Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 77. ülése 19Sh május 15-én, kedden. 425 legutóbbi ülésén felállt és a következő rettenetes történetet adta elő: A múlt év augusztus 3-án a nagyvásártelepen 3 fillér volt a paradicsomnak az ára, mert a kofák kartellt kötöttek. Ö azután megfigyeltette, hogy ezt a 3 fillérért megvett paradicsomot ugyanezek a kofák 16, vagy 26 fillérért, szóval valami hallatlan áron hozták forgalomba, (Szűcs István: Igen, ez megtörténik!) és most így beállítva a dolgot, úgy látjuk, hogy Kozma Jenő, aki tudvalevőleg &gy egészen ártalmatlan árvagyerek szerepét szokta betölteni a közgazdasági életben, (Derültség.) vesztes lett a hatalmas kofák karte! 1jével szemben. És most mi történt? A főváros polgármestere, — aki pedig elég regarddal viseltetik egy ilyen nagy pártnak a vezére iránt, — bár ne viseltetett volna mindig annyi regarddal — tényleg megvizsgálta ezt az ügyet és hivatalos jelentésében azt konstatálta, hogy a múlt év augusztus 1-től 4-ig 6—16 fillér között mozgott a nagybani ár, tehát a minimális ár, amelyet aznap jegyeztek, kétszerese volt annak, amelyet Kozma Jenő felpanaszolt a hangulat felkeltése végett. Azt is megmagyarázta a polgármester úr ebben a jelentésben, hogy ezc-k a kicsinybeni árak nem követhetik és nem is követik ugyanaznap a nagybani árak menetét, mert hiszen természetes, hogy előző napról való készletek is maradhatnak meg. (Szűcs István: A földművelésügyi miniszteri titkár ellenőrizte!) Lehet, hogy a miniszteri titkár ellenőrizte, de a polgármester úr is ellenőrizte, és pont dupla olyan árak voltak itt. A kereskedők mégsem arra valók, hogy azért, mert vala'ki egy nap a paradicsomát olcsóbban adja el, mint akarta, ellenük hangulatot keltsenek. Kozma Jenő képviselőtársam előadta, hogy ő egyet akart volna, azt, hogy 10 fillért kapjon a termelő a paradicsomért. Én is termelek paradicsomot s nagyon boldog volnék, ha annyit kapnék érte. (Szűcs István: A nagy vásárcsarnokban!) A nagy vásárcsarnokban sokkal több termelő van, mint kofa, ez meg van állapítva, tehát ha sok a paradicsom és kevés a paradiesomvevő, akkor akár tetszik Kozma Jenőnek, vagy nem, akár tetszik Szűcs István képviselőtársamnak vagy nem, természetes, hogy a paradicsom ára le fog menni. Nem tudom, micsoda hatóságot akarnak a t. képviselő urak felállítani abból a célból, hogy nagy paradicsomtermés és kínálat esetén már most valami intézkedés történjék. Méltóztassanak elképzelni, milyen helyzet fog előállani akkor, ha ezt a kereskedelemellenes hangulatot tűrjük elterjedni, ha a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak nincsen szava az ellen, hogy felállítsanak itt a földmívelésügyi miniszteri székből olyan teóriát, hogy az uzsora, ha a kereslet és kínálat által kitermelt ár nem fedi a termelési költségeket és ha egy fővárosi nagy párt vezére panasz tárgyává teszi, hogy a kofák ő ellene vagy a termelők ellen kartellt kötöttek. (Malasits Géza: Miért csak a kofák?) Ha olyan gyenge emberekről van szó, mint a fővárosi pártvezérek, akkor ellenük az ilyen kisemberek, mint a kofák, tudnak kartellekkel érvényesülni. A harmadik és legfontosabb pedig az, hogy ha lehetséges, hogy ilyen nagy monopolisztikus szerv megalkotásánál a kereskedelemügyi miniszter úr azt a garanciát nyújtotta .a közép- és nagykereskedelemnek, hogy kis mennyiségeket, a koncesszióban szabályozott mennyiségnél kisebbeket a szerv nem fog forgalombahozni, s ezt három hónap mulva felborítjuk és hoz forgalomba; ha van garanciája a kereskedelemnek, hogy a szállítási igazolványokat egyforma arányban fogják a szervnek és a keresekdelemnek nyújtani, és három hónap mulva már, —• miután a fogyasztók a magas árakat nem hajlandók és nem képesek megfizetni, s ennélfogva, Isten őrizzen, a szerv nem mindjárt az első három hónapban képes azt a nagy hasznot realizálni, amelyre számított, — beszüntetik a szállítási igazolványokat és befagyasztják a kereskedőkbe a vett fát: akkor, azt hiszem, nem jogtalan az a kérdés, amelyet bátor vagyok a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézni és intéztem felszólalásom elején és csak ez volt a mai felszólalásom célja. Nevezetesen felkérem az egész kereskedelem nevében, hogy méltóztassék egyszer a kereskedelemnek energikusan és azzal a súlylyal, amelyet ez a íontos termelési ág megérdemel, védelmére menni azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek úgy tüntetik fel a kereskedelmet, mintha csak felesleges élősdi volna, amely csak beleavatkozik a termelők és fogyasztók között egyébként lejátszódó idilli viszonyba, ahelyett, hogy megtanultuk volna a közgazdasági tudományból és történelemből, hogy csak az az ország volt nagy és gazdag, amelynek kifejlődött kereskedelme volt. A kereskedelemnek a fejlesztése, a szabad levegő, a szabad intézkedési jog által való fejlesztése a nemzet érdeke, nem pedig az, hogy elmúlt vagy újdonsült teóriák felelevenítése által a kereskedelem becsületét lerontsuk és működését lehetetlenné tegyük. Ezt vagyok bátor a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, egyébként a címet elfogadom. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter< úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! {Halljuk! Halljuk! A miniszterelnök és^a pénzügyminiszter úrnak költségvetési beszédén is végigvonult, de azt hiszem, mindnyájunk meggyozodeseben is benne van, hogy a költségvetés szempontjából egyik legfontosabb problémánk közigazgatásunk racionalizálása. Ez a racionalizálás vonatkozik <ai funkciók helyes meghatározására, a szervek közötti okos munkamegosztásra és az eljárási mód egyszerűsítésére, gyorsítására és olcsóbbítására. Az, hogy a funkciókat helyesebben osszuk meg, nagyrészben törvényhozási feladat. Erre az első lépést megtettük a közigazgatás egyszerűsítéséről a múlt évben megalkotott törvénnyel. A szervek helyes kiválasztása is további jogalkotási feladat, de azt hiszem, hogy addig is, a törvényes lehetőségek keretében is törekedni kell arra, hogy az egyszerűsítés és racionalizálás minden egyes tárcánál a rendelkezésre álló eszközökkel végrehajtassék. Én nyugodt vagyok, mert úgy látom, hogy azt, ami az adott viszonyok között megtehető, azt minisztériumomban és tárcám keretében máris megtettem. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért kell kiemelnem az átszervezést, amelyet minisztériumomban keresztülvittem, midőn négy főcsoportra osztottam, a minisztérium ügykörét s a közlekedéspolitikának, a kereskedelempolitikának és az iparpolitikának három külön osztályt kreáltam, ezek között személyes vezetésem mellett összeműködő harmonikus kapcsolatot teremtettem és új ügyosztályokat létesítettem azokra a fontos problémákra, amelyek ma a gazdasági élet előterében álla-