Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

370 Az országgyűlés képviselőházának emberek volnának!) En a miniszter úrhoz azért intézem azt a kérést, hogy méltóztassék átnézni ezt a kérdést, mert én ebben látom a dekadenciának egyik okát. Nem akarok eltérni témámtól, de éppen itt, a »Helyet az ifjúságnak« rovatnál kérem a miniszter urat, méltóztassék erélyesen megcáfolni azt a rágalmat, amelyet az államvasutak volt .elnökigazgatójával kapcsolatosan hoztak a lapok, tudniillik azt, hogy a nyugalmazott, elnök-igazgató urat egy aktív állásra méltóztatott kinevezni, jelentősebb dotációval. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ez nem rágalom, ez így van és nagyon helyesen, jól van így! Majd rátérek) Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt megcáfolni. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Nem megcáfolom, hanem a demagógiával szemben megvédem!) De témámra visszatérve, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azt, hogy vájjon az egész iparoktatásnak nem volna-e jobb elhelyezése a kultuszminiszter úr tárcájánál. Itt van a miniszter úrnak egy rovata, amely így szól, hogy: »Ipari és kereskedelmi oktatás.« Ez az ipari és kereskedelmi oktatás olyan képet imitât, hogy a kereskedelmi oktatás alsó foka, a kereskedőtanonciskolák középfoka, a felsőkereskedelmi iskolák és felsőfoka, a kereskedelmi akadémia a kultuszminiszter úrnál van, a miniszter úrnak csak a cím maradt meg. Az ipari oktatásnál az alsófokú iparoktatás, az iparostanonciskola a kultuszminiszter úrnál van, az iparoktatási főiskolák kivétel nélkül a kultuszminiszter úrnál vannak, csak ez az egy középiskola, ez a 13 intézet maradt itt, amely iskolafajta — én azt hiszem — előbb utóbb szintén oda fog menni, ahova minden oktatásügy tartozik, a kultuszminiszter úrhoz,. Mert hiszen ez a folyamat már megkezdődött. Hiszen a pénzügyminiszter úr már átengedte az ő erdészeti és bányászati iskoláját a kultuszminiszter úrnak, a földmívelésügyi miniszter úr is átengedte az ő iskoláit, (Éber Antal: Nem engedte át, de át kellene, hogy engedje!) vagyis felsőfokon ^már megtörtént ez az egységesítés. Én szeretném, ha ennek a konzekvenciáját t»z iparoktatás terén is le méltóztatnék vonni. Végtelenül fontosnak tartanám, hogy a miniszter úr a kontárkérdés terén néhány erélyes intézkedést méltóztatnék tenni. Az építőiparban a kontárok rendkívül veszedelmes mértékben elszaporodtak. Ha végignézzük az építkezéseket és a kitett táblákon az építővállakozók és építőmesterek neveit, akkor kiderül, hogy aki a munkát végzi, 20%

.-ban sem az, akinek a táblája künn van. Ebből következnek azok a szerencsétlenségek, amelyek meg nem értett építőipari tervek kivitelénél bekövetkeznék. Például a kispesti Jaquard-szövőgyárnál nyolc ember halt meg egy félreértett vasbeton-terv miatt, vagy a Szent László-út 72. szám alatti építkezésnél szintén nyolc ember halálát okozta egy modern szerkezet bevezetésében való járatlanság. Ez indokolja, hogy méltóztassék szigorúan ellenőriztem az építőipari jogosultságot. Ezt ellenőrizni kjellemc már az építési engedély kiadásánál, ahol végtelenül fontos és szükséges volna, hogy mind a tervező szakértőnek, mind a kivitelező szakértőnek a jogosultságát és a szakképzettségét megvizsgálják és az építési engedély csak ezután adassék ki. Szükséges volna az építés alatti ellenőrzés az iparfelügyelők részéről, hiszen erre megvan a mód, és szükséges volna az, hogy a 276. ülése 1934, május 14-én, hétfőn. visszaélések megbüntetése minden irányban megtörténjék; megtörténjék a kontárral szemben, megtörténjék a strohmannal szemben és megtörténjék még az építtetővel szemben is, aki ezt a rendszert a maga részéről eltűri. En elmennék egészen az iparengedély megvonásáig a notóriusán visszaeső ilyen strohmannokkal szemben. Éppen ilyen fontos az állványozási problémának egy megnyugtató szabályzat, vagy rendelet formájában való megoldása, mert ma a régi ismert árbocállványok teljes mellőzésével az állványozásnak olyan változatos formái jönnek divatba, amelyek sem közbiztonsági, sem élet- és vagyonbiztonsági szempontokból meg nem delelők. Sürgősen szükségesnek tartom az építésügy általános és országos szabályozásáról szóló törvénynek is mielőbbi megalkotását, amely törvénynek tartalmaznia kellene a város- és községrendezésnek azokat az alapelveit, amelyek nélkül a városok és a községek fejlődése olyanformán történük, aminek szomorú példáit ma különösen az Ofb. házhelykiosztásai nyomán sajnosán látjuk. Szükséges volna, hogy minden városnak és községnek a szabályozási terve előre elkészíttessék, hogy a telkek alakítására, szabályozására, parcellázására bizonyos hatósági, törvényes intézkedések legyenek, hogy az építési módok és az építési övezetek előírása minden egyes városra és községre nézve megtörténjék, hogy a községek és városok fejlődésié egészséges, modern szellemben haladhasson tovább. Szükséges volna, hogy az építési rendszabályok is törvényben szabályoztassanak az egész országra nézve, amely törvényben mind az építéseknél szükséges méretek és magasságok fixíroztatnának, mind pedig a világítási és szellőztetési viszonyokra bizonyos normáliák előiratnának, az épületek egymástól való távolsága fixíroztatnék, az építés higiéniájáról gondoskodás történnék. (Helyeslés a baloldalon.) Különösen ott, ahol az építkezés nincsen a modern higiénia eszközeivel felszerelve, ahol szükség van a szennyvíznek, a trágyának elvezetéséről, a házi ürülékek elvezetéséről való gondoskodásra, ezeknek a szerkezeteknek egészséges, a közegészségügy mai állásának megfelelő elhelyezéséről kellene gondoskodni. Szükség van az építési anyagok kritériumainak törvényes szabályozására, az építési szerkezetek törvényes engedélyezési eljárására. De nemcsak erre van szükség, hanem szükség van építési esztétikára is, mert különösen a Balaton körül látjuk, hogy az építési esztétika ellen micsoda óriási bűnök, mulasztások és hibák követt&tnek el, ha nincs olyan hatóság, amely az építési engedélyeknél a szerkezeti és anyagi részeken túl az esztétikai kérdéseket is figyelembe veszi. Ehhez pedig szükséges volna ezzel a törvénnyel kapcsolatban az építési hatóságok újabb szabályozása és megállapítása, amelyben az engedélyezési eljárás, az ellenőrzés es a felülvizsgálás kérdései, továbbá a szakértők felelősségének biztosítása lefektethetnék és r a műszaki szolgálat ennek megfelelőn átalakíttatnék. En nem hiszem el, hogy egy ilyen építésügyi törvényt anélkül, hogy a műszaki szolgálatot is ne rendeznők, végre lehetne tökéletesen hajtani, mint ahogyan ,a közegészségügyi törvény •tökéletes végrehajtását sem tudom az orvosi kérdés szabályozása nélkül ! elképzelni. 3Üs miután mindezekkel az eljárá-