Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

523 Az országgyűlés képviseiöMzának 275. ülése 19BU 'május 9-én, szerdán. selőtársam felhozott példáit illeti, bátorkodom arra hivatkozni, hogy az állatorvosi főiskola és az erdészeti főiskola, amely eddig kizárólag a földmívelésügyi miniszter alá tartozott, mind tudományos, mind pedagógiai szempontból produkált olyan eredményeket, mint ennek az országnak bármely más egyetemi fakultása, (Ügy van! a jobboldalon.) sőt, büszkén hivatkozhatom rá, hogy világhírű volt ez a két főiskolai jellegű intézetünk, az állatorvosi főiskola és az erdészeti főiskola, amelyek éppen a földmívelésügyi minisztérium vezetése alá tartoztak. Malasits Géza képviselő úr beszélt még a kenyérkérdésről. Tényleg egy kicsit megértetlenül állok amellett, hogy a mi kenyerünk nem mondható a legjobbnak. (Úgy van! a baloldalon.) Valahányszor Bécsbe megyek, hogy szubjektív legyek, egy kis harag fut végig rajtam, hogy miért eszem én ott jobb süteményt magyar lisztből, mint amilyet itt, saját hazám fővárosában kapok. (Ügy van! balfelöl.) EzeK előtt a kezdések előtt, nézetem szerint, tényleg nem szabad sokáig megér tétlenül állana, hanem foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel, (Úgy van! a baloldalon.) mert végeredményben, ha már drágán fizeti meg a fagyasztó azt a kenyeret, legalább a minőség terén az elérhető maximumot kell neki nyújtani. Sándor István képviselőtársam az irányított termeléssel kapcsolatosan, különösen a paprikatermeléssel, a paprikatermelés irányításával foglalkozott. Higyje el nekem, igen t. képviselőtársam, hogy az én tárcám keretében tulajdonképpen csupa örömöm van, kivéve ezeket a kérdéseket, amelyekre nagyon jól méltóztatott rámutatni, hogy ezek csupa kellemetlenséget, elkeseredést, bosszúságot váltanak ki. - De, hogy mégis vállalom ezeket, méltóztassék nekem elhinni, hogy ezt azért teszem, mert a lelkiismeretem nem engedi meg, hogy ne foglalkozzam ezekkel a kérdésekkel, meggyőződésem lévén, hogy a mai világban akkor is komolyan, szigorúan és erélyesen kell a kérdésekkel foglalkoznunk, ha ez nem népszerűségi, hanem népszerűtlenségi eredményeket hoz annak, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Éber Antal t. képviselőtársamnak egy közbeszólására válaszoltam. A dolog úgy áll, hogy lázadásszerű tünetek mutatkoztak ebben az országban, a himlőoltással szemben is. Nem lehet ezeket a kérdéseket simán megoldani. Méltóztassék meggondolni, hogy a rézgáliccal való permetezés ellen milyen évtizedes ellenállást tanúsított a magyar gazda. Majdnem agyonverték azt, aki ajánlotta nekik, hogy gáliccal permetezzenek a peronoszpóra ellen. Nagyon nehéz vezetni a szegény embert, aki mai nehéz helyzetében, rossz helyzetében kénytelen felülni bizonyos, nem az ő érdekeit szolgáló tendenciózus beállításoknak. Nekünk kell erőseknek lennünk, és nem választanunk a kényelmi szempontot. Nekem, mint embernek, kényelmes lenne azt mondanom: hja, igy van, a paprikának nincs ára. Semmi problémánk nem lenne a paprikával, ha ezt mondanánk, de éppen az mutatja, hogy nem ezt az utat választottam, hogy mindezek ellenére (foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Ne méltóztassék rossz néven venni, hogy most nem tudok a részletekre kitérni. Az intencióm az volt, hogy a paprikatermelést egy kiváltságos vidéken, kiváltságos embereknek, a régi paprikatermelőknek és a kisembereknek mentsem meg. Ha hij feák vannak a rendeletben, akkor azokat korrigálni fogom, hogy ezt a célt elérjem. Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtársam a magyar ló-üggyel foglalkozott, mimt ennek a kérdésnek országosan elismert legnagyobb szakértője és praktizálója is. Azt a gondolatmenetet, amit ebben a kérdésben elénk tárt, a magam részéről teljesen elfogadhatónak tartom, (Lázár Miklós: Helyes!) és az ő gondolatmenete alapján fogok tovább foglalkozni a magyar lótenyésztés és lóértékesítés ügyével. Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy a magyar lóértékesítéssel nem foglalkoztunk idáig azzal az intenzivítással, mint más termelési ágak kérdéseivel. Amagaai részéről ennek az értékesítésnek irányítását lehetségesnek tartom egy állandó budapesti kiállítás által, amelyet Farkasfalvi Farkas Géza és Igmándy Aladár igen t. képviselőtársam is felhozott és amelyet nagyobb költség és nagyobb parádé nélkül megoldhatnánk, esetleg állami lovakkal, esetleg magánosok által beállított lovakkal, állami költségek nélkül. Itt be lehetne mutatni a különböző magyar tenyésztési irányok típusait. E mellett lehetne egy kartoték, amelyben fényképek és adatok volnának és amelynek számára minden eladó bejelentené, hogy ilyen és ilyen lovai várnak vevőre, úgy, hogy aki azt megnézi és meglátja, hogy milyen egy Nonius nálunk, az rögtön tudja, hogy hol kaphatja meg azt. (Helyeslés a baloldalon.) Teljesen igaza van Farkasfalvi Farkas Géza igen t. képviselőtársamnak abban, hogy össze kell hozni a vevőket az eladókkal. Az első lépésnek ebben a tekintetben azt tekintem, hogy a Malosz működését megszűntettem, (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes. Lehetetlen dolgokat csinált!) mert nem tartom elég sikeresnek é>s elég szükségesnek. (Farkasfalvi Farkas Géza: XJgy van!) Ezt a működést kifejtheti egy lókereskedő is, és nem okvetlenül szükséges ennek állami glóriát adni a feje fölé. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Minthogy ez az intézmény nem váltotta toe a hozzáfűzött reményeket, tehát megszűntettem. (Helyeslés.) Ami tenyészetünk irányait illeti, én konzervativen fenn akarom tartani az^ eddig kialakult magyar féleségeket. Itt újítások szükségét nem látom és a magyar r Télvér tökéletesítését nem tartom tulajdonképpen a jövendő legnagyobb problémájának. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) A magyar félvérnek, amely azonban konstans faj, nem pedig egy basztard, egy keresztezés, a kitenyésztése az az irányzat, amelyet követek, és amelyet ezután is követnünk kell. (Farkasfalvi Farkas Géza; Nagyon (helyes!) Ezekben, azt hiszem, röviden válaszoltam azokra a felszólalásokra, amelyek 'elhangzottak a címnél lefolyt vitánál. Nem vár már rám más feladat, mint, 'hogy ismételten köszönetet mondjak igen t. képviselőtársaimnak a költségvetésem vitája alkalmával tanúsított konciliáns, baráti és megértő felszólalásaiért és nyugtázzam azokat annak a magyar gazdaközönségnek, annak a magyar gazdasági prosperitásnak céljaira és javára, amelyet magam is minden erővel szolgálni akarok. Az optimizmus jegyében akarom lezárni szavaimat. Ha némely helyen talán azt méltóztattak kifogásolni, hogy ideáljaimat magasabb piedesztálra helyezem, akkor azt hiszem, hogy sok munkával, erős akarattal ezeket a magasan lebegő ideálokat is el tudjuk érni, mert a magyar gazda és a magyar föld minden munkálója mindig az ideálok munkálója is volt,