Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

30 Az országgyűlés képviselőházának litást folytassák. A háborús érdekbe belevették az egyetemes érdeket és e gummi-paragrafus alapján folytatták a gazdálkodást. A szanálás után, amelyben a kormányzat nagy felhatalmazást kapott, sem állott meg a kormány ezen az úton, hanem a szanálás után is lehetőleg elkerülte azokat a kényes kérdéseket, amelyeket a költségvetésben meg kellett volna oldani. Kialakult az a helyzet, hogy volt egy költségvetés a papíron és volt egy költségvetés a valóságban és a gyakorlatban. Volt egy nyilt költségvetés, amelyet bemutattak és volt egy költségvetés kimaradt tételekkel, amelyeket utólag sem mutattak be, csak igen hosszú idő múlva. Tudjuk, hogy a költségvetésnek szorosan összefüggésben kell lennie a zárószámadásokkal és mégis megtörtént, hogy csak évek múlva terjesztették elő a zárszámadásokat. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Például az 1924. évi zárszámadásokat 1932 végén terjesztették elő. (Rassay Károly: Közben 1931-ben összeomlott minden!) Valóban, közben 31-ben összeomlott minden. Éveken keresztül követeltük, hogy terjesszék elő a zárszámadásokat a már meglévő normál költségvetésekről és mondhatom, csak heves ostromok után sikerült elérnünk, hogy majdnem 10 éves zárszámadásokat a Képviselőház elé terjesszenek. De hiszen egészen természetesen ezek a zárszámadások nagyon szomorú adatokat tartalmaztak (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezek a zárszámadások bebizonyították azt, hogy a költségvetés egy papiros-költségvetés, amely semmiféle korrespondenciában nem állott a zárszámadásokkal. Azonkívül még egy gyakorlat kezdett kifejlődni 1924-től, a szanálási korszaktól kezdve. Ügynevezett alapokat illesztettek be a költségvetésekbe, amelyek abban különböztek a költ ségvetésektől, hogy az alapokról semmiféle részletes számadást nem kellett készíteni, tehát kihasítottak a költségvetésből nagy tételeket és milliókat áthelyeztek ezekbe az alapokba, ezekről az alapokról s a sok millióról pedig csak évek multán, a zárszámadásokban jöttek az egyszerű összeállítások, amelyek nem fejtették meg a problémákat. Ezeknek az alapoknak a kérdése magát a számvevőszéki jelentést is foglalkoztatja, amennyiben maga a számvevőszék azt mondja az 1930. évi jelentésében, hogy lehetetlenség ilyen alapokkal gazdálkodni, a szanálási korszaknak vége van és így az alapoknak nincs semmiféle létjogosultságuk. Azonkívül a Nemzetek Szövetsége is, amikor megvizsgálta a magyar kormány kérésére az akkori költségvetési helyzetet, kifogásolta a költségvetésnek ezt a rendszerét. Akkor a Károlyi-kormány a tíz pontban összeállított nyilatkozatának 7. pontjában kijelentette, hogy első dolga lesz az alapok rendszerének megszüntetése. De ez nein következett be. Be szedem folyamán majd rá fogok térni, hogy most újra kivirágoztak az alapok, újra megvan tehát a lehetőség arra, hogy elvonjanak a költségvetésből tételeket és minden komoly számadás és ellenőrzés nélkül vezessék azokat és ezáltal megfosszák magát a törvényhozást az ellenőrzés lehetőségétől. Most még egy körülményre legyen szabad felhívnom a figyelmet, amely szintén a legélesebben ellentétben áll a számviteli törvénnyel, és ez: a részvénytársaságokba és szövetkezetekbe fektetett pénzek ügye, amelyek szintén nem kerültek be a költségvetésbe. Vannak itt összeállítások arról, hogy a magyar államnak mekkora értékpapírkészlete van, 269. ülése 193 U május 1-én, kedden. hogy a magyar állam milyen legkülönbözőbb vállalatokba, szövetkezetekbe és részvénytársaságokba adott pénzt. Ez is teljesen ellentétes az igazi költségvetési rendszerrel, mert ez is megfosztotta a törvényhozást attól a lehetőségtől, hogy előzetesen tudomást vegyen azokról az alakulatokról, amelyek később olyan szomorú véget értek, de amelyek sohasem voltak a törvényhozás előtt. Már most a jelenlegi költségvetésnél a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy »ezek az előirányzatnélküli kiadások, ezek a túlkiadások sokkal kisebb számban vannak, mint amilyenben voltak az előző évek során. De ugyanakkor — bár ez áll — nemcsak mennyiségi szempontból néztem ezt a kérdést, haiiem minőségi szempontból is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minőségi szempontból pedig ebben a zárszámadásban és ennek kapcsán a jelenlegi költségvetésben egy olyan tételre akadok, amelyre fel kell hívnom a mélyen .t. Képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak meghallgatni, nagyon érdekes. Itt van az 1932/33. évi zárszámadásban rendkívüli kiadásként a földmívelésügyi minisztériumnál a 176. tétel VII. címnél: Vízügyi szolgálat, 4-ik rovat: folyószabályozással és öntözéssel kapcsolatos tanulmányokra és kísérletekre túlkiadás 91.990 pengő. Méltóztassék meghallgatni az indokolást (olvassa); »Az Alföld öntözésének tanulmányo zására és a megfelelő tervek előkészítésére a kormány az 1929. év tavaszán megbízást adott egy tiszteletbeli magyar királyi főkonzulnak. A gazdasági és pénzügyi viszonyok romlása következtében azonban a tervezési munkálatok 1931. évi október hó végével beszüntettettek, egyben a kormány és a főkonzul közötti jogviszony rendezését az 1933. évi január 19-én tartott minisztertanács választott bíróság t elé utalta.« (Magyar Pál: Miért választott bíróság elé?) Majd szó lesz róla. (Zaj.) »A választott bíróság részítélete szerint a főkonzul tiszteletdíja 305.000 pengőben állapíttatott meg«. (Csilléry András közbeszól.) Tessék megvárni, mert teljes részletességgel fogom ezt a kérdést tár

: gyalni; megérdemli, nagyon érdekes. Azt mondja tehát a részítélet, hogy a főkonzul tiszteletdíja 305.000 pengőben állapíttatott meg. (tovább olvassa); »Az összeg első részlete fejében 80.000 pengő, a választott bírósági eljárással kapcsolatos költségek címén pedig 11.990 pengő utalványoztatott. Ez okozta a fenti túlkiadást.« Ebben az előadásban négy tényállás foglal; tátik, méltóztassék figyelembe venni. Az első tényállás a következő (olvassa): »A magyar királyi kormány az Alföld öntözésének tanulmányozására 1929. év tavaszán megbízást adott egv tiszteletbeli magyar királyi főkonzulnak.« Kérdem rögtön ennél a tételnél, ki adta ezt a megbízást és milyen megbízást adott? (Csilléry András: A magyar királyi kormány?) Igen, a magyar királyi kormány 1929-ben. Te hát milyen megbízást adott, szóbeli megbízást-e. szerződést kötöttek-e, mert bocsánatot kérek, rendkívüli fontossága van annak a kérdésnek. Ha ugyanis elolvasom az 1897 : XJL tc.-et, amely az állami számvitelről szól, annak 16. ^-a azt mondja, hogy ha évközben felmerül akár egy olyan szükséglet, amely póthitelt tesz szükségessé, akár egy olyan szükséglet, amely a költségvetésben nem volt előirányozva, akkor az illető miniszter köteles ebben a tárgyban törvényjavaslatot előterjeszteni. Csakis elodázhatatlan sürgősség esetén vagy az ország-