Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 sokkal kapcsolatban engedélyezési díjak vannak, ezek az engedélyezési díjak igenis fedezetet nyújthatnak le egészen a községi mérnökig a műszaki -szolgálat ellátására. A miniszter úrnak nagy hálával tartozunk, mint székesfőváros, azért, hogy a székesfőváros néhány domináns építési kérdésében a fővárosnak nemcsak segítségére jött, hanem némileg kezdeményezőleg is lépett fel. A Tabán kérdésében végtelenül értékelem a miniszter úrnak ezirányú nagy érdeklődését, mert hiszen a Tabán kérdése állításom szerint nem speciálisan budapesti kérdés, hanem országos kérdés. (Ügy van! Ügy van!) Nagy örömmel veszem, hogy a miniszter úr a Tabán kérdése iránt nemcsak hogy érdeklődik, hanem ezen a téren személyes befolyását is latbaveti ennek a kérdésnek igen helyes és egészséges megoldására, hogy abban helyet kapjon a fürdőkkel kapcsolatban mindaz, ami a fürdőkhöz szükséges, helyet kapjon azután a Naphegy felé az, ami a királyi Várhói való lenézés szempontjából mint elsőrendű kép fontos, és helyet kapjanak az idegenforgalom érdekei is. Ha már elrontották ezt az egész koncepciót a Bethlen-udvarnak erőszakos felépítésével, akkor legalább az, amit ezután csinálunk, legyen olyan, hogy arra a miniszter úr és a főváros is mindig büszkén mutathasson rá. Ennek a városrendezésnek egy részleteként a Kudasfürdőnek szállodával való ellátása problémájánál nagyon értékelem a miniszter úrnak azt a szíves készségét^ hogy ehhez a fővárosnak némi kölcsönnel segítséget ad, csak ne méltóztassék rossz néven venni tőlünk azt, hogy az ezen problémával kapcsolatos rendkívül fontos közlekedésügyi és más kérdések előretolásával nem lehetett ezt olyíjn expressztempóban elintézni, mint ahogy azt el méltóztatott képzelni, mert ez szoros függvénye a Tabán kérdésének, a Tabán szabályozásának. Az a sajtóban és a közvélemény előtt meglehetősen prepotensen jelentkező magánterv, amely ennek az építkezésnek a megoldására mint^ favorizált terv jelentkezett, ezt a kérdést egyáltalában nem oldja meg, mert nemcsak hogy alaprajzilag rossz, hanem helytelen és hamis méretek tömkelegét is tartalmazza és megtévesztő, csalóka perspektívával tévedésbe ejti azokat, akik nem látnak a dolgok mélyébe. , Mi ezt a kérdést jól és helyesen akarjuk megoldani és éppen azért szükségünk van arra, hogy úgy készítsük elő, hogy az a tervezet a 800.000 pengőből kijöjjön és ne kerüljünk egy másik 800.000 pengős túlkiadás veszedelmébe. Ami késedelem tehát ezen a téren van, az tisztán ennek az óvatosságnak és gondosságnak tudható be. Igen kérem a miniszter urat, hogy a harmadik nagy problémánknak, a Dunapart rendezésének kérdésében is méltóztassék a főváros segítségére lenni. A pesti Dunapartról van szó,. arról a Dunapartról, amely idegenforgalmi centrumunk, és ahol képtelenség, hogy villamoskocsik csilingeljenek és hajók dangubáljanak. Képtelenség ennek a mai állapotnak a fenntartása. A villamost onnan igenis, ki kell telepíteni minél hamarabb s a Mária Valéria^ utcán és az Akadémia-utcán át közlekedő autóbusszal kell pótolni. Azt a helyet, ahol ma a villamos megy, a mai korzóval együtt, virágokkal és növényzettel kell gyönyörű promenade des étrangers-vé, idegenforgalmi promenáddá kiképezni. (Helyeslés.) Ez sem speciálisan budapesti probléma, ez is magyar probléma, a magyar idegenforgalom problémája- Méltóztassék tehát ennél a közlekedési vállalatnál a KÉPVISELŐHÁZI STAPLÓ XXII. I ülése 1984 május 14-én, hétfőn. 371 miniszter úr által kiküldött szervvel az ellenállás letörésében segítségünkre jönni és méltóztassék segítségünkre jönni a hajózási vállalatokkal szemben is abban a tekintetben, hogy ezeken a helyeken igenis kikössenek a hajók, de csak a személyi hajók kössenek ki, és semmi egyéb ne történjék. Az áruszállítás, árukirakodas, aruberakodás, hajóknak dangubálása és tustölese áttelepíthető a város más részére. Nem í ti* ezeknek a dolgoknak megtörténniük, ahol legszebb szállodáink vannak, és ahol az idegenek szeme előtt lévő szállodák levegőjét fertőzi meg az a kőszénfüst, amelyet a hajók es a velük kapcsolatos raktárházak kályhái termelneK. Nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy ebben a kérdésben mind a hajózási, mind a közlekedési vállalatoknál méltóztassék befolyását abban az irányban érvényesíteni, hogy a pesti Dunapartnak az Erzsébet-hídtól a Láncúidig terjedő szakaszát, mint idegenforgalmi centrumot — közepén a Vigadóval — gyönyörű és a külföldiek előtt is minden tekintetben elfogadható formájú sétánnyá tudjuk kiképezni. (Helyeslés.) A miniszter úr is a vdkendnek egyik híve es támogatója. (Helyeslés.) A székesfőváros a maga hatáskörében bevezette a vikendet az ő hivatalaiban: Budapesten minden ünnepelőtti és szombati napon 12 órakor kezdődik a vikendszünet. (Helyeslés. - Egy hang jobbfelől: Mi lesz a vasárnapi munkaszünettel?!) Nagyon kérem a miniszter urat, folytassa ezt az akciót az állami hivataloknál is és kereskedelmi és más téren is, hogy ez az egészséges gono'olat, a vasárnapi felfrissülés gondolata mindenütt ieret kapjon. T. Képviselőház! En a költségvetést a magam részéről szívesen elfogadnám, de nem tehetem azért, mert a magyar munkanélküliség óriási problémájának megoldására nem tartalmaz kielégítő adatokat. A munkanélküliség problémájának közmunkákkal, a magánmunkák elősegítésével és munkaalkalmak teremtésével igenis, segítségére kell sietni, és mivel ezt nem látom a kereskedelemügyi tárca költségvetésében, legnagyobb sajnálatomra azt nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Örffy Imre! Őrffy Imre: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam dicséretes okból nem fogadta el a tárca költségvetését, amennyiben még többet kért a tárcához tartozó intézmények alimentálására. Beszédének túlnyomó része az építőiparral volt kapcsolatos, ami érthető is, hiszen ő maga építészeti szakember. Alig érezhetem magam hivatottnak, hogy azokkal a kérdésekkel, amelyeket ő felvetett, részletesebben foglalkozzam, egy kérdésre azonban mégis ki kell térnem és ez az, amit az építőipari törvényre vonatkozólag előadott. Itt a nem szorosan vett építőipari közvéleménynek az az álláspontja, — amely úgylátszik egy közbeszólásból, a miniszter úré is — hogy mindaddig, amíg az építőipari érdekeltségek a kardinális kérdésekben • sem tudnak megegyezni, a miniszter nem vállalhatja azt a feladatot, hogy jöjjön egy olyan javaslattal, amely minden idetartozó érdekeltséget egyformán kielégít. (Ügy van! jobbról.) Nem szeretnék abba a hibába esni, amely általában szokássá vált már, hogy az általános vita nem más, mint egyes részletkérdéseknek mozaikszerűen egymás mellé való helye53