Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-277
456 Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 19 SU május 15-én, kedden. amikor tudjuk, hogy mennyire szükségünk van erre; éppen a napokban kaptunk meg egy zöld füzetet, amely a főváros idegenforgalmát ismerteti, amelyben meg van állapítva, hogy Budapest 26 millió pengőt vett be az idegenforgalomból. Meg van állapítva, hogy az állat- és búzakivitel után ez nyomja a legnagyobb súlyt a külkereskedelmi mérlegben. A legnagyobb eredménnyel természetesen a budapesti idegenforgalom szerepel. Az egész ország szempontjából 28'5 millióra tehető ez az összeg, tehát a külkereskedelmi mérleg szempontjából is igen tekintélyes összeg, már ezért is szükségünk van tehát arra, hogy ezt a repülőteret tényleg megéptsük. Azt hiszem, egypár millióval meg lehet csinálni s a fővárossal karöltve ezt a kérdést rövidesen el is lehetne intézni. A főváros polgármestere évekkel ezelőtt melegen érdeklődött a probléma iránt. Akkoriban vártuk a kormány hozzájárulását és úgy tudom, hogy a miniszter úr szívesen is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezért vagyok bátor ezt az ő jóindulatába ajánlani és kérni, hogy ezt minél hamarabb valósítsa meg. A vasárnapi munkaszünetről szeretnék még két szót szólani. Tudom, hogy erre vonatkozóan egy törvényjavaslat majdnem készen van és ismerjük azt az akciót, amely megindult a teljes munkaszünet érdekében. A miniszter úrnak mindenesetre igen erős megfontolás tárgyává kell tennie, hogy szabad-e tényleg keresztülvinni, hogy teljes vasárnapi munkaszünet legyen. Evek hosszú során át ostromolták a kormányt abban az irányban, hogy a hentesek és mészárosok is megkapják azt a lehetőséget, hogy vasárnap is árusíthassanak, és szűnjön meg az az állapot, hogy amikor a szomszéd községekben, vagy városokban, Újpesten, Pesterzsébeten, vagy Budafokon árusíthatnak vasárnap húst, Budapesten ez meg van tiltva. Ez azt jelentette, hogy minden budapesti, aki ezekhez a helyekhez közel lakott, elment ezekbe a helységekbe a maga hússzükségletét beszerezni. Es ezt egészen helyesen tette, mi ezt nem is kifogásolhattuk, mert közegészségügyi érdek volt az, mely az illetőt arra kényszerítette, hogy ne vásárolja meg szombaton a húst, mert nines jégszekrénye, hanem csak vasárnap. Arra kérem tehát a miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává, hogy a nyári hónapokban, júliusban és augusztusban, amikor kánikula van és az a szegényember nem tudja a húst otthon tartani, ezt a Budapestre vonatkozó kivételt szüntesse meg, ; vagy pedig, ha ezt a kivételt nem szüntetheti meg, akkor vasárnapi árusítás mindenütt egységesen legyen megtiltva. Az egyenlő verseny, az egyenlő boldogulási lehetőség is ezt követeli. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot minél hamarabb terjessze be, hogy most már végre megnyugvás keletkezzék ebben a kérdésben, mert ezek az emberek méltán nyugtalankodnak, méltán mondják azt, hogy miért van különleges elbánás azok részére, akik a félkilométeren belül, vagy kívül laknak. Továbbá azt vagyok bátor kérni a melyen t. miniszter úrtól, amit már több ízben voltam bátor kérni, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot is terjessze a Képviselőház elé. Nem tudjuk, hogy mi lehet az a különös nehézség, amely ezt megakadályozza. Én azonban tudom, hogy ha a miniszter úr kezébe veszi ezt a kérdést, akkor rövidesen meg tudja oldani, az összes érdekeltségekkel le tudja tárgyalni. És erre, különösen a mostani viszonyok mellett, nagy szükség is van, mert sajnos a gazdasági viszonyok még nem javultak meg annyira, hogy ezek az alkalmazottak könnyűszerrel másutt is elhelyezést tudnának találni. Ha felmondást kapnak a mostani jogbizonytalanság mellett, amely a régi ipartörvény és rendelet alapján van, bizony nagyon sokszor megrövidülnek igényeikben és nem találják meg azt, amire pedig egyébként joguk lenne, amit a méltányosság és az igazság is megkövetel számukra. Minthogy bízom abban, hogy a miniszter úr ezekkel a problémákkal is foglalkozni fog és rövidesen a Képviselőház elé fogja hozni a megfelelő törvényjavaslatokat és mert egyébként is a miniszter úr iránt bizalommal vagyok, — hiszen hallottuk a Képviselőház ellenzéki oldaláról is azokat a megnyilatkozásokat, amelyeket a miniszter úr megérdemelt azért, mert a mai igazán nehéz időkben, különösen érdemes munkásságot fejt ki, — a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr rendkívül hosszú beszédében nagyon keveset foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek Magyarország dolgozó népének nagyrészét, a munkásokat érintik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy mindazok a problémák, amelyeket a miniszter úr felsorolt, bizonyos rétegeket talán érdekelnek. De mégis a magyar kereskedelem és ipar legfőbb intézőjétől joggal várta volna a munkásság azt a nyilatkozatot, amely megmondja, hogy mi az, amit a jövőben a kormány a munkanélküliség enyhítése tekintetében és más vonatkozásban is tenni szándékozik, így pl. a munkásság főképpen olyan intézkedést vár a kormány részéről, amely a hallatlan munkabéruzsorával szemben, a munkásság számára valamelyes védelmet nyújt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elképzelhetetlen az az állapot, amely ezen a téren van. Az, akinek alkalma van beletekinteni az egyes iparágak munkaviszonyaiba, láthatja, hogy ma nemcsak az építőiparban, hanem más iparágakban is kitűnő szakmunkásokat alkalmaznak 40 filléres órabérek mellett és a munkabérek ezen letörésének az a következménye, hogy a vállalkozók lehetetlenül alacsony árakon vállalnak munkákat. Nagyon nehéz itt egyöntetű rendezést létrehozta még az ipari szakmában is, még ott is, ahol a munkások és a vállalkozók egyrésze ezL akarja, amint legutóbb az építőipari munkások sztrájkja mutatta, ahol a munkaadók szervezetlensége következtében lehetetlen volt egyezséget kötni. Egyetlen egy mód kínálkozik erre és ez a Genfben a nemzetközi munkaügyi konferencián elfogadott és a magyar országgyűlés által ratifikált egyezmény végrehajtása. Ebben a tárgyban ankét is volt a kereskedelemügyi minisztériumban. Az ipar képviselőinek nagyon tekintélyes része maga is szükségesnek tartotta ennek az egyezménynek végrehajtását, a kisipar, nyomatékosan hangsúlyozom, a kisipar különböző csoportjai kivétel nélkül követelték az egyezmény mielőbbi végrehajtását, de követelte ezt a nyomdaipar is, egyedül a gyáripar ellenezts arra való hivatkozással, hogy most jó konjunktúra van, tehát ne rontsuk el a jó konjunktúrát, amikor pedig rossz konjunktúra volt, akkor azért ellenezték.
