Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 400.000 pengő áll a kereskedelemügyi miniszter úr rendelkezésére, olyan összeg, amellyel — bár szerény keretek között — de mégis lehet ered­ményes és céltudatos idegenforgalmi propa­gandát kifejtem. Az idegenforgalmi propagandával függ össze a Máv. új 1 nyári menetrendjének összeál­• lítása is. A menetrendet igen nagy körültekin­téssel úgy állították össze, hogy az egyre élén­külő turisztikai és hétvégi forgalomnak meg­felelő legyen s hogy fürdőhelyeink, szép tá­jaink, balatoni nagyfontosságú nyaraló vidé­keink egy nap alatt jól és olcsón elérhetők le­gyenek. Ezek mind olyan üdvös és kezdemé­nyező lépések, amelyeknek örvendetes kihatása kétségtelenül nem fog elmaradni. Az idegenforgalommal szorosan összefügg az útépítési programm is, amelyet azonban fe­dezet hiányában nem lehet olyan keretek kö­zött folytatni, mint azt eredetileg tervezték, amikor a nagy útépítési programmot összeál­lították, de mégis azoknak az utaknak, ame­lyek részint idegenforgalmi szempontból, ré­szint az automobilizmus szempontjából, ré­szint a mezőgazdaság szempontjából nagy je­lentőséggel bírnak, fokozatos átépítése és ki­építése folyamatban van. Az automobilizmus szempontjából legfontosabb transzverzális út Budapest-kecskeméti szakasza nemsokára ki fog épülni, úgy, hogy akkor már csak a Sze­ged-kecskeméti szakasz kiépítése lesz hátra­Végezetül megemlítem, ami talán érdekelni fogja a t. Házat, hogy a 4363 kilométert ki­tevő állami úthálózatból, eddig 875 kilométer láttatott el végleges burkolattal, 527 kilométer félburkolattal, tehát még 2961 kilométer állami közút van úgynevezett vizes-makadámos keze­lés alatt. Ezeknek az utaknak fenntartása és elsősorban a vizes-makadámos utak fenntar­tása igen sokba kerül. Meg kell állapítanom, hogy a múlt években már némi javulás volt tapasztalható ezen a téren, amennyiben a múlt évben ezeknek az utaknak fenntartására 1,600.000 pengő volt beállítva a költségvetésbe, a folyó költségvetési évben pedig már 2,070.000 pengő van beállítva. Egy kilométer útra tehát 529 pengő jut. (Mikecz István: Nagyon kevés!) Ez is édeskevés, mert legalább 1000—1200 pengő, sőt talán még nagyobb összeg volna erre a célra szükséges, azonban — mint említettem -— a múlt esztendővel szemlben már is javulást lá­tunk és reméljük, hogy a pénzügyminiszter úr a jövő költségvetésnél már tekintettel^ lesz arra, hogy az utak fokozottabb igénybevételé­nél fogva nem lehet az utakat továbbra is ilyen kis összegekkel fenntartani és jelentékenyebb összegeket fog erre a célra rendelkezésre bo­csátani. Az egész útproblémával összefügg az új úttörvény is, amelynek keretén belül minden­esetre módot fogunk találni arra, hogy ne csak állami kÖzutainkat, hanem megyei és egyéb alsóbbrendű útjainkat is megfelelően átszervezzük és karbantartsuk. A mezőgazdaság szempontjából igen lénye­ges az útépítési programmnak az a része, ame­lyet a kereskedelemügyi miniszter úr meg akar valósítani, nevezetesen elsősorban az úgy­nevezett bekötő utak további kiépítését, ahol különösen meg kell említenem a felső tiszai hajózás kifejlesztése érdekében nyolc tiszai hajóállomáshoz vezető útnak kőburkolattal való ellátását, valamint megemlítem a balatoni kikötőkhöz vezető utak kiépítését is, ami szin­». ülése 193 U május lU-én, hét jön. 357 tén tervbe van véve. Az útépítés keresztülvite­léhez természetesen nem elegendők azok az összegek, amelyek a költségvetésbe vannak be­állítva, remélem, a kormány módot fog találni arra, hogy a transzferpénzekből vagy egyéb hitelakció segélyével a fokozottabb útépítési tevékenységet keresztülvigye, mert hiszen két­ségtelen, hogy ma, amikor az automobilizmus korszakát éljük, igen fontos, hogy megfelelő jól kiépített útjaink legyenek. T. Ház! Meg kell még azt is említenem, hogy a borárostéri híd munkálatai már folya­matban vannak, a budai pillér már e nyáron készen lesz, a vasszerkezetek 70%-a pedig már a budapesti és diósgyőri gyárakban elkészült. Az óbudai híd tervezési munkálatai ugyancsak folyamatban vannak s megemlítem, hogy ezek­nél a munkálatoknál 30 állásnélküli mérnököt lehetett alkalmazni. (Kabók Lajos: A főváros pénzéből!) Meg kell említenem az ipari szakoktatásnál beállott következő változást. A magyar textil­iparnak az utóbbi időben észlelhető fejlődésére való tekintettel szüksége merült fel annak, hogy ipari szakoktatásunk ijs ennek megfele­lően átreformáltassék, mert igen fontos az, hogy textilgyáraink magyar honos előmunká­sokat és szakmunkásokat alkalmazhassanak az eddig, nagyszámban alkalmazott külföldi állam­polgárságú szakmunkások helyébe. Eddig, mint méltóztatnak tudni, csak egy textilipari szakiskolánk volt, amelyet az érdekeltség tá­mogatásával itt Budapesten létesítettek. Ez egy egyéves textilipari iskola volt, ezt átalakítot­ták az elmúlt esztendőben hároméves rendes textilszakiiskolává, azonfelül a győri szakiskola faipari szakosztálya is egy hároméves textil­ipari szakiskolává szerveztetett át. A kereskedelmi miniszter úr különös gon­dot kíván fordítani főleg a kisipar és a házi­ipar támogatására. A költségvetést vizsgálva, különböző címeken találunk itt összegeket, amelyek mind ezt a célt hivatvák szolgálni és elsősorban azt, hogy a kisipar versenyképesen, rendszeresen tudjon termelni, a háziiparnál pedig, hogy annak művészi magyaros stílusa fejlesztessék s főként hogy a háziipari mun­kának az exportlehetőségek bizosíttassanak. A kisipar megsegítésénél a legnagyobb probléma kétségtelenül a hitel problémája. E téren már a múltban is történtek intézkedé­sek, amennyiben az löksz, révén a kisiparos­ságnak bizonyos feltételek mellett hitelt lehe­tett igénybevennie. Sajnos azonban, azt kellett tapasztalnunk, hogy mivel vagy ingatlanfede­zetet vagy más bankszerű fedezetet a hitelt­kérő kisiparosok felmutatni nem tudtak, ép­pen a kisiparostársadalomnak az a rétege, amely ezekkel az ingatlan- és bankszerű fede­zetekkel nem rendelkezett, nem tudott hitelhez jutni. Igen helyes volt tehát a kormányzatnak az az akciója, amikor az ilyen kisiparosság részére is a városok közreműködésével bizo­nyos hitelkeretet bocsátott rendelkezésére s azt látjuk, hogy a költségvetésben a kisipar és háziipar hitelszükségleteinek biztosítására a multévi 400.000 pengővel szemben 800.000 pengő vétetett fel. Ebből az összegből fog az löksz, is támogattatni, amelynek szanálása és átorgani­zálása — amint méltóztatnak tudni — folya­matban van. A háziiparnál a művészi irányí­tást altruisztikus alapon az Országos Iparmű­vészeti Társulat fogja^ végezni s a háziipari szövetkezetek támogatása segélyek és kölcsö­51*

Next

/
Oldalképek
Tartalom