Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-275
Az országgyűlés képviselőházának 2 mert a magyar föld, a magyar természet lelkületével nemcsak az anyagiasság, hanem az ideálok szolgálata is összefügg. Ezzel költségvetésemet ismét elfogadásra ajánlom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és ä középen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nam!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az első címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az első címet elfogadja. Következik a második cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvass'a a 2—11. címet, melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Következik a 12. cím. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 12. címet). Elnök: Kíván valaki szólni? Héjj Imre jegyző: Mojzes János! Mojzes János: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy legelőször a földbirtokrendezés keretébe tartozó egy-két kérdéssel foglalkozzam. Már előbbi felszólalásom során is rámutattam arra, hogy szükség van a földbirtokrendezési eljárás során kiosztott vagyonváltságföldek és reformföldek váltságának leszállítására. Amint már említettem, a reformföldek megváltási árát annakidején a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosában állapították meg. Ez a mai forgalmi árakat körülbelül háromszorosan múlja felül. A használati díj ugyancsak meghaladja a föld jelenegi jövedelmezőségét. Amint említettem, katasztrális holdanként körülbelül 24—30 pengő úgynevezett használati díjat, ezenkívül katasztrális holdanként 16—20 pengő különféle közadóterhet tartoznak a f öldhözjuttatottak fizetni. Ez a mai terményárak mellett körülbelül 5—6 métermázsa búza árának felel meg.Teljes képtelenség az,hogy a f öldhözjuttatottak ezeket a magas terheket a mai terményárak mellett meg tudják fizetni. De ezenkívül nincs is értelme annak, hogy még ezeket a használati díjakat is befizessék, mert, amint tudjuk, a reformföldek árát a régi tulajdonosokkal szemben úgy rendezte a kormány annakidején, hogy gyufakölcsönt vett fel a Kreuger-konszerntől. Ez a Kreuger-konszern időközben tönkrement. Ha most azt néznők, hogy ezt a kölcsönt milyen összeggel lehetne visszafizetni, rájönnénk arra, hogy annak a 200 vagy 300 •millió pengő eredeti összegnek — nem is tudom hirtelenében pontosan, hogy mennyit tett ki a gyufakölcsön — egy csekély hányadából, talán negyed vagy ötöd részéből rendezhetnénk ezt az adósságot, a záloglevelek jelenlegi árfolyamának megfelelően. Szükség van tehát arra, hogy legalább is a földek forgalmi értékének csökkenése arányában a vagyonváltságföldek váltságárát is leszállítsuk, mert a földek rendes meginívelését hátráltatja, ha a földhözjuttatottak azt látják, hogy a földek megállapított váltság ára a forgalmi árakat többszörösen meghaladja, illetve, hogy azokat a terheket, amelyeket a kiosztott földek után fizetni kell, előreláthatólag úgy sem tudják megfizetni, ha a viszonyok ilyenek maradnak. Minthogy a miniszter úr ebben a kérdésben nem nyilatkozott, tisztelettel kérném, méltóztassék a most fölvetett kérdésekben is intézkedniEgy további kérdés, amely tulajdonképpen a vízügy keretébe tartozik, a lecsapolás folytán KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. '5. ülése 1934 május 9-én, szerdán. 353 j felszabadult területek, kiatasztrális tiszta jövedelmének valozatlanul hagyása. A szanálás óta, tehát 1924 óta a kormány i mintegy 80 millió pengőt fordított a vad vizes területek lecsapolására. Egy-egy katasztrális hold földterület lecsapolása körülbelül 80—100 pengőbe került. Ezeket a beruházási költségeket — amelyek állami kölcsönből fedeztettek — az ártéri érdekeltek 17 év alatt kötelesek az államnak visszafizetni. Amíg tehát az ártéri birtokosok egyrészt évente kötelesek fizetni a magas beruházási költségeket, illetőleg a beruházási kölcsönöknek egy bizonyos részét, amelyek évente katasztrális holdanként jvörülbelül 8—10 pengő költséget jelentettek, a múlt évben történt mérséklésig, addig a kincstár rögtön a lecsapolás befejezése után ezeket a lecsapolt területeket magasít'• o kataszteri osztályokba sorozta. Ezeknek a területeknek a Ibirtokosisága tehát kétszeres megterhelésnek van kitéve. Elsó&orbai köteles a magas beruházási költségeket fizetni, másodszor pedig köteles a magasabb osztályba való sorozás folytán előálló adótöbbletet is fizetni. Igaz, hogy ennek a magasabb osztálybasorozásnak az lenne az egyik remédiuma, hogy az érdekeltek kérhetnek iföldadóvisszatérítést. Ez azonban nem kielégítő megoldás, minthogy azért a földadótöbblet után kirótt egyéb pótadókat, — amik legtöbb esetben a földadónak két és félszeresét teszik ki — az illető ártéri érdekeltek kötelesek megfizetni. Arra nézve is kérnék tehát megnyugtató intézkedést a t. földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy az olyan lecsapolt területek, amelyek után az ártéri birtokosok a beruházási költségeket kötelesek fizetni, legalább is addig az ideig, amíg a beruházási költségeket az ártéri birtokosság teljesen vissza nem^ fizeti, ne legyenek magasabb kataszteri osztályba sorozhatok. A lecsapolással kapcsolatban még egy további intézkedésre is szükség lenne. Ugyanis, amint tudjuk, például a Dunavölgyi Lecsapoló Társulat árterébe, de az ország területén működő 110 egyéb ármentesítő és belvízlecsapoló társulat árterébe is tartoznak olyan területek, amelyek a lecsapolás után sem váltak használhatóvá. A vízjogi törvényben van ugyan egy rendelkezés, amely szerint, ha egy területnek a lecsapolás nem vált hasznára és a tulajdonosa ezt igazolni tudja, a lecsapolási munkálatok befejezése után öt év múlva kérheti annak a területnek az ártérből való kiengedését és ' a befizetett ártéri díjak visszatérítését. Amikor azonban egy ilyen ártéri birtokos kéri azt, hogy földjét azon a címen, mert annak a lecsapolás' nem használt engedjék ki az ártérből, erre rendszerint azt a választ kapja, hogy a lecsapolás sikerült, mert hiszen a vizet levezették a kérdéses területről és arról a társulat igazán nem tehet, hogy a felszabadult terület nem jó minőségű, hogy az a talaj, amelyet a víz alól felszabadítottak, szikes, vagy nemszíkes terület. Tudjuk azt, hogy ezeknek a lecsapolási munkálatoknak nemcsak az a céljuk, hogy a földek tulajdonosai használhatóbb területekhez jussanak, hanem nagyrészben az volt a céljuk, hogy a föld nélküli munkásságot, de különösen a kubikus munkásságot foglalkoztatni tudja. Ennek a munkának elvégzése tehát ennyiben nemcsak magánérdek, hanem közérdek is volt. Indokolt volna teíhát, hogy^ azokat a területeket, amelyeknek a lecsapolás nem használt, mert habár a víz alól felszabadultak is, de a lecsapolás után is a talaj minőségénél fogva hasznavehe50 .
