat, maradjon végre csendben, különben javaslatot fogok tenni a képviselő úrnak a mentelmi bizottság elé való utasítására. Pintér képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét folytatni. (Buchinger Manó: Valótlanságokat mond.) Pintér László: Az ilyen közbeszólásokat nem lehet ellenmondás nélkül meghallgatni. (Zaj.) Most is Magyarország ellenségének védésével lép fel hamis adatokkal. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék beszédének tulajdonképpeni tárgyával, a külpolitikával foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Kabók Lajos: Folyton provokál! — Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Farkas István: A .butaság nem lehet itt úr, az előtt nem hajlunk meg!) Pintér László: Igazán nem én provokálok, hanem a képviselő urak, és megszűnt az a világ, hogy ellenmondás nélkül zsebrevágjunk mindent (Farkas István: De a tudatlanságot sem vágjuk zsebre! Maradjon otthon, gubózzék be!) Igazán nem járok az urakhoz iskolába! (Farkas István: Nagyon rossz iskolába járt! Kérje vissza a bizonyítványát! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hagyják a szónokot szóhoz jutni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Vissza a sötét odúba!) A képviselő urat ezért a köbeszólásáért rendreutasítom ! Pintér László: Majd bevilágítunk abba a sötét odúba. (Buchinger Manó: Nagyon vékony ahhoz a képviselő úr gyertyája!) A képviselő urak hangmodora szégyen önökre és nem dicsősége a parlamentnek. Elnök: Képviselő úr kérem, tessék beszédének tárgyával foglalkozni. A külügyi tárca van napirenden, azzal tessék foglalkozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak pedig maradjanak csendben. Pintér László: T. Ház! Azt is mondhatnám, hogy ezt a jelenetet tendenciával csinálták az urak. 30 perc áll rendelkezésemre s azt akarják, hogy elvegyék a velük szemben levő ^ oldal szónokának beszédidejét. (Kabók Lajos: Maguk csinálták a házszabályokat!) Mi mindig meg szoktunk hallgatni mindenkit. (Ügy 8. ülése 1934 május 16-án, szerdán. van! jobbfelől. — Halljuk! Halljuk!) Ez az eset is mutatja, hogy miképp cselekszenek. T. Ház! Ez után a kis incidens után — amelyhez hasonlók sokszor használnak, mert tisztítják a levegőt és én sohasem térek ki előlük» — méltóztassanak megengedni, hogy két olyan dologgal foglalkozzam, amelyek legutóbb a külpolitika előterébe nyomultak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az egyik az olasz-osztrák-magyar megegyezés. Ez a megegyezés úgy gazdaságilag, mint politikailag jelentős határkő Európa külpolitikai életében. Gazdaságilag azért, mert szakít az autarkia rendszerével, amely rendszer sok tekintetben előidézte és fokozta azokat a gazdasági és szociális bajokat, amelyekbe Európa államai belejutottak. De jelentős politikai tekintetben is, mert véget vet annak a politikai rendszernek is, amely az államok közé mesterségesen árkokat húzott és falakat emelt. Ez a megegyezés végre a háború után iaz első nagy aktív, pozitív cselekedet a kibontakozás felé, a kölcsönös gazdasági kielégülés szükségének és az egymásra utaltság felismerésének jegyében. Azt nem kell bizonyítanom t. Ház, hogy ez a három ország gazdaságilag kiegészíti egymást. Arra sem kell szót vesztegetnem, mit jelent a magyar mezőgazdaságnak, hogy búzafeleslegünk négyötödének átvétele biztosítva van. (Ügy van! a jobboldalon.) Felesleges azt is kiemelnem és különösképpen hangsúlyoznom, hogy szarvasmarha- és sertésállományunk nagy részének kivitele is biztosítva van az egyezmény által, ha mindjárt ez részünkről áldozatokkal is jár, de ezek az áldozatok megérik azt a nagy gadzasági és politikai eredményt, amit ez az egyezmény jelent. T. Ház! A magyar kormánynak neon. utolsó sorban érdeme, hogy ennek az egyezménynek mim es éle semmiféle más állam felé. En hangsúlyozni is kívánom itt a magyar törvényhozás házában, hogy mi készek vagyunk a kooperációra az utódállamokkal is, de mindig szemmel tartjuk az Illésházyak jelszavát, akik kőbe vésték jeligéjüket: inkább fekete kenyér, de szabadság! A kooperáció másik feltétele a kisebbségi kérdésben való teljes, őszinte lojalitás. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Amíg az utódállamok részéről azt kell tapasztalnunk — és ezt sajnálattal kell konstatálnom — hogy az atmoszféra az utolsó két esztendőben a kisebbségi kérdés kezelése^ körül az utódállamokban, sőt mondhatnám egész Európában határozottan rosszabbodott. Amikor azt kell látnunk, hogy mind gazdaságilag, mind politikailag, mind egyházi téren mind pedig kulturális téren, az iskolaügy terén állandóan atrocitásoknak vannak kitéve az utódállamokban élő kisebbségek, akkor nem tudom elképzelni, hogyan képzeli elérni Titulescu román külügyminiszter úr az úgynevezett láthatatlan határokat, illetve a határok láthatatlanná tevését, ha az ő politikája a nemzeti kisebbségek terén nem tér őszinte, becsületes és lojális alapokra. Ugyanezért, ebből a szempontból értékelem én az Olaszországgal való megegyezést azértis, mert ez nyitva hagyta az utat például Németország felé is. Nem tartozik a külügyi tárca vitájába és távol áll tőlem, hogy egy külső állam belügyeibe avatkozzam, de bar magamnak, j mint katolikus papnak is megvan az álláspontom a nacionalszocializmussal szemben, viszont ! bizonyos túlzásokkal szemben meg kell állapi-