Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-269
Az országgyűlés képviselőházának póban le tudják tárgyalni. (Rassay Károly: A fővárosnak pedig a szemére hányják a lassúságot!) A lassúságot inkább lehet a kormány szemére hányni, amint ezt kimutattam az öszszeférhetlenségi törvénynél is kimutattam a lakbérszabályzatnál, (Zaj a baloldalon.)) Mindjárt lejár a beszédidőm. (Felkiállások a báloldalon: Még egy negyedóra van hátra! — Farkasfalvi Farkas Géza: Bár a kritika elég szelíd volt az összeférhetlenségéi törvényt illetőleg, de bátorság az van!) Szolgálhatok erősebbel is. Nem mondhat nekem t. képviselőtársam olyan erősét, amit én ebben a kérdésben egy élet becsületességével nem támaszthatnék alá. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Tudom, hogy a legjobbat méltóztatott gondolni. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan párbeszédeket folytatni. A képviselő úrnak nem áll rendelkezésére az anyaghoz mért idő. (Erdélyi Aladár: Majd ad neki az elnök úr! — Derültség.) Bródy Ernő: Nagyon köszönöm a mélyen tisztelt elnök úr megemlékezését. (Derültség.) Méltóztassanak megengedni, hogy most röviden a házadómentesség kérdésével is foglalkozzam. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr ebben a kérdésben ilyen merev és rideg álláspontot foglalt el. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy változtassa meg álláspontját az élet tapasztalatai alapján. Miről van szó? Nemcsak Budapesten, hanem — mert azt hiszem, ennek hatása a vidékre is kiterjed — országos szempontból is fontossága és jelentősége van ennek a kérdésnek. Azt mondja a miniszter úr, hogy sok az üres lakás. Megnyugtatom a miniszter urat, hogy az a kimutatás, amelyről ő tud és amely 12.000 üres lakást tüntetett fel Pesten, most elveszti érvényét, mert az előttünk álló augusztus-novemberi negyedben ez a 12.000-es szám leszállt 9000-re, tehát nem áll az, hogy olyan sok az üres lakás. (Erdélyi Aladár: Az a 9000 meg nem lakás! — Rassay Károly: Nehéz jó lakást találni!) Méltóztassanak megengedni, hogy felsoroljam, hogy milyen lakások ezek. Pincelakások, vályogházak, baraklakások. Van 2000 földszintes vályogház, 660 faépület, 1000 olyan ház, amelynek kátrányfedele van, 800, amelynek zsúpfedele van (Rassay Károly: Budapesten!) Budapesten. 2600 háznak nincs vízvezetéke, 66.000 albérlő lakik Budapesten, 6'7% négyesével, 2*9% ötösével, 34% 6—10-esével egy helyiségben. Méltóztatnak látni, hogy a 9000 lakás között pincelakások, vályoglakások, barlanglakások, baraklakások vannak, ez tehát nem nagy szám. Különben is ne attól tartson a miniszter úr, hogy a régi házakból befolyó adókat elveszti. Hiszen azt még fokozottabban el fogja veszíteni azért, mert nem lesz fizetőképes réteg, amely meg tudja ezeket fizetni, míg ellenben, ha megcsinálja az adókedvezményt, akkor forgalom, vérkeringés keletkezik, pénz jön, forgalmiadó és egyéb szolgáltatások révén bőven megkapja a miniszter úr azt, amit ilyen módon elveszített. Budapesten egész háztömbök vannak, amelyek megértek a lebontásra. A házaknak talán a fele több mint 50 éves, elkorhadtak, elavultak, régi berendezésűek. Ma az emberek levegős, napfényes lakásokat kívánnak és joguk van rá a pénzükért, igazuk van, hogy azt kívánják. A belteiken, a Terézvárosban, az Erzsébetvárosban vannak ezek a lakások! Miért nem lehet ezeknek új építkezés esetén megadni az adómentességet? Miért nem lehet megenni?, ülése 19 3 U május 1-én, kedden. 35 j gedni, hogy a vérkeringés meginduljon? Budapest létalapja, létérdeke az építkezés. Budapesten nem lehet búzát termelni. A budapesti nép az építőiparból él és az adókedvezmény j nem az építőipari érdekeltség kívánsága, ha| nem az egész társadalom, a kereskedők, ipa! rosok, pékek, suszterek kívánsága, polgári és I közérdekű kívánság az, hogy Budapesten házi adómentesség folytán megindulhasson az épít! kezes. (Rassay Károly: TJgy van!) A mélyen t. miniszter úr különösen elítélőleg nyilatkozott az Erzsébet sugárútról. Konstatálom, hogy az Erzsébet sugárút felépítése tekintetében megoszlanak a vélemények. Vannak, akik ezt kitűnő tervnek tartják, vannak mások, akik nem, lelkesednek ezért a tervért. De méltóztassék megengedni, hogy elmondjam azt, hogy 30 óta azon a környéken, ahol az Erzsébet sugárutat fel akarják építeni, nem adnak építési engedélyt azon a címen, mert oda az Erzsébet sugárút jön. (Rassay Károly: Az lehetetlen dolog! — Derültség a baloldalon.) Ez történt, ez nem komikus, hanem fájdalmas, szomorú tény. 30 éven keresztül azon a címen akasztották ott meg a város fejlődését, mert mindig készenlétben állt az Erzsébet sugárút terve, amelyet a város és a Közmunkatanács számtalanszor letárgyalt, amely megjárt mindenféle minisztériumot, a város az útvonalon lévő házaiból már kilakoltatta az embereket, május elsején minden készen állt, megszavazott az Oti. 3'5 millió pengő kölcsönt, úgy, hogy az anyagi kérdés is tisztázva van. Szóval minden elő van készítve. Engedelmet kérek, ha 30 évig azon a címen szünetel ott a munka, hogy egy új városrészt fognak felépíteni, most valamit kell csinálni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Most már ezt nem lehet így hagyni. Vagy-vagy: vagy engedjék az embereket építkezni, hogy rentábilisan építkezhessenek és józan emberek módjára lássák a maguk kis tőkéjének a gyümölcsét, vagy pedig az. állam engedje az utat megépíteni. Be érthetetlen az a tehetetlenség, az a zsarnokság, az a félrevezetés, hogy — magyarul mondva — 30 éven keresztül azzal bolondítják egy városrész lakóit, hogy oda egy sugárút jön majd és ezért nem engedik őket építkezni. Ezért vannak ott rothadt, lakhatatlan, szégyenletes lakások. Méltóztassanak egyszer ezeket megnézni! Nekem, aki ismerem ennek a városnak minden részét, amikor elkerülök oda, elszorul és elszomorodik a szívem, ha meglátom ezeket az emberhez nem méltó lakásokat. (Erdélyi Aladár: Oda nem viszik az idegenforgalmat!) Nem! Az idegenfor : galmat sem oda nem viszik, sem az Angyalföldre. Az Angyalföldre is csak kuriózumképpen viszik őket, megmutatni, hogy milyen nyomor van, de kuriózumképpen ugyanígy el: vihetnék az Erzsébetvárosnak és a Terézvárosnak sok lakásába is, ahol megláthatnák, hogy a fényes külsőségek mögött milyen zsúfoltan, milyen n^omorultan laknak és nyomorognak a szegény emberek. (Rassay Károly: Miért nem ebben tanulnak Mussolinitői?) Befejezem beszédemet. Beszédem elején szóltam alkotmányjogi és pénzügyi szempontból a különböző új államalakulatokról, amelyek különleges viszonyok között tengetik a maguk életét és különféle kormányzási módokhoz folyamodnak. En ezt egészen beteges tünetnek látom. Az én szemem oda tekint az egészséges parlamentarizmus Őshazájába, Angliába, ahol a minap a pénzügyminiszter bejött a parlamentbe, kimutatta a felesleget és 5* 269. ülése 19 3 U május 1-én, kedden.
