Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-277
450 Az országgyűlés képviselöházáiiak 4 sabb részét és különösen az egészségvédelem és az iparvédelem terén as volna a feladata, hogy a munkaerő helytelen kihasználása ellen védelmet nyújtson a munkásnak. Az iparfelügyelők ezt a munkát, kicsiny számuknál fogva, technikailag sem * képesek ellátni, de azért sem képesek elvégezni, mert helytelen intézkedés: folytán a legutóbbi időben például a kiszállási dijaikat átalányozták és olyan csekély összegben állapították meg, hogy ez a csekély összeg nem elegendő arra, hogy ezeket a költségeket fedezzék. Ennek természetszerű következménye az, hogy az iparfelügyelők nem szállanak %i és nem tudnak eleget .tenni annak a kötelezettségnek, hogy kellően ellenőrizzék az ipari vállalatokat. De rá kell mutatnom arra is, hogy ennek következtében az utóbbi időben az ipari védelmet, különösen a balesetelleni védekezést, a prevenciót a minisztérium átengedte az Óti.-nak. Az Oti. azonban a maga pénzügyi problémáival amúgy is eléggé el van foglalva és erre a munkásvédelemre, a balesetvédelemre nem fordít annyi gondot és költséget, amennyi szükséges volna. De talán módjában volna a miniszter úrnak ebbe a kérdésbe beleavatkozni és bizonyos összegeket erre a célra igénybe venni. Hiszen az Oti.-nak magának is érdeke az, hogy a belesetelhárító intézkedések minél nagyobb mértékben hajtassanak végre, mert ebben az esetben kevesebb balesetből származó kártérítési igényt kell kielégítenie, kevesebb nyugdíjat kell folyósítania és ezáltal bizonyos terhek levétetnek az Oti. vállairól. Viszont a másik hibát ott látom, hogy^ az iparfelügyelőségnél tulajdonképpen kevés egészségügyi személyzet alkalmaztatik és a kellő számú egészségügyi személyzet hiánya, ső.t a meglévő munkaerők igénybe nem vétele folytán fordulnak elő azután olyan esetek is, amelyeket az emberi egészség károsodásának kell tekintenünk. Egy konkrét esetre akarok rámutatni, amely a brembergi bányában fordult elő. Nagyon jól méltóztatik tudni a miniszter úrnak is, hogy van egy bányászaszálynak nevezett súlyos betegség. Rendesen ilyen barlangokban dolgozókat, bányászokat szokott megtámadni egy élősdi, amely az egészséget súlyosan aláássa. A brembergi bányában évente 50—100 az ilyen esetek száma. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék gondoskodni arról, hogy konkrét vizsgálatok, kutatások és intézkedések történjenek arra nézve, hogy ezt a betegséget elhárítsák és az e súlyos betegség által előidézett halálesetek száma megfelelően csökkentessék. Nagyon fontosnak tartom ezt. Éppen azért arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ezeket a kiszállási átalányösszegeket felemelni és lehetővé tenni, hogy ere nézve konkrét intézkedések történhessenek. ^ Viszont arra is kérem a miniszter urat erről a^ helyről, hogy egyrészt méltóztassék az egészségügyi személyzetet — úgy amint az azelőtt is volt — az iparfelügyelők közé beiktatni, másrészről pedig fontosnak tartanám, hogy esetleg az iparfelügyelők mindenütt a helyi hatóságok hivatalos tisztiorvosait vegyék igénybe ezeknél a kiszállásoknál. A törvény ugyan ezt előírja részükre, de ezeknél a kiszállásoknál mégis inkább erre kellene nagyobb súlyt fektetni és akkor azok a problémák. amelye; ket az előttem szólott Malasits és Pintér képviselőtársaim említettek és amelyek a gyárak és a vállalatok antiszociális intézkedéseiből származnak, de amelyekkel szemben nem 2 77. ülése 19 3 hmájus 15-én, kedden. kellő eréllyel lépnek fel, mind megoldhatók volnának a jövőben. Miután a miniszter úr sok gyakorlati problémát vetett fel, méltóztassék megengedni, hogy az idő rövidsége ellenére, néhány gyakorlati problémát én is felvethessek. Ezek közt akarok rámutatni éppen arra, amit a miniszter úr mint vérbeli budai ember, mint vérbeli fővárosi ember bizonyosan megszívlel. Keveset látunk a hivatalos miniszter urak között, aki annyira védelmébe venné a fővárost és ezért teljes elismeréssel adózom még ellenzéki oldalról is. A miniszter úr nagyon helyesen meglátta azt, hogy a fürdőváros problémája nemcsak budapesti probléma, hanem országos probléma és főleg nagy idegenforgalmi probléma is. Ennek az idegenforgalmi problémának megoldásához helyes tarifapolitika kell, de emellett biztosítani kell a kényelmet is ezeknek az idegeneknek, akik Budapestre jönnek, amint ezt beszédében a miniszter úr is említette. Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a figyelmét egy ilyen kényelmi szempontra, a Kelenföldi-pályaudvar elhanyagolt voltára. (Kóródi Katona János: Most renoválták!) A Kelenföldi-pályaudvar ezidőszerint ebben az országban a Keleti-pályaudvar után a második legnagyobb pályaudvarunk személyforgalom tekintetében, mert talán a másfélmilliót is meghaladja azoknak száma, akik a Kelenföldi-pályaudvart igénybe veszik. Talán a primitívségén valamit segítettünk az utóbbi időben azzal, hogy a pályaudvar helyiségeit legalább átrenováltuk, átjavítottuk. ' Nem is kérek én új pályaudvart ide, de méltóztassék az emberi élet biztonságáról gondoskodni, mert ezidőszerint a vonatok tömegei futnak be oda és mint a vidéki kis pályaudvarokon 7—18 sínpáron kell keresztülbotorkálniok az embereknek és minden pillanatban annak a veszélynek kell kitenni magúkat, hogy egyik vagy másik ellenkező irányból jövő vonat rájuk szaladj Talán csak az ott lévő személyzet és a rendőrség körültekintésének köszönhető, hogy nincsenek állandóan ilyen balesetek, de nagyon gyakran fordulnak elő. Nagyon könynyen megoldható lenne ez aluljárók építésével, amire nézve már a miniszter úr elődjei is többízben tettek ígéretet. Ott semmi más nem volna szükséges, csak egy aluljáró megépítése. Maga az elektromos vezeték is úgy van beállítva, hogy minden harmadik sínpárt tulajdonképpen kihagyták, ami azt célozza, hogy ott egy kpzépső perront állítsanak fel, ami egy aluljáróval könnyen megközelíthető volna. Akkor a nagyközönség nemcsák mint kiszálló, mint végállomást, hanem mint kezdő állomást is igénybe venné a pályaudvart, amit nagyon fontosnak tartok például akár a Gellért-fürdő, akár a budai szállodák és fürdők szempontjából, hogy ne kelljen a Keleti pályaudvaron át Budára menni.^ Ezt fontosnak tartanám és ennek a problémának a megoldása felé kellene törekedni. De rá akarok mutatni még egy gyakorlati oroblémára, a légi forgalom fejlesztésére is. Nagyon jól méltóztatik tudni t. miniszter úr, hogy Budapestet addig nem fogjuk tudni az úgynevezett gyakorlati légiforgalomba bekapcsolni, vagyis a sűrűbb igénybevételt ki forszírozni, amíg nem tudunk a mi légiforgalmi kikötőinkhez könnyebben hozzájutni. Hiszen a városon kívül levő légiforgalmi kikötőnkhöz való eljutás ezidőszerint negyven percet vesz igénybe, ami a külföldi utat megnehezíti. A
