Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

348 . Az országgyűlés képviselőházának kell elvinni a gabonát, hogy be tudják fuvarozni. Méltóztassék elképzelni, hogy agrárszempontból és nemzetgazdasági szempontból menynyi időveszteséget jelent ez, mert 'bármily korán kel is a gazda, csak egyszer tud fordulni s mire odaér az állomáshoz, akkor már száz és száz kocsi áll ott sorban. Elnök: figyelmeztetem a képviselő urat, hogy. beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni. Takách Géza: Kögtön befejezem. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezen segíteni és méltóztassék itt is közbenjárni. Bűnt követnék el, — bocsánatot kérek, csak félperere veszem még igénybe a t. Ház idejét — ha nem emlékeznek meg a földmívelésügyi minisztérium igen tisztelt és nagyrabeesült tisztikaráról. (Éljenzés.) Pártpolitikai különbség nélkül el kell ismerni, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak olyan tisztikara van, hogy bármikor bárki bemehet, egyszerű kis vidéki ember is bemehet és mindenkit atyai szeretettel fogadnak, útbaigazítanak és sietnek rajtuk segíteni. Hálás köszönetet mondok a miniszter úr előtt a tisztikarnak ezért a nagy előzékenységéért és kérem a tisztikart, hogy a miniszter úrral együtt továbbra is tartsák meg ezt a jó szokást és legyenek a szegény emberek segítségére. A földmívelésügyi tárca költségvetését, minthogy úgy a földmívelésügyi miniszter úr, mint a miniszterelnök úr iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, Örömmel és tisztelettel elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Farkasfalvi Farkas Géza. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr beszélt az oltóanyagokról és a sertéspestis-szérumról. Ebbe kapcsolódva sajnálatomat fejezem ki, hogy a földmívelésügyi miniszter úr beszüntette az Állami Oltóanyagtermelő Intézetet és így a többi oltóanyagtermelő intézetek teljesen konkurrencia nélkül maradtak. Ezentúl más, mint a mindenkori miniszter közbelépése, egyáltalán nem gátolja őket az áremelésben és így dömping-árakon tudják külföldre szálld tani az oltóanyagokat, a konkurrens állattenyésztőket tudják támogatni velünk szemben, míg mi drágán oltunk, azok olcsón oltanak. Az általános vitánál a mezőgazdaság helyzetének vázolása során gazdasági helyzetünkről részletesen beszéltem, úgyis mint gazda, úgyis mint aki állandóan a földmívelő nép között élek és annak bajait látom. Beszéltein a kartelkérdésről, beszéltem az agrárollóról, beszéltem a vámokról, beszéltem kereskedelmi politikánkról, beszéltem devizapolitikánkról. Ezekre a kérdésekre a miniszter úr előbbi beszédében úgyszólván mindre kiterjeszkedett, sajnos azonban, beszéde ellenére sem érzem magam megnyugtatva, éppen azért, mert ezeket a bajokat közvetlenül láttam és nem úgy, mint ő, a jelentések alapján. Beszéltem többek közt az irányított termelésről és az irányított értékesítésről. Most megismétlőn a miniszter úr jelenlétében azt a nézetemet, hogy a mai körülmények között az irányított termelés és az irányított értékesítés bizonyos mértékig helyes lehet, de az alapfeltétel az, hogy azt független gazdasági alakulatok irányítsák és a végrehajtó hatalom monopolisztikusan, vagy erőszakosan ne nyúljon bele, egyedül a szankciót adja meg hozzá. A római tárgyalásokról is beszéltem és itt vagyok bátor kérni a kormányt arra, hogy na275. ülése 19 3 í május 9-én, szerdán. gyón vigyázzon ennél a kérdésnél a mai katasztrófáis szárazság, aszály közepette, hogy akkor, ha netán Isten ments, beállana az a helyzet, hogy mezőgazdasági terményekből esetleg kivitelünk nem lesz, áldozatokat más téren ne hozzunk és olyan kötelezettségeket ne vállaljunk, melyek teljesíthetetlenek. Erre nagyon gondolnunk kell, mert én a miniszter úr optimizmusával szemben más véleményen vagyok. Ismerem a keleti, északkeleti, északmagyarországi részeket, sőt az északnyugati részeket is és tudom, hogy ott katasztrofális helyzet van ma. A rozs egészen nitka és kalászban van. A búza

% amelynek májusban kellene ibokrosodnia, miután a május a természetben már áprilisba megvolt, mert olyan ildőjárás uralkodott, az óriási szárazságban egyáltalában nem bokrosodott és ahelyett, hogy 4—5 szárral menne felfelé, egyetlen vékony, szinte életképtelen szárral él. Megengedem, hogy ha a jó Isten esőt ad, akkor esetleg még lehet gyönge közepes termésünk búzából, azontúl azonban ne számítsunk semmi körülmények között, legalább azon a részen ne, amelyet én ismerek. Azon a részen tengeri és a burgonya általában nem kelt ki, a len sínylődik, egészen pici a szára, virágban van, szóval itt nagyon kevés reménység van arra, véleményem szerint itt csak egy gyönge közepes termésre lehet számítani a legjobb esetben. Azonkívül nagy baj van a takarmánynemüeknél, azok teljesen lemaradtak a réteken, szinte olyanok, hogy nem lehet kaszálni, nem tudom, hogy mit fogunk csinálni állatállományaikkal. Ahogy múlt beszédemben is kifejeztem, Mecsér András igen t. barátommal szemben állattenyésztésünket illetően egészen más véleményem van. Azt tartom, hogy állattenyésztésünknek nagy jövője van, különösen tenyészállatalinknak. Észak, északkelet és dél felé van jövőnk, ahol tenyészanyagban óriási hiány van. Megmutatta ezt a mi mostani tenyészállatvásárunk is, ahol szinte elkapkodták állatainkat és mindenki igyekezett azon az áron megszerezni, amelyet megszabtak. Állattenyésztésünkre tehát igen nagy gondot kell fordítani. Ezzel kapcsolatban nagy örömmel konstatáltam, hogy a miniszter úr szeretettel emlékezett meg a lóról. Azt hiszem, hogy különösen a lóban nekünk nagy exportlehetőségeink vannak. A ló nem vált feleslegessé, talán kevesebb kell, de a jóminőségű nagyon keresett cikk. Ahogy méltóztatnak visszaemlékezni, a háború előtti magyar lótenyészetünk az egész világon ismert és híres volt, hála a nagy Kozma Ferenc munkájának. A magyar ló kitartása, szívóssága, edzettsége, tehetsége és mindenre való alkalmatossága az egész világon, még a tengeren túlon is elismert volt. Én egyszer a háború^ előtt Algírba utaztam, egy francia lovaskaszárnyát néztem meg a parancsnok engedelmével és amikor a vezetotiszt megmutatott nekem mindent, azt mondotta, hogy most elviszem legjobb lovainkhoz. Elvitt egy istállóba és azt mondotta, hogy ezek csupa magyar lovak. Mint méltóztatnak tudni, a háború előtt a katonaság minden magyar lovat elvitt, amely neki alkalmas volt, külföldre csak az egészen olcsó lovakat szedték össze a kereskedők, azokat vitték ki a hadseregeknek, mégis a franciák legjobb lovai a magyar lovak voltak. A miniszter úr is rámutatott arra, hogy^ a háború, a forradalom pusztításai, a megszállások rablásai legjobb tenyészállományunkat