Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 77. ülése 193JÍ május 15-én, kedden. 449 gépet, úgyhogy nemcsak a központ számára, hanem magának az előfizetőnek számára is lehetővé teszi, hogy minden egyes beszélgetést ellenőrizzen. Leír minden felhívott számot maga a gép, úgyhogy nemcsak azt lehet ellenőrizni, hogy ki hányszor beszélt, hanem még azt is, hogy kivel, milyen számmal beszélt, s hogy mással beszél-e a szám vagy kapott-e kapcsolást. (Kóródi Katona János: Milyen jó lesz ez a rendőrségnek!) Szerinte kötelessége volna a kormánynak ezt a találmányt, ezt a gépet megvizsgálni, -megnézni, ezt a gépezetet lehetőleg felszereltetni, hogy ezáltal ezeknek a panaszoknak egyszersmindenkorra eleje vétessék. Azért is hívom fel a miniszter úr figyelmét erre a találmányra, — nagyon köszönöm, hogy mégis megtisztelt jelenlétével — mert ezáltal ez a panasz egyszer s mindenkorra kiküszöbölhető volna. Már bejelentettem a miniszter úrnak, hogy ez a gépezet megvan s felkértem, hogy legyen kegyes megtekinteni. Ha ez a gépezet külföldön volna, már régen nagy üzlete volna annak, aki ezt feltalálta. Befejezem beszédemet — a sintér házszabályok folytán erre kénytelen vagyok — egyetlen mondattal: Elismerem, hogy a gazdatársadalom igen nehéz helyzetben van, tudom, hogy a gazdatársadalomnak nyújtott segítség igen kevés, de boldog lennék akkor, ha a kereskedő-, az iparos-, és a magánalkalmazotti társadalom, a városi társadalom csak annyi jóindulatot tapasztalna, amennyit a gazdatársadalom tapasztalhat. Sajnos, ez is álom. Mindenkinek társa az állam, nemcsak csendes, hanem hangos társa is; társa olymódon, hogy a rezsiben nem részesedik, (Propper Sándor: Kockázat nélkül!) de a haszonból mindig elviszi a maga részét: közterhek, adók, illetékek, Oti., Mabi.-formájában és számos más változatban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, t. Képviselőház, annak a tragikomédiának van igaza, amely azt mondja, — ami ma véres valóság — hogy valamikor a legnagyobb hőstett az volt, ha valaki a legendás időkben sárkányt ölt; később az volt a hőstett, ha valaki gránáttűzben járt; ma hőstett és a legnagyobb véghezvitt cselekmény, ha valaki még mindig kereskedő, iparos, vagy általában polgár tud lenni Magyarországon 1934-ben. Éppen azért, mert ezt nem hőstettnek, hanem a béke igazi világának szeretném látni, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a címet elfogadhassam. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Usetty Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik'? Patacsi Dénes jegyző: Bánó Iván! Bánó Iván: T. Ház! Engedjék meg, hogy, mint a múltkor tettem, ismét kérdéssel forduljak a miniszter úrhoz, és pedig a külkereskedelmi hivatal dolgában. A külkereskedelmi hivatal olyan szerv, amelynek el kell végeznie azt a feladatot, amelyért megalapították. De a külkereskedelmi hivatal, sajnos, nem rendelkezik olyan anyagi erővel, hogy minden kérdést meg tudjon oldani. Európa nagyobb városaiban még sok helyen kellene felállítani olyan intézményt, amely a külkereskedelmi hivatal tekintélyét emelné és a magyar gazdának segítségére lenne, mert a külkereskedelmi hivatal teljes erejével és tudásával igyekszik azon lenni, hogy segítségére legyen a magyar gazdatársadalomnak, de eddig anyagi ereje, sajnos, ezt nem engedte meg kellő mértékben. Másodsorban az útkérdés ügyében fordulok a miniszter úrhoz ismét egy kérdéssel. Ez már elcsépelt kérdés és a miniszter úr olyan gyönyörűen nyilatkozott er re vonatkozóan, hogy engem megnyugtatott, de kénytelen vagyok még egyszer megkérni járásom nevében is, hogy építtesse meg azokat a bekötő utakat, amelyekre feltétlenül szükségünk van. Az a kisgazda, aki kenyerét fogatával nyáron a mezőgazdaságban, ősszel, tavasszal és télen fahordással keresi, kénytelen egyetlen vagyonát, a fogatát arra használni, hogy ezeken a rossz utakon igen olcsó áron szállít a legelső vasúti állomásig. Ezek az emberek oly sok nélkülözésnek vannak kitéve, hogy igazán kérnem kell a miniszter urat, legyen kegyes segítségükre lenni. Ezek a kisemberek felajánlják szolgálataikat, hogy ingyen hordják a követ és hajlandók elvégezni a földmunkát is, csakhogy az utat megkaphassák. (Ügy van! .jobbfelől.) Végtelenül sajnálom, hogy kénytelen vagyok ismét molesztálni a miniszter urat ebben a dologban, de ezek a kisexisztenciák lelkemre kötötték, hogy forduljak mégegyszer a miniszter úrhoz és az ő jó szíve segíteni fog rajtuk. Stephaits Pál alispán úr mindent megpróbált már cselekedni abban a tárgyban, hogy a minisztériummal együtt ezen a nehéz kérdésen segítsen, de sajnos, pénz hiánya miatt nem tudják megoldani ezt a kérdést. De mivel mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország vérkeringése ezeken az utakon folyik le, arra kérem a miniszter urat, legyen ennek az országnak éppen olyan útügyi minisztere, mint amilyen vasúti minisztere Baross Gábor volt. Ha a miniszter úr az útügyi kérdést megoldja, akkor van reménylink arra, hogy ezeken az utakon keresztül megláthatjuk majd azt a bizonyos hármashalmot a kettős kereszttel és vissza tudjuk szerezni azt* amit elveszítettünk. Arra kérem a miniszter urat, hogy szívlelje meg ezt a kérdést és személyesen tapasztalja ki Somogy megye elhanyagolt járási utait, mert akkor rá fog jönni arra. hogy nekünk, vidéki képviselőknek ebben a kérdésben igazunk van. Miután a miniszter úr személye és politikája iránt bizalommal viseltetem, a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János: Csilléry András! Csilléry András: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr hatalmas expozéjával azért tudta a Képviselőház szimpátiáját megnyerni, mert túltette magát a régi bürokratikus formákon és mint a gyakorlati életből származó ember, a mindennapi élet problémáival foglalkozott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy tulajdonképpen ez az, ami a társadalmat és az egész nemzetet érdekli. A dolgozó emberek azt kívánják, azt óhajtják, hogy a mindennapi kenyér megszerzésében az államhatalom ne nehézségeket gördítsen eléjük, hanem mindenütt a közelükbe férkőzzék és segítsen rajtuk. Mégiis az,t kell mondanom^ hogy bár ezeknek a problémáknak fejtegetésével a miniszter úr a szimpátiát meg tudta nyerni, sok kérdésben nem értek vele egyet. Ebben a tekintetben • különösen hangsúlyozom azt, amit az iparfelügyeletre vonatkozólag méltóztatott mondani. Az iparfelügyelet ma talán nem egészen tesz eleget azwknak a kötelmeknek, amelyeket az 1893: XXVIII. te. életrehívása tőlük megkövetelt, mert nemcsak a gyár vizsgálatot, a kazánvizsgálaíot kell elvégezniök, hanem el kellene végezniök a munkásvédelem legfonto-