Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2T jegyzést óhajtanék tenni, hogy tudniillik a racionalizálásnak az a nagyon fontos szempontja, amelyet említettem, önmagámra is köteltíző olyan értelemben, hogy nem akarnéü isiûëlîésekbe bocsátkozni. Az összes nagy főkérdésekről, amelyek tárcámat érintik, tavalyi expozémban és az idei nyomtatott költségvetési indokolásban igen határozottan és igen világosan nyilatkoztam, ennélfogva talán nem is cselekedném helyesen, ha az irányított gazdálkodásról, a kereskedelmi szabadságról és egyéb ilyen nagy kérdések felől itt nyilatkoznám, mert hiszen ezek a nyilatkozatok már megtörténtek. Azt hiszem, hogy nem csupán és nem elsősorban szép elvi kijelentéseket vár a t. Haz tőlem, hanem tetteket és konkrétumokat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ebben a szellemben fogom tehát fejtegetéseimet előadni. A közlekedésügy terén — ez az első főcsoport — egészen röviden négy általános elvből indulok ki. Az első az, hogy összhangba kell hozni a közlekedés összes eszközeit és tényezőit. Ez tehát azt jelenti, hogy például a hajózásnak olyan tarifapolitikát kell követnie, amely összhangban van a gazdasági érdekekkel, az autó nak, a vasútnak, de továbbmegyek, a légi forgalomnak érdekeivel is, és bele kell ebbe kapcsolódnia egész útügyi programmunknak. A közlekedésnél egy másik általános alapelvem az, hogy a technikai haladást érvényesíteni kell még akkor is, ha ez átmenetileg bizonyos ínvesztált tőkék csorbításával jár, mert talán a közlekedés az, ahol a technikai haladás világszerte a legóriásibb léptekkel halad előre. Harmadik alapelvem az, hogy a pénzügyi és a közgazdasági feladatokat össze kell hangolni, amit megvalósítottam különösen az Államvasutaknál, ahol sok jogos kritikát hívok ki magam ellen a nagy deficittel, de mégis azt mondom, hogy a Máv. közgazdasági instrumentum, amelynek ott kell állnia, amikor a beteg gazdasági élet talpraállításánál kell közreműködni. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyen szabad negyedik alapelvként kiemelnem azt, hogy ezt a közgazdasági funkciót a mezőgazdaság érdekében is ki kell fejteni, amely leginkább , szorul rá. De a nélkül, hogy ezzel sértenők egyéb termelési ágak érdekeit, továbbá centrális eszmeként kapcsolom be azt, hogy az egész közlekedésügyi politikát az idegenforgalomnak és a turanizmusnak szolgálatába kell állítani. (Helyeslés.) Nem alapelvként, csak egy a mai vitából vett inspiráció alapján említem meg ötödsorban, hogy a fővárosi autonómia teljes tiszteletben tartása mellett, azt hiszem segítőleg, javítólag rendelkezésre kell állanom és szükség esetén be kell avatkoznom egy átfogó, helyes fővárosi közlekedési politika érdekében, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) amely nemcsak közlekedési, hanem építkezési (Lázár Miklós: Ügy van!) és ezen keresztül idegenforgalmi politika is. (Úgy van! jobbfelől.) Ne méltóztassék rossz néven venni, ha megemlítem, ami ismét kritikát váltott ki, hogy egyik legkiválóbb munkatársamat, akitől kénytelen voltam nyugdíjazása folytán — három évig visszatartották — megválni, Förster Gyula államtitkárt (Elénk éljenzés jobbfelől.) éppen erre a szerepre kértem fel és ebben a^ minőségében havi 400 pengős külön díjazást kap. Ugyanekkor akarok megemlékezni — ez nem tartozik beszédem rendes folyamatába, de itt is kötelességem intő szavamat felemelnem — egy másik kérdésről, Samarjay Lajos nyugalmazott Máv.-elnök úrnak a Közlekedési MúKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. '. ülése 1934 május 15-én, kedden. 427 zeum igazgatójává havi 500 pengő díjazással történt kirendeléséről. Egyik igen t. képviselőtársam azt kérte, hogy energikusan cáfoljam meg azt a rágalmat, mintha ez megtörtént volna. T. Képviselőház! A legszomorúbb volna, ha ebben az ezer sebből vérző és rendkívül nehéz helyzetben levő nemzetben a gazdasági irigységnek a jelszava válnék uralkodóvá. (ügy van! ügy van! jobbfelől.) A Magyar Királyi Államvasutak vezetőjének, amely államvasutaknak 55.000-nél több alkalmazottja van es amely az ország legnagyobb üzeme, de a világon is egyike a nagy üzemeknek, mondom, az államvasutak elnökigazgatójának, aki keres talán 24.000 vagy 25.000 pengőt, ha 30 és egynéhány évi kitűnő szolgálat után nyugdíjba megy, a nyugdíja előző jövedelméhez képest lényegesen leesik, mert aktív szolgálata alatt fizetésének tekintélyes részét csak pótlékképpen kapja. Nem egészen 11.000 pengőre esik le ez a nyugdíj. Tisztelettel kérdezem tehát, nem kaphat-e évi 6000 pengőt ahhoz, hogy ezen a vezetőhelyen elsőrangúan teljesített szolgálata után nyugalomba vonulva, legalább azt megkapja, ami állásához és korához méltó. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Erről lehetne beszélni!) En azt hiszem, hogy minden ellenkező beállítással, mint demagógiával szembe kell szállanom és szembe is fogok szállani. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a jobboldalon és' a középen. — Petrovácz Gyula: Velünk, a fővárossal szemben ez álláshalmozás! — Peyer Károly: Közpénztárból csak egy fizetést lehet húzni! — Farkas István: Felhívás a táncra! Mi lesz az ifjúsággal? Hol helyezik el? - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Nagyon örülök, hogy t. képviselőtársam ezt a rendkívül kevéssé megalapozott kifogást felhozta, mert ezzel alkalmat adott nekem arra, hogy rámutassak, hogy ez az álláshalmozás hánytorgatása — amint egyszer itt már mondottam — frázishalmozássá vált nagyon sok oldalon. Nem tudok ugyanis fiatalembert tenni ebbe az állásba, tehát egyetlen egy diplomás, vagy nem diplomás ifjúnak az állása nem vétetett el. (Peyer Károly: De 6000 pengő elvétetett!) Nagyon köszönöm, hogy ezt is méltóztatott mondani, mert éppen ezt akartam felhozni, hogy e mellett nem fizettünk rá egy fillért ^sem, mert az új elnökigazgató, a helyettese és az igazgató pótlékát úgy csökkentettem az ő beleegyezésükkel, hogy még lényeges megtakarítás is mutatkozik. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ugyanez áll Forster államtitkár ügyére is. Egyszer már szembe kell szállani ezekkel a frázisokkal. (Ügy van! jobbfelől) Azt hiszem, ez a kormány megmutatta már, hogy akar és tud cselekedni az ifjúság érdekében, azt hiszem, én magam személy szerint is megmutattam ezt, ennélfogva arrogálhatom magamnak, hogy ilyen állások betöltésénél, vagy ilyen intézkedések megtételénél a magam lelkiismerete szerint járjak el. (Helyeslés jobbfelől. — Peyer Károly: A számszék nyugalmazott elnöke is kap pótlékot!) A számszék azt ellenőrzi. (Peyer Károly: ö is kap és az összes főtisztviselők, ha nyugdíjba mennek! — Zaj.) Elnök: Kérem Peyer Károly képviselő urat, ne szóljon közbe. (Peyer Károly: Hát akkor minek csináljuk a törvényt?) Csendet kérek. (Buchinger Manó: A munkástömegek éheznek! — Zaj.) 60