Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-278
Az országgyűlés képviselőházának 2'/< tanom, hogy Németországot, ezt a 70 millió lakosú nemzetet nem lehet leradirozni Európa térképéről. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy akármilyen rezsim is van uralmon Németországban, annak bizonyos ereje és dinamikája van mindig a Dunavölgye felé és éppen ezért kell vele a baráti kapcsolatokat fenntartani és ápolni. Ha a kormány ezt teszi, akkor mindig jó utakon jár, mert a magyarság érdekét képviseli vele. (Friedlich István: Hát^ ki akarja leradirozni, képviselő úr? — Fábián Béla: Kinek van olyan nagy radirgumija? Inkább ők akarnak radírozni!) Vannak olyan gerngross-ok, akik azt gondolják, hogy ők, talán egy redakció íróasztala mellett ki tudják radírozni. (Fábián Béla: Inkább azt hiszem, Hitler bácsinak van radírgumija!) Hát majd arra is vigyázunk, hogy az a radírgumi idáig ne érjen el. A másik külpolitikai esemény a magyar kormány tiltakozása Genfben a Nemzetek Szövetségénél a jugoszláv határsértések és atrocitások tárgyában. Azt hiszem, az egész magyar közvélemény megnyugvással veszi tudomásul és helyesléssel kiséri a kormány lépését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tény az, hogy tizenöt esztendő óta, amióta a békeszerződéseket aláírták, egyik provokáció a másikat érte. Engem nem lehet azzal gyanúsítani, hogy jugoszláv viszonylatban animozítás vezet, mert esztendőkön keresztül — és éppen ezen a ponton állott velem egy állásponton az a baloldal, amellyel az előbb afférom volt, — középeurópai, de magyar szempontból is mindig az volt a — mondjuk — vesszőparipám, hogy legkönnyebben Jugoszláviával találhatnánk megegyezést, (Friedrich István: Már a mohácsi mezőn mondták, hogy Belgrádba menjünk!) ahogyan Friedrich István viszont Csehszlovákia felé próbálta fűzögetni szintén ugyanolyan jóhiszeműséggel a szálakat. Sajnos, nem értünk el eredményt. (Fábián Béla: Kit erre, kit arra kergetnek a szelek!) En ma is azt hiszem, hogy még a revízió szempontjából is a legkönnyebben Jugoszlávia tudna velünk megegyezni saját érdekében isi (Friedrich István: Elindultunk Mohácsról Belgrádba és Rómába érkeztünk!) Történnek ilyen furcsaságok! (Kóródi Katona János: Össze-vissza verik a magyarokat odalenn!) Tény, hogy egyik állam részéről sem történt a határforgalomban különösen a kettős birtokosság szempontjából anynyi kegyetlenség, annyi barbárság, mint éppen a jugoszláv viszonylatban. Konstatálni kívánom, hogy a békeszerződésnek minden pontját, amely reánk nézve terhes, velünk végrehajtatták, amelyek pedig reájuk nézve járt volna kötelezettséggel, azokat szabotálták. Tény az is, hogy a békeszerződésben egyszer volt egy pont, amelyet javunkra lehetett volna magyarázni és ezt is ellenünk fordították. Már régen a művelt világ elé kellett volna tárnia a magyar kormánynak ezeket a mai századhoz egyáltalán nem illő sajnálatos incidenseket, mert tűrhetetlen az a bánásmód, amellyel odalent bánnak azzal a polgári réteggel, amely kénytelen a határon átmenni, amely kénytelen a megszállott területen megfordulni. T. Ház! Az a különös fogadtatás, amelyoen a Népszövetség részéről ez a lépés részesült, — a kommünikére célzok — támaszt alá engem abban a felfogásomban, amit az előadó úrral szemben vagyok bátor itt leszegezni. Az előadó úr azt mondotta, hogy a Népszövetség ülése 19'8% május 16-án, szerdán. 475 struktúrájában vannak bizonyos bajok. Ezzel szemben én azt mondom, hogy a Népszövetség szellemében van a hiba. ((lábián Béla: Meg van bolondulva a világ!) Igaza van a képviselő úrnak, a világ egész külpolitikáját a kétszínűség, a kétarcúság jellemzi. így vagyunk a leszerelés kérdésében is: a legyőzötteket teljesen leszerelték és ezzel szemben a győző államok között féktelen fegyverkezési verseny folyik. A kisebbségi kérdésben a legyőzöttektől megkövetelik a kisebbségi paktum betartását, a győzők pedig a kisebbségi szerződésekben foglalt jogaikból a kisebbségeket kisemmizik. Éppen így van a Népszövetség kérdésében is. Még nem volt eset a csíki székelyektől kezdve végig az erdélyi státus, a pozsonyi katolikus hitközség panaszáig vagy a jugoszláv határincidensekig, hogy a békeszerződésekben foglalt jogokat a kisebbségek, illetőleg Magyarország javára érvényesítették volna. így lesz most a jugoszláv határincidensekkel is, ezek is bekerülnek a paragrafusok malmába, útvesztőjébe és ott fognak elveszni, de igazságot hiába várunk. Nem régen olvastam egy cikket, amelyet Dumba volt meghatalmazott miniszter írt és amelynek címe: »Wie sollen wir die Völkerbund reformieren?«, vagyis: »Hogyan reformáljuk meg a Népszövetséget?« Hiába reformálják meg akárhogyan a Népszövetség alapokmányát, akárhogyan fogják paragrafusait megváltoztatni, ha lélekben és szellemben nem lesz más, akkor a paragrafus csak arra lesz jó, hogy ismét elbuktassa az igazságot, ahogyan ez mindig történt. (Ügy van! Ügy van!) Az olasz-osztrák-magyar egyezménnyel már foglakoztam. Ami Ausztriát illeti, a természeti, a történelmi és a jelenlegi geográfiai adottságok mind azt mondják, hogy Ausztria és Magyarország kiegészítették egymást, egymásra vannak utalva, különösen gazdasági téren. Én még ebben az időben is, amikor ez Magyarországon még nem volt divatos, amikor ennek a gondolatnak nem volt jó rezonanciája, a magyar-osztrák összefogásnak voltam mindig a hirdetője és így egészen természetes, hogy annak a fejlődésnek, amelyet ebben a kérdésben elért a politika, a legnagyobb mértékben örülök és azt helyeslem. Éppígy helyeslem a Lengyelországgal való kapcsolatot, helyeslem, mint magyar, de helyeslem egyúttal a katolikus gondolat szempontjából is. Magyar; országnak Lengyelországgal értékes történelmi tradíciói vannak, de értékes történelmi tradíciói mellett gazdasági adottságai is, amelyeket nézetem szerint sokkal jobban ki lehet munkálni, mint ahogy az a múltban történt. Ha tehát a túlsó oldalról a lengyel barátságot méltóztattak figyelmünkbe ajánlani, ezen az oldalon a legnagyobb megértést találják és a külügyminiszter úr politikája és eddigi működése garancia arra, hogy ezt a barátságot, amely mindkét állam érdekében áll és amely mindkét államra értékes s amelyet szorosabbra lehet fűzni, a jövőben feltétlenül ápolni és munkálni fogják. T. Ház! Abból a káoszból, amelyet ma a világ képe mutat s abból a nyugtalanságból, amely a fejlődéssel együtt jár, bár nem látni még a jövő alakulásának arcát és vonalait, bizonyos vonalmenetet, bizonyos irányokat feltétlenül lehet látni. Egyik az. hogy Európa népei feltétlenül a békét kívánják, a másik az, hogy az ököljog helyén, amely uralkodott külpolitikában, gazdaságban és szociális életben, a szolidaritás gondolatának érvényesülését kí67*
