Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 7 képviselő úr idézete egy nívón mozognak-e? (Derültség és taps a jobboldalon.) T. Ház! Egészen röviden akarok szólani az iparoktatásról. Az iparoktatás terén Petrováez Gyula t. képviselőtársam tett néhány megjegyzést. Rövid lesiZiek: Nemcsak egy nyugalmazott magyar tanár intézi ezt a minisztériumban, hanem hozzáértő emiberek. Van egy igen nagyérdemű nyugalmazott .tanár« aki ugyan most már nem jár be, de ez 'azoknak a nyugdíjasoknak egyike. — még egy miniszteri tanácsos van nálam — akik megkértek, hogy bejárhassanak és ingyen dolgozhassanak és évek óta ingyen is dolgoznak. Nem veszik el fiatal diplomásoknak a kenyerét. Nem tudom, hogy mit csináljak, kitiltsam-e őket, akik kitűnő munkaerők és nagy .tapasztalattal bírnak és ingyen dolgoznak, avagy azt mondjam-e, hogy csodálatos valami az, ha valakiben a lelkesedés ennyire megvan és hálás legyek érte? Nem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e, de egyelőre erre az emberi álláspontra helyezkedtem. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Pécsett megszüntettem a faipari szakiskolát, de kérésre — mer.t újabb érdeklődés mutatkozott — egy próbaévre felfüggesztettem a megszünetést. Egyéb megszüntetések mellett sikerült két nagy intézményt létesítenünk: az egyik a textiliskola továbbfejlesztése Budapesten, a másik Győrött. Azt hiszem, hogy ezekben a nehéz időkben ezzel nagyon meg lehetünk elégedve. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azzal a kérdéssel most nem akarok foglalkozni az iparoktatás terén, hogy a kultuszminisztériumba való-e, vagy ebbe a minisztériumba. A dolog úgy áll, hogy természetszerűleg helyes, ha a legfelsőbb oktatás — itt egyetem nem lévén, "az nem jön tekintetbe — a kultuszminisztériumba tartozik, egyébként pedig az ipari szakoktatás a kereskedelmi minisztériumba való. A tanonciskolák nem azért vannak amott, mert nem idevalók, hanem azért, mert kapcsolatosak a népiskolákkal. Ha az én minisztériumom keretében néhányiszáz népiskola volna, itt volnának a tanonciskolák is; Tulajdonképpen ez a döntő szempont. Az ipar kérdésével fogalkozván, meg akarok még emlékezni nagyon röviden az iparfelügyeletről is, mert azt hiszem, Peyer Károly t. képviselőtársam kifogást tett olyan irányban, hogy ez nincs rendben. (Felkiáltások: Kevés" az iparfelügyelő! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy kevés az iparfelügyelő s kevés az errevonatkozó hitel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En azonban addig is, míg több pénz lesz erre a célra, arra törekszem, hogy az agendák bürokratikus, felesleges részét lefaragván, ugyanezzel a személyzettel több gyárlátogatást, több kazánvizsgálatot tarthassunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az, van elég! — Propper Sándor: Azon keres a minisztérium! Elég jó üzlet!) Nagyon örülök a közbeszólásnak; az uraknak ma nincs szerencséjük a közbeszólásokkal. (Derültség a jobboldalon. — Büchler József: Egyoldalú megállapítás! —Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget. — Propper Sándor: Aki szónál van, mindig előnyben van!) Legnagyobb előnyben az igazság van és az lévén ezen az oldalon . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Iparfelügyelet nincs! — Propper Sándor: Az igazság pedig az, hogy az iparfelügyelet kazánvizsgáló intézet, semmi más. — Létay Ernő: Az agresszivitásban nincs igazság!) Mi a valóság? Néha azt sem árt meghallani. A valóság az, hogy a '. ülése 193

If május 15-én, kedden. 441 kazánvizsgálatok száma — amelyekről azt méltóztatik mondani, hogy azokat erőltetem, mert keresete van belőlük az államnak — lényegesen lement, a gyárlátogatások száma pedig-a csekély személyzet ellenére, lényegesen emelkedett. Sapienti sat. (Élénk derültség.) Nagyon igaza volt annak a képviselő úrnak, aki szociáldemokrata oldalról szóvátette, s éppúgy Pillis Károly képviselő úr is, hogy gondoskodni kell a technológiai könyvtárról. {Ügy van! Ügy van!) Az illető szociáldemokrata képviselő úr — azt hiszem, Kabók képviselő úr — volt szíves ezt nekem levélben, vagy személyesen már ezelőtt két- vagy három hónappal említeni. En rögtön utánajártam a dolognak, megnyertem az iparvállalatokat, s azok a könyvtárat könyvekkel és egyéb adományokkal támogatják. En magam 20.000 pengőt, amennyit kívánt a t. képviselő úr, nem tudok adni, — de legalábbis 5000 pengőt elő fogok teremteni erre a célra és e tekintetben az iparral egyetértésben mindent meg fogunk tenni, mert ea—amint Pillis t. képviselőtársam is mondotta — tényleg az iparosságnak, különösen az autodidakta iparosságnak olyan szellemi fókusza, amelyet fel kell karolni és a mai nehéz időkben sem szabad cserbenhagyni. (Helyeslés.) Nagyon igaza volt szociáldemokrata részről több felszólalónak, aki azt mondotta . . . (Esztergályos János: Mint rendesen, mindig! — Elénk derültség. — Felkiáltások jobbfelől: Maga sem hiszi!) A kivétel erősíti a szabályt. (Derültség.) Nagyon igaza volt abban, hogy kevés az, ami a szociális törvényalkotás és munkaügy terén a tárca körében történik. En ezt aláírom. De kérem tekintetbe venni azt, hogy gazdasági élet-halálharcban vagyunk benn, nem nagyon alkalmas az idő arra, hogy ezen a téren továbbmenjünk. Ha azonban a viszonyok konszolidálódnak, mindaz, ami ezen a téren megtehető, meg fog történni. Ami a magán alkalmazót ti társadalmat illeti, meleg érzésekkel viseltetem iránta, hiszen magam is a magántisztviselői társadalomból jöttem és meg fogom nézni, hogy az a törvénytervezet, amelyet fel méltóztattak hozni, elovehető-e és erről véleményt fogok alkotni, megmondom őszintén, hogy eddig annyi hasonlóan fontos, vagy fontosabb dolgom volt, úgyhogy ezekkel a kérdésekkel olyanképpen, hogy külön nagy szerves törvényalkotást iniciálja,k, lehetetlen volt foglalkoznom. A nemzetközi munkaügyi törvényalkotás terén abban az óvatos tempóban megyünk előre, amelyben eddig mentünk. Meg tudom érteni azt. hogy ez nem teljesen kielégítő. (Propper Sándor: Egyáltalában nem! Hol van a minimális munkabér tör vény, amelyet ratifikálni méltóztattak, de végrehajtani nem? — Zaj. — Elnök csenget.) Tudom, hogy ez nem kielégítő, de mindenesetre van annyi, amennyi igen nagy világhatalmaknál történt és mindenesetre aránvtalanul több annál, mint amennyi feltétlenül indokolt, hogy egy ilyen kis sorsüldözött országban történjék. (Propper Sándor: Még a semmit is sokallani tetszik! V-? Zaj. — Bud János: Önnek minden semmi! Müller Antal: Halljuk a vasárnapi munkaszünetről!) Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy még a vasárnapi munkaszünetről is szóljak néhány szót. (Halljuk! Halljuk! — Tauffer Gábor: Az élelmiszeriparosok kívánják! — Müller Antal: Mindenki kívánja!) A vasárnapi