Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

426 Az országgyűlés képviselőházának nak. így létesült egy egészen új autóügyosztály, egy külön idegenforgalmi osztály, (Élénk he­lyeslés a jobb- és a baloldalon.) új energia­gazdálkodási és villaimiosgazdálkodási ügyosz­tály, (Helyeslés.) mert ennek a nemzet to­vábbi jövője szempontjából igen nagy jelen­tősége van. Megvalósult az. is, amit a legkülön­bözőbb oldalakról — és ez nagy örömömre szolgál — olyan melegen sürgettek a nehéz helyzetben lévő kisipar érdekében; a kisipari ügyek nincsenek már a gyáriparnak állítóla­gos vagy tényleges védnöksége alatt a minisz­tériumban, hanem külön kisipari ügyosztályt szerveztem,^ amely közvetlenül az én felülvizs­gálatom alá tartozik és azt hiszem, helyesen ál­lapítom meg, hogy ezen ügyosztály vezetőjének személyénél is talán sikerült szerencsés kivá­lasztást gyakorolnom. (Ügy van! a közéven.) Apróságok talán, de igen lényeges apró­ságok mozaikja valósult meg ezenfelül minisz­tériumomban és fokozatosan az alájarendelt hivatalok és üzemek vezetésében az admi­nisztráció terén is. Részletintézkedések ezek, amelyek azonban általam statisztikai adatok­kal ellenőrzött és bebizonyított módon lénye­gesen egyszerűsítették és gyorsítottak az, ügy­vitelt. A kiviteli engedélyeket, a vasúti ked­vezményeket, stb. — szóval a tömegjelenség­ként jelentkező agendákat teljesen külön ik­tatják egy gyűjtőszám alatt és mint tömegje­lenségeket gyorsan kell elintézni. Ez egyben egyike azoknak a kevés eszközöknek, amelyek­kel az igazán akaratunk^ ellenére reánk erősza­kolt kötött forgalom idején, az igényeknek tűr­hetően gyors kiegészítését biztosítani tudjuk. Jelenti továbbá azt, hogy a minisztériumnak öntudata és lendülete egészen más nívón áll. mint állott másfél évvel ezelőtt. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon ) Nem azért, mintha nem derék és kitűnő emberek intézték volna akkor is az ügyeket, hanem azért, mert az ügyek in­tézésébe lendület került, azért, mert az ügyek intézése, — és ezt nyugodtan állíthatom úgy magamról, mint legfőbb munkatársaimról — lelkiismereti kérdéssé vált, és azért, mert az ügyek intézésén átdereng az a nagyon egy­szerű, utcán fekvő, de nagyon fontos igazság, hogy egy késedelmesen elintézett aktának elin­tézéséhez ugyanannyi idő kell, mint egy gyor­san elintézett aktának az elintézése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a lendület, ez a lel­kiismeretesség, ez a gyors, ez a velem együtt való dolgozás a tisztviselői karban a legna­gyobb mértékben megvan és nagyobb dicsére tet tisztviselőim munkatársaim iránt nem mondhatok, — és ezzel csak csatlakozom ahhoz a dicsérethez, amely itt elhangzott — mintha ezt a kedvező tényt konstatálom. (Elénk helyes­lés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Mindez talán alárendelt vagy mellékes do­lognak látszik, de méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ebben a praktikumban van a bürokrácia megjavításának és áldásos tévé; kenységének az alapja. Mert ha a tisztviselői kar helyesen teljesíti szolgálatát, úgy áldásos tevékenységet fejt ki és még semmiféle, akar diktatórikus, akár nem diktatórikus berende : zésű állam, jó bürokrácia nélkül megállani nem tudott. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a kérdést tehát a konkrét munkakedv, munka lendület és munkaszeretet kifejlesztésével Kell megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon fontos, hogy ebben a tekintetben szoros kapcsolat legyen a központi, a kö­zépső és alsó hivatalok között. Azt hiszem, hogy ezen a téren is jól haladunk, de itt még sok tennivalónk van. Miniszterségem első ide 2 77. ülése 19 BU május 15-én, keddien. jében úgy éreztem, hogy az államépítészeti hi­vatalok valahol a csonka ország határai között fel sem található földrajzi távolságban vannak és hogy velük közvetlenül érintkezni lehessen, ez szinte saerilegiumnak látszott. Ugyanez ál­lott az iparfelügyelőségekre is. Es ma mi a helyzet? Az, hogy a központi és alárendelt hi­vatalok között állandóan értekezletek tartatnak, amelyek nem szófecsérléssel, hanem konkrét programmok megvalósításával foglalkoznak, s hogy magam is majdnem az összes iparfelügye­lőket személyesen ismerém. (Peyer Károly: Nem sokan vannak, könnyű őket ismerni!) Ugyanez a helyzet az államépítészeti hivatalok­nál is. (Maiasits Géza: Nagyon kevés iparfol­ügyelő van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: Majd erre is rátérek. Ennek a hátránynak mégis megvan az az előnye, hogy könnyebben megismerhetem őket. Nem nagy előny, de min­denesetre valami. Nem is ez a fontos, hanem az, hogy összeműködés van és nincs különb­ség a perifériális vagy középső hatóság mun­kaintenzitása és a legfelsőbb hatóság munka­intenzitása között. (Helyeslés a jobboldalon.) A magángazdasági életből jöttem és tudom, hogy az a nagyobb hatásfok, amellyel egy pri­vát üzem dolgozni tud, ezeken az apróságoknak látszó mindennapi konkrétumokon múlik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Köteles­ségemnek érzem, hogy a magángazdasági élet­nek eleven hatóerejét és praktikusságát bevi­gyem abba a bürokráciába, amelynek viszont fenn akarom tartani feltétlen nemzethűségét, szeretetét és feltétlen becsületességét. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az egész kormányzás és közigazgatás — azt hiszem —• két alapelven épül fel. A kormány­zás alapelve az, hogy gouverner c'est prévoir, ami azt jelenti, hogy azon nagy elvi feladatok terén, amelyeknek megvalósítása a tárcákra há­rul, több évre terjedő határozott programmal kell dolgoznunk és ezen programm nagy kere­teiben kell a mindennapi szükségletek kielé­gítésére irányuló munkát is elvégeznünk. Erre­nézve felhozom példakép azt, hogy a bekötő utak építésénél egy tízéves programm szerint dolgozunk, s az egyéb utak kiépítésére is tel­jesen kidolgoztattam egy tízéves programmot, amely folytatólagosan kerül megvalósításra, mégpedig sokkal kevésbbé lassan, mint remélni lehetne. Erre is rá fogok térni. Egyéb tereken is a tervszerűség vezet bennünket, mert két­ségtelen, hogy csak ilyen tervszerű célkitűzés­sel lehet előrehaladni a kormányzás terén. {ElénJc helyeslés a jobboldalon.) A közigazgatás alapelve pedig az, hogy jól közigazgatni csak közelről lehet, úgy, hogy a helyi problémákat ismerjük. Éppen itt van nagy segítségemre az a közvetlen kapcsolat, amely a felső hatóságok és az alsó hatóságok közt megvan, és amelyet én igazán nem kis fá­radsággal magam teremtettem meg, mert nem hiszem, hogy volna csak valamennyire fontos kérdés is, amely meg ne fordulna íróasztalo­mon és amelynek magam utána nem néznék. Közigazgatni ugyanis csak közelről lehet, még pedig közelről nemcsak helyileg, hanem közel­ről szakértelemben és közelről szívben is, mert ma nagyon sok esetben a szív érzéseinek keü pótolniok az anyagi erők hiányát. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Előadásomban soronként azt as ügybeosztást követem, amelyet minisztériu­momban megvalósítottam. Itt egy elvi meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom