Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-277
Az országgyűlés képviselőházának 2 77. ülése 19 S h május 15-én, kedden. 419 tam, hogy egy Amerikából Budapestre jött levélen a név — még a keresztnév is — el volt írva, mégis rátalált a magyar királyi posta a címzettre. Rátérek az államvasutakra. Az államvasutak dologi beruházásaira vonatkozólag csak egy mondatban említem, hogy nagyon szűk mértékkel mér az tigen t. kormányzat. Ezt egyrészt veszedelmesnek tartom a személy- és vagyonbiztonság szempontjából, másrészt a jövőben majd sokkal súlyosabb, sokkal nagyobb összegeket kell befektetni, mivel az alépítmények és a felépítmények helyrehozására később fokozott szükség lesz. Méltóztassék megengedni, hogy a személyi kérdésekkel is egészen röviden foglalkozzam és mert a házszabályok valósággal stopper-órát adnak .a kezembe, tehát egész röviden csak kérésekkel és kérdésekkel forduljak az igen t. miniszter úrhoz,^ hiszen, azt hiszem, a miniszter úr ezirányú álláspontomat és felfogásomat ismeri. Az 1934 : 1. te. elrendeli a személyi kiadások csökkentését; lia jól emlékszem, 1,572.000 pengővel kevesebb összeget méltóztattak előirányozni. Remélem, ez nem fizetéscsökkentésben fog megnyilvánulni. TTgy tudom, hogy — sajnos — a megüresedő állásokat nem méltóztatnak betölteni akarni. Nem kifogásolom azt, hogy egy bizonyos kis százalékig nem méltóztatnak betölteni a megüresedő állásokat, de azt hiszem, a miniszter úrnak sem az az álláspontja, hogy a megtakarítás a megüreserő állásoknak az egész vonalon való be nem töltéséből álljon elő. Az előléptetésekre a miniszter úr felvesz, ha jól emlékszem, 332.000 pengőt költségvetésébe. .• Ez kevés. En arra kérem a miniszter urat, méltóztassék az automatikus előléptetés álláspontjára helyezkedni. Legyen a minisztériumok közt a kereskedelemügyi minisztérium, az államvas utak és a posta az, ahol elsősorban méltóztassanak visszahelyezkedni erre a régi helyes álláspontra. Ha lehetnek is ennek némi hátrányai, de sokkal, de sokkal több az előnye. Ez az államvasutaknál csak 90.000 pengőbe kerülne esztendőnként. Itt van azonkívül a részesedési jutalék kérdése. 1,100.000 pengőből meg méltóztatott takarítani 100.000 pengőt, úgyhogy a következő esztendőre már csak 1,000.000 pengőt méltóztattak erre a célra felvenni. Ez annyit jelent, hogy a személyzet a maga munkája után kevesebb részesedési jutalékot fog kapni a karácsonyi ünnepek alkalmával. Ezenkívül az a kérésem a miniszter úrhoz, hogy bizonyos minimális illetményeknél, például a 100—120 pengős nyugdíjnál, vagy a tényleges alkalmazottakat megillető ugyanilyen összegű járandóságnál, egyszer s mindenkorra méltóztassék minden néven nevezendő levonást megszüntetni. Higyje el az igen t. miniszter úr, hogy kifelé rendkívül jó hatással van az, ha azt látják a közalkalmazottak, a vasutasok és postások, hogy végre elérkeztünk ahhoz a mélyponthoz, amelyből most már, ha lassan is, de végre fel fogunk emelkedni. Itt vannak azután kisebb kérdések, mint például a pályafenntartó iparosság kérdése. Ezek az. emberek már hosszú esztendők óta kérik, hogy kapjanak munkaruhát. Nem lehet őket arra, kényszeríteni, hogy havi 25—30 pengős fizetésükből még a ruhát is maguk szerezzék be. A Déli-vasút annak idején honorálta ezt a kérést, amit igen helyesen is tett. Itt van azután pl. az 1931:111. te, amely elrendeli, hogy a katonai igazolványos altiszKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXII. tekét az állami üzemeknél helyezzék el. 1600 emberről van szó. En óva intem az igen t. miniszter urat, hogy itt ne méltóztassék az altiszteket túlzott mértékben alkalmazni és a törvényt túlzott mértékben végrehajtani, ne méltóztassék sietni, mert ez az államvasutak (hadviselt munkásainak, segédtisztjeinek, órabéreseinek, vagy havidíjasainak rovására megy, amellett igazságtalan és méltánytalan is. Tessék az államvasutaknál és a postánál elsősorban államvasuti és postás alkalmazottakat alkalmazni. Ha tőlem függene, amíg az államvasuti tisztviselőknek pályázó gyermekei vannak, az államvasutaknál kizárólag államvasuti alkalmazottakat neveznék ki, vagy hoznék állásba. Itt van azután a' munkabér kérdése. Méltóztassék megszüntetni a további bércsökkentéseket, hiszen az órákat úgy is lépten-nyomon töredezik és mind kevesebb és kevesebb órában foglalkoztatják a munkásokat. Egyszer, végrevalahára szűnjék meg az államvasutaknál is a munkabérek további csökkentése és különböző mértékkel való mérése. Méltóztassék megengedni, hogy ezután áttérjek arra a kérdésre, amelyről azt hiszem, Lázár Miklós előttem szólott képviselőtársam beszélt, az idegenforgalom kérdésére. Az idegenforgailoim fejlesztése terén is hatalmas 1 lépéssel mentünk előre a legutóbbi esztendőben és én azt íbiszeim, egészséges rendelkezésekkel még a további fejlődés lehetőségét is meg lehet teremteni. Az idegenforgalom Buidiaipesten az utóbbi esztendőben 8.7%-kai, míg a Budapesten igényibe vett lakások száma 12.6%-kal emelkedett. Ma <&gy idegen átlagban 3.3 napot tölt el Budapesten. Melyek azok az eszközök, amelyekkel az én véleményem szerint az idegenforgalom lényeges . emelését el lehetne érni? Elsősorban a vízum kérdését kell revízió alá venni. (Gr. Sigray Antal: Nagyon fontos!) Nekünk példát kell adnunk az utódállamokkal szemben, hogy mi kezdjük meg a vízum eltörlését. A kormány — helyesen — annakidején az angol vízumot öthónapi próbaidőre beszüntette. Nem tudom, miért nem véglegesen. Az utódállamokban élő magyarok részére lehetővé kell tennünk, hogy minél könnyebben közlekedhessenek Magyarországgal. De van egy másik oka_is annak, amiért ezt sürgetem. Itt van a tranzitóvízum, amelyet azonnal meg kell .szüntetni. Ez semmi egyéb, mint vexálás s pénzügyi értéke egyenlő a semmivel. A szerbek azt mondják, hogy a mi vízumunk is oka annak, hogy például Zágrábon, Trieszten és Milánón át bonyolítják le az utódállamok átmeneti forgalmát Svájcba és Franciaországba. A másik oldalon azt látom, hogy Kolozsváron, Nagyváradon, azután Kas; sán és Zsolnán át bonyolítják le az észak felé iiányuló forgalmat. Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, különösen akkor, ha az ilyen intézkedéseknek pénzügyi kihatásuk alig számít, hogy csak jogcímet is adjunk arra, hogy az utódállamok az ő utasforgalmukat tőlünk elvonják és a mi tranzitóforgalmunkat csökkentsék. Ez a testvéri osztrák nemzetnek is kárára van, mert hiszen Ausztria forgalmát is csökkentik ezzel. Igaz viszont, hogy az osztrák vasutak drágasága is maga után vonja a magyar tranzitóforgalom csökkenését. Sajnálom, hogy ezekről a kérdésekről nincti alkalmam részletesebben beszélni, de meg kell még említenem, hogy az idegenforgalom ikertestvére: Budapest fürdőváros. Azt hiszem, nem méltóztatik tőlem bóknak venni, mert én 59
