Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

424 Az országgyűlés képviselőházának védelmet kérjek a kereskedelem számára azok­kal a sokféle, sokoldalú és sok irányból jövő jogosulatlan támadásokkal szemben, amelyek itt a Képviselőházban is és más fórumokon is el­hangzanak, mert úgy gondolom, hogy a keres­kedelemnek joga van arra, hogy a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól elvárhassa, hogy a kereskedelmet az ő jogos müködésénak érvényesítése érdekében megvédje, még pedig nemcsak szavakkal védje meg, hanem meg­védje tettleg és tényleg is. Amíg tegnap a kisipar védelméről beszél­tem es pozitív intézkedéseket kértem a mélyen t. miniszter úrtól a kisipar érdekében, addig a kereskedelem helyzete egészen eltérő, mert a kereskedelem semmi egyebet nem kér, mint sza­bad levegőt, szabad mozgást, semmiféle pozi­tív támogatást nem kíván és nem igényel, csak azt kéri, hogy hagyják békében dolgozni. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy itt va­lami szabadosságot, valami különleges jogo­kat, a másik fél érdekeivel való kevesebb törő­dést rejtene magában a szabadság utáni vá­gyódás, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy nálunk nemcsak a közönséges polgári és bün­tető törvények szolgáltatnak védelmet a keres­kedelemmel szemben, hanem a magyar tör­vényhozás mintául szolgál a külföldi törvény­hozásoknak abban, hogy a tisztességtelen ver­seny üldözése terén az első volt. Mondhatom, hogy az a működés, amelyet a tisztességtelen verseny elleni védelem tekintetében a Keres­kedelmi és Iparkamara kifejt, valósággal pél­daképül szolgál a külföldi törvényhozás és jog­gyakorlat számára, úgyhogy itt minősített vé­delemben részesül a kereskedelmi tisztesség és csak az kellene, hogy azok, akik jogosulatlan és^ alaptalan panaszokkal hozakodnak elő, ígénybevegyék a tisztességtelen verseny elleni védelemmel kapcsolatban létesített zsűrit abból a célból, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a kereskedők és iparosok legalább éppen olyan komolyan veszik a kereskedői tisztességet, mint akármilyen más közéleti tényező. Lehetetlenség viszont az, hogy olyan teó­riák cáfolatlanul maradjanak a kereskedelem érdekeinek védelmére hivatott miniszter részé­ről, mint amilyeneknek például a földmívelés­ügyi miniszter úr legutóbbi beszédében kifeje­zést adott, amikor röviden felállította azt az új közgazdasági teóriát, hogy amennyiben a ke­reslet és a kínálat törvényei olyan árakat való­sítanának meg, amelyek a termelési költsége­ken alul vannak, ez uzsorát jelent, amely ellen az államhatalomnak fel kell lépnie ;j Akinek a közgazdasági tudomány alapelveiről fogalma van, annak fogalmának kell lennie arról is, hogy a kereskedelem teljesen ártatlan abban, ha a kereslet és a kínálat törvényei a termelés költségeinél alacsonyabb árakat hoznak fel­színre. Ez egyszerűen a túlprodukciónak vagy a megcsappant és a termeléssel arányban nem álló fogyasztásnak a következménye. Ezért a kereskedelmet felelőssé tenni, ezért az »uzsora« szót alkalmazni, ezért a kormány közbelépését kívánni, annyit jelent, mint megtagadni a ke reskedelemnek közgazdasági hivatását és várni az alkalmat arra, hogy az egyik termelési ágba a másik után hogyan lehet beavatkozni és a, kereskedelem helyébe a bürokrácia működését léptetni. Ennek a mentalitásnak felel meg r azután az, ami például a híres faforgalmi részvény­társaság jogkörének megállapítása körül tör­tént. Amikor ennek a szörnyűséges tervnek első vonalai megjelentek a politikai híradások ( 277. ülése 19 BU május 15-én, kedden. horizontján, akkor mi — már mint a Kereske­delmi és Iparkamara — érdeklődvén a dolog iránt a kereskedelemügyi miniszter úrnál, két pontban kaptunk némi látszólagos garanciákat arra vonatkozólag, hogy ez a szervezet, amely létesül, — hogy miért létesült, ez a háború alatti, vagy a mostani kötött forgalmi közgaz­dasági politikánk örök rejtélye fog maradni — nem fog monopóliumot gyakorolni. Mondom, két pontban kaptunk erre vonatkozólag ga­ranciát. Az egyik pont az volt, hogy amilyen arányban fog szállítási igazolványokat kapni ez az újonnan megalakított, protekciós szerv, olyan arányban fog a szabadkereskedelem is kapni; a másik pont pedig az volt, hogy ez a szerv nem akarja a kereskedelem konstruk­cióját megzavarni, nem akarja a nagy-- és a középkereskedelmet kikapcsolni az életből. Ennélfogva kimondatott a koncessziós szerző­désben az, hogy Budapesten 100 vagonnál, nagyobb városokban 50 vagonnál, kisebb he­lyeken 25 vagonnál kisebb tételekben nem fog a szerv eladhatni fát éppen azért, hogy meg ne ölje, meg ne fojtsa a nagy- és középkereske­delmet. Ezeknek az engedményeknek az alapján megnyugodtunk ennek a szervnek a létesítésé­ben; hiszen ha nem nyugodtunk volna meg, akkor is felállították volna, mert a kereske­delem és az erdőbirtokosok érdekei itt telje­sen közömbösek voltak; itt egészen más szem­pontok szerepelhettek, amelyeket nem isme­rünk. Megnyugodtunk tehát. És most mi tör­ténik 1 ? Az történik, t. Ház, hogy háromhónapi funkcionálás után a szerv közbenjárása foly­tán a minisztérium szerve nem ad ki a keres­kedelemnek semmiféle szállítási igazolványt, azt mondván, hogy a kereskedelem súlyos visszaélést követett el, mert azokban m hóna­pokban, amelyek megelőzték a szerv létesíté­sét, azt a hallatlan felségsértést t követte el, hogy olcsó áron és nagy mennyiségben össze­vásárolta a tűzifát és ezzel kijátszotta a szerv­nek azt az áldásos működését, hogy drága tűzi­fát tudjon Budapesten forgalomba hozni ; Azt hiszem, azon talán már mégis túl le­hetünk, hogy a kereskedelemnek talán joga az, hogy azt az árucikket, amelynek forga­lombahozatalával foglalkozik, vásárolhassa. Máskor azért tesznek szemrehányást a keres­kedőknek, hogy nem vásároltak, most pedig onnan származik a szemrehányás, hogy nagy mennyiséget vásároltak olcsón. A kereskedelemügyi miniszter a szerv ltöz­belépéisére ezek után egyszerűen felszólítja a kereskedelmet, hogy 24 órán belül — mert hiszen ilyenkor rendkívül sürgős a dolog — egyezzék bele abba, hogy ez a 100 vagónos, ez az 50 vagónos és ez a 25 vagónos limit, amely 3 hónap előtt garancia volt a koncesszió tekin­tetében a kereskedelemmel szemben, most egy­szerre leszállítassék olyan minimális tételre, amely egyértelmű a nagy- és középkereskede­lem teljes kikapcsolásával. Mindezt pedig 24 óra alatt, mert a földmívelésügyi miniszté­riumnak nincs ideje arra, hogy ne juttasson újabb segítséget ennek a szervnek. Ez a második momentum, amelyre a mé­lyen t. miniszter úr figyelmét fel akartam hívni. Végül, minthogy nem akarom a Ház türelmét tovább igénybe venni, csak minden­nek az egész hadjáratnak egyik mulatságos részletére akarok rámutatni, arra, hogy a fő­város egyik legnagyobb autonóm pártjának, a Községi Polgári Pártnak a vezére, Kozma Jenő, a főváros közigazgatási bizottságának

Next

/
Oldalképek
Tartalom