Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-269
Az országgyűlés képviselőházának hogy egyszerre mindenkit kitegyünk az utcára, bár, mint méltóztatnak tudni, üzemellenes politikus vagyok, s hangsúlyozom is mindenkor, hogy ma nem kell közüzemekkel foglalkoznunk s át kell ezeket a területeket engednünk a szabad iparnak, a szabad kereskedelemnek, mert ezek jobban el tudják végezni ezt a feladatot, mint a közüzemek; ha azonban már megvannak, nem lehet egyszerre megszüntetni őket, mert igen nagy nemzeti vagyonok feküsznek bennük és ezt a nemzeti vagyont nem lehet egyszerre az utcára szórni, akkor vigyázni kell tehát ezeknek a kérdéseknek a kezelésénél. Feltétlenül arra kell azonban törekednünk, hogy ott, ahol lehet, szüntessünk is meg egyes közüzemeket, mert a vasutat feltétlenül fenn kell tartani állami kézben, azt elismerem, de itt van például az Országos Ruházati Intézet, amely a szabóiparnak okoz mérhetetlen károkat. Miért kell ezt fenntartani? Igaz, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr most már olyan feles megoldást talált, hogy nem mindent ez az Intézet kap, hanem bizonyos munkákat már a magániparnak, a szövetkezeteknek és a kisiparosoknak is juttatnak, én azonban azt hiszem, hogy ezt az üzemet minden további akadály nélkül meg lehetne szüntetni, mert ez az intézet sok millió pengőt von el a kisipartól. T. Ház! A főváros üzemeinek jórészét megszüntette és nagyon sok üzeme most van likvidálás alatt, de állítom, hogy még további üzemeket kell megszüntetni a fővárosnál és ezt feltétlenül keresztül is visszük. A főváros megmutatta, hogy nem ragaszkodik üzemi elgondolásaihoz. Mi vigyázunk a fővárosnál arra, hogy a megszüntetett üzemeket más cím alatt és más burokban ne találjuk meg máshol és a jövőben is, amennyire szavunk lesz a fővárosnál, ügyelünk arra, hogy ne támadjanak fel haló poraikból ezek az üzemek, hogy például a gumijavító üzemet ne vigyék át a Bszkrt.-hoz, vagy az Autóbuszüzemhez, hogy a dologi vagy anyagjavító műhelyt ne vigyék át az anyagszertárhoz. Az államnál is arra kellene törekedni, hogy ezeket a kérdéseket minél hamarabb likvidáljuk, mert arra van szükség, hogy minél több független és szabad polgára legyen az államnak, hogy ne csökkenjenek, hanem szaporodjanak az adóalanyok. (Ügy van! Úgy van!) Mert bizony sajnálattal kellett megállapítanunk ebben a költségvetésből is, de különösen a fővárosi statisztikából, hogy bizony csökkentek a független és önálló elemek, hogy az adóalanyok kisebb számban jelentkeznek ebben a költségvetésben is és a fővárosnál is, mint jelentkeztek kéthárom évvel ezelőtt. T. Ház! Ha tehát ezeket a kis exiszteneiákat meg akarjuk menteni a jövőnek, mint ahogy meggyőződésem, hogy ezeket érdemes ápolnunk és fenn kell őket tartanunk, akkor kötelességünk, hogy vigyázzunk is ezekre a kis exisztenciákra és nekik adjuk azokat a munkaalkalmakat, amelyek megvannak ebben az országban, " nem pedig a közüzemeknek, mert ez annyi egyes adóalany megszűnését jelenti, ahány munkaalkalmat az üzemek révén tőlük elvonunk. (Ügy van! a középen.) Örömmel látom, hogy a kormány törekszik erre és örömmel állapítom meg, hogy a kormány igyekszik a szabad polgári elemet megmenteni és mi örülünk annak, hogy a kormány ezt nemcsak mondja, hanem a gyakorlatban be is váltja. Marton igen t. képviselőtársam rámutatott azokra az eredményekre, amelyeket a kormány 269. ülése 1934 május 1-én, kedden. 29 másfél esztendő alatt elért. Én nem akarok ezekkel külön foglalkozni, aláírom azt. amit ő mondott, mert bármennyire hangsúlyozzák is egyesek, hogy a kormány nem váltotta- be a hozzá fűzött reményeket, én igenis, merem állítani, hogy a kormány mindent megtett, amit meg lehetett tenni és hogy mindazt a lehetőséget, amely abban a pillanatban éppen fennállott, igyekezett a kormány kihasználni önálló exisztenciák teremtésére. (Farkasfalvi Farkas Géza: A kartellek védelmében megtett mindent!) Még a kartellekkel szemben is megtette azt, amit meg lehetett tenni. Méltóztassék csak arra gondolni, hogy az árelemzőhizottság hány kartellt fogott meg. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem érzik a gazdák!) Hány eseten sikerűit — ha megszüntetni már nem is lehetett azt a kartellt — az árak terén mérsékléseket elérni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Textilben, vasban, szénben, cementben?) A szénnek az árát is leszorították! (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugyanaz az indexszám, mint volt! — — Zaj. — Elnök csenget.) De köztudomású, hogy mes: is szüntetett több kartellt. A kormány iránt bizalommal viseltetem és ezért á költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés: a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Bármennyire csábító volna is az alkalom arra, hogy én is azokkal a kérdésekkel foglalkozzam, amelyekkel előttem szólott t. képviselőtársaim foglalkoztak, tudniillik a közlekedés, a sport kérdéseivel, alkotmányjogi, külpolitikai és történelmi kérdésekkel, mégis ellentállok ennek a kísértésnek két okból. Először azért, mert azt hiszem, hogy lesz még módom; és alkalmam a vita során ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, másodszor pedig azért, mert én valóban a költségvetéssel, a költségvetés rendjével, a költségvetés módszerével szeretnék foglalkozai. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mégis, alkotmányjogi szempontból legyen szabad csak azt megmondanom, hogy akármilyen formulákat látunk ma a különféle országokban, akár korporációs szerveket, akár úgynevezett rendi alkotmányt, én azt hiszem, hogy egy nagykorú nép nem mondhat le arról, hogy ellenőrizze kormányának sáfárkodását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy nagykorú nép nem mondhat le arról, hogy a kormányzottak kíváncsiak legyenek kormányuk sáifárkodásáíra, vagyonuk és jövedelmük kezelésére. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A népképviseleti alkotmánynak egyik legfontosabb létjogosultsága az ellenőrzésben áll. Talán a törvényhozás előkészítésében a népképviseletnek ma már nincs annyi szerepe, mint régebben, de az ellenőrzésben a legnagyobb szerepe és jelentősége van. Öngyilkos politikát követ az a nemzet és az a nép, amely erről a legelemibb jogáról és kötelességéről lemond. Igen t. Ház! Ami a magyar költségvetési rendszert illeti, erre vonatkozólag mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy a kormányoknak a törvényhozást abba a helyzetbe kell hozniok, hogy az tisztán lásson. Fájdalom azonban az a rendszer, amely jelenleg is uralmon van, elszoktatott bennünket ettől a tisztánlátástól (Rassay Károly: Lehetetlenné tette a tisztánlátást!) és azt lehetetlenné tette. A háború után a háborús pszichózis még mindig jó alkalmul szolgált arra, hogy a háborús menta-