Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-276
Az országgyűlés képviselőházának 2 400.000 pengő áll a kereskedelemügyi miniszter úr rendelkezésére, olyan összeg, amellyel — bár szerény keretek között — de mégis lehet eredményes és céltudatos idegenforgalmi propagandát kifejtem. Az idegenforgalmi propagandával függ össze a Máv. új 1 nyári menetrendjének összeál• lítása is. A menetrendet igen nagy körültekintéssel úgy állították össze, hogy az egyre élénkülő turisztikai és hétvégi forgalomnak megfelelő legyen s hogy fürdőhelyeink, szép tájaink, balatoni nagyfontosságú nyaraló vidékeink egy nap alatt jól és olcsón elérhetők legyenek. Ezek mind olyan üdvös és kezdeményező lépések, amelyeknek örvendetes kihatása kétségtelenül nem fog elmaradni. Az idegenforgalommal szorosan összefügg az útépítési programm is, amelyet azonban fedezet hiányában nem lehet olyan keretek között folytatni, mint azt eredetileg tervezték, amikor a nagy útépítési programmot összeállították, de mégis azoknak az utaknak, amelyek részint idegenforgalmi szempontból, részint az automobilizmus szempontjából, részint a mezőgazdaság szempontjából nagy jelentőséggel bírnak, fokozatos átépítése és kiépítése folyamatban van. Az automobilizmus szempontjából legfontosabb transzverzális út Budapest-kecskeméti szakasza nemsokára ki fog épülni, úgy, hogy akkor már csak a Szeged-kecskeméti szakasz kiépítése lesz hátraVégezetül megemlítem, ami talán érdekelni fogja a t. Házat, hogy a 4363 kilométert kitevő állami úthálózatból, eddig 875 kilométer láttatott el végleges burkolattal, 527 kilométer félburkolattal, tehát még 2961 kilométer állami közút van úgynevezett vizes-makadámos kezelés alatt. Ezeknek az utaknak fenntartása és elsősorban a vizes-makadámos utak fenntartása igen sokba kerül. Meg kell állapítanom, hogy a múlt években már némi javulás volt tapasztalható ezen a téren, amennyiben a múlt évben ezeknek az utaknak fenntartására 1,600.000 pengő volt beállítva a költségvetésbe, a folyó költségvetési évben pedig már 2,070.000 pengő van beállítva. Egy kilométer útra tehát 529 pengő jut. (Mikecz István: Nagyon kevés!) Ez is édeskevés, mert legalább 1000—1200 pengő, sőt talán még nagyobb összeg volna erre a célra szükséges, azonban — mint említettem -— a múlt esztendővel szemlben már is javulást látunk és reméljük, hogy a pénzügyminiszter úr a jövő költségvetésnél már tekintettel^ lesz arra, hogy az utak fokozottabb igénybevételénél fogva nem lehet az utakat továbbra is ilyen kis összegekkel fenntartani és jelentékenyebb összegeket fog erre a célra rendelkezésre bocsátani. Az egész útproblémával összefügg az új úttörvény is, amelynek keretén belül mindenesetre módot fogunk találni arra, hogy ne csak állami kÖzutainkat, hanem megyei és egyéb alsóbbrendű útjainkat is megfelelően átszervezzük és karbantartsuk. A mezőgazdaság szempontjából igen lényeges az útépítési programmnak az a része, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr meg akar valósítani, nevezetesen elsősorban az úgynevezett bekötő utak további kiépítését, ahol különösen meg kell említenem a felső tiszai hajózás kifejlesztése érdekében nyolc tiszai hajóállomáshoz vezető útnak kőburkolattal való ellátását, valamint megemlítem a balatoni kikötőkhöz vezető utak kiépítését is, ami szin». ülése 193 U május lU-én, hét jön. 357 tén tervbe van véve. Az útépítés keresztülviteléhez természetesen nem elegendők azok az összegek, amelyek a költségvetésbe vannak beállítva, remélem, a kormány módot fog találni arra, hogy a transzferpénzekből vagy egyéb hitelakció segélyével a fokozottabb útépítési tevékenységet keresztülvigye, mert hiszen kétségtelen, hogy ma, amikor az automobilizmus korszakát éljük, igen fontos, hogy megfelelő jól kiépített útjaink legyenek. T. Ház! Meg kell még azt is említenem, hogy a borárostéri híd munkálatai már folyamatban vannak, a budai pillér már e nyáron készen lesz, a vasszerkezetek 70%-a pedig már a budapesti és diósgyőri gyárakban elkészült. Az óbudai híd tervezési munkálatai ugyancsak folyamatban vannak s megemlítem, hogy ezeknél a munkálatoknál 30 állásnélküli mérnököt lehetett alkalmazni. (Kabók Lajos: A főváros pénzéből!) Meg kell említenem az ipari szakoktatásnál beállott következő változást. A magyar textiliparnak az utóbbi időben észlelhető fejlődésére való tekintettel szüksége merült fel annak, hogy ipari szakoktatásunk ijs ennek megfelelően átreformáltassék, mert igen fontos az, hogy textilgyáraink magyar honos előmunkásokat és szakmunkásokat alkalmazhassanak az eddig, nagyszámban alkalmazott külföldi állampolgárságú szakmunkások helyébe. Eddig, mint méltóztatnak tudni, csak egy textilipari szakiskolánk volt, amelyet az érdekeltség támogatásával itt Budapesten létesítettek. Ez egy egyéves textilipari iskola volt, ezt átalakították az elmúlt esztendőben hároméves rendes textilszakiiskolává, azonfelül a győri szakiskola faipari szakosztálya is egy hároméves textilipari szakiskolává szerveztetett át. A kereskedelmi miniszter úr különös gondot kíván fordítani főleg a kisipar és a háziipar támogatására. A költségvetést vizsgálva, különböző címeken találunk itt összegeket, amelyek mind ezt a célt hivatvák szolgálni és elsősorban azt, hogy a kisipar versenyképesen, rendszeresen tudjon termelni, a háziiparnál pedig, hogy annak művészi magyaros stílusa fejlesztessék s főként hogy a háziipari munkának az exportlehetőségek bizosíttassanak. A kisipar megsegítésénél a legnagyobb probléma kétségtelenül a hitel problémája. E téren már a múltban is történtek intézkedések, amennyiben az löksz, révén a kisiparosságnak bizonyos feltételek mellett hitelt lehetett igénybevennie. Sajnos azonban, azt kellett tapasztalnunk, hogy mivel vagy ingatlanfedezetet vagy más bankszerű fedezetet a hiteltkérő kisiparosok felmutatni nem tudtak, éppen a kisiparostársadalomnak az a rétege, amely ezekkel az ingatlan- és bankszerű fedezetekkel nem rendelkezett, nem tudott hitelhez jutni. Igen helyes volt tehát a kormányzatnak az az akciója, amikor az ilyen kisiparosság részére is a városok közreműködésével bizonyos hitelkeretet bocsátott rendelkezésére s azt látjuk, hogy a költségvetésben a kisipar és háziipar hitelszükségleteinek biztosítására a multévi 400.000 pengővel szemben 800.000 pengő vétetett fel. Ebből az összegből fog az löksz, is támogattatni, amelynek szanálása és átorganizálása — amint méltóztatnak tudni — folyamatban van. A háziiparnál a művészi irányítást altruisztikus alapon az Országos Iparművészeti Társulat fogja^ végezni s a háziipari szövetkezetek támogatása segélyek és kölcsö51*
