Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 19SU május 9-én, szerdán. 349 tettek tönkre. Mezőhegyest, ahol a legalkalma­sabb tenyeszanyagot tenyésztették ki és a leg­jobb maganméneseket is kirabolták, úgyhogy olyan helyzet volt itt a lótenyésztés szempont­éból a megszállások után, hogy szinte azt hittük, hogy abból a helyzetből nem is tudunk kivergodni. Akkor szerencsére a lótenyésztési loosztaly elére egy olyan férfiú került, aki nagy szaktudásával, nagy szakértelmével és torhetetlen akaratával fogott hozzá az újra­építéshez és elértük ma már azt, hogyha szám­ban nem is, de minőségben megközelítjük a regi állapotot. Mindamellett kevés ma is a te­nyeszanyagunk. Nem tudjuk ellátni fedeztetés! állomásainkat. Es itt nagyon kérem az igen t. miniszter urat, akadályozzon meg minden olyan törekvést, már csírájában fojtsa el, hogy tenyészanyagunkat, amelyet pótolni nem tu­dunk, bár nagy pénzen külföldről is veszünk méneket, más célra átvegyék. Hiszen vettük ezelőtt két évvel a híres Santorpot, ha jól em­lékszem, 320.000 pengőért. (Egy hang balfelől: Százhatvanezer ért!) Olyan jó vétel volt, hogy ma a kétszeresét (megadnák érte, olyan kitűnő volt.^Egy igazi tenyészállat megfizethetetlen. Tudják ezt az egész világon, tehát meglévő anyagunkat meg kell védenünk. Ismételve ké­rem az igen t. miniszter urat, t akadályozza meg, hogy tenyészanyagunk más célra kivo­nassák a tenyésztésből. Megtörtént a múlt év júliusában már, hogy pólócélokra és azon a címen, hogy azt esetleg eladásra kiviszik, tíz kitűnő mént már kivontak a tenyésztés­ből. Ugyanilyen tendencia mutatkozott arra, hogy újból 40 tenyészállatunkat kivonják — vemhes kancákat, nagyon szép méneket, nagyrészben az állami ménesintézetek neve­lését. Ezt azután sikerült megakadályozni és nem történt meg. Köszönetet mondok az igen t. miniszter úrnak, hogy ez nem történt meg, mert lehetetlen, hogy éppen a legjobb lovakat kivonjuk a tenyésztésből. Később azután jó irányba fordult ez a do­log, az illető kapott hét mustra-tenyészállatot. Örülök neki, de ismét hangsúlyozom, hogy a jó anyagot semmi pénzért, semmi áron kien­gednünk nem szabad. Mint egy darab kenyérre, annyira szükség van tenyészállatokra. Ha tíz­szer annyi volna abból a jó tenyészanyagból, arra is szükség volna. (Kállay Miklós földmí­velésügyi miniszter: Ügy van!) Nem is propa­ganda kivinni Amerikába. Bocsánatot kérek, 16 markos mént pólólónak kivinni és avval propagandát csinálni? Nem kell ahhoz lovas­nak lenni, hogy valaki megértse, hogy ez lehe­tetlen. Vagy vemhes kancák ? Ha propagandát akarunk csinálni póló célra, tessék összevásá­rolni az erre való lovakat és kivinni. Bár úgy tudom, hogy a pólócélokra szánt lovakkal a szándékolt eredmény nem volt eddig megfelelő, de ha ezt teszi valaki, az ő dolga. Propagandát kell csinálni a magyar lónak, ezt azonban ab­ban látnám, ha a külképviseletek tárgyaljanak az illető állam kormányával, amelynek szük­sége van magyar lóra, katonalóra és vigyék keresztül, hogy ne lánckereskedelem útján ve­gyék meg a lovakat tőlünk, úgyhogy a te­nyésztő csak negyedrészét kapja annak az ár­nak, amit rászánt az idegen kormány, viszont az mégsem kap jó lovat. Tegyék azt, amit si­került próbaképpen hosszas kérésemre keresz­tülvinnem. Másodszor csináltam meg a^ lóte­nyésztési osztály vezetőjével, hogy a várme­gyémben, melyben szerencsés vagyok a lóte­nyésztési bizottság elnöke lenni, azt mondotta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. a minisztérium, hogy hozzak össze egy lóvá­sárt, összehoztam egy lóvásárt Egyiptom kor­mányának. Az egyiptomi kormánynak kellett — ha jól emlékszem — 24—25 ló. Ott vette meg és kitűnő lovakat vett. Később nagy elismerés­sel írták, hogy milyen nagyszerű lovakat kap­tak. Ugyanakkor megkapta a tenyésztő a teljes árat, minden fillér levonás nélkül azt az árat, amelyet az egyiptomi kormány adott a lóért. És, hangsúlyozom, az egyiptomi kormány is kitűnő lovakat kapott. Nagyon fontos volna, hogy ezt általánossá lehessen tenni és hiszem is, hogy lehet, ha eze­ket a fennálló nehézségeket áthidalják. Na­gyon jó eszme, hogy a Tattersallban i» csinál­janak mintaistálót. (Kállay Miklós földmíve« lésügyi miniszter: Meg fogom csinálni!) Na­gyon hálásak leszünk a lótenyésztés érdekében, mert nagyon jó lesz, ha idegen vevők jönnek az országba, hogy tudják, hogy az ország me­lyik részében körülbelül milyen lovakat kap­nák. A ló se egyforma, épp úgy, mint az asz­szony, kinek ez tetszik, kinek az és bizony na­gyon jó lenne, hogyha az idegenek irányítást kapnának arranézve, hogy hol, milyen lovat vehetnek. Azt hiszem, hogy a totalizatőr-alap­felhasználásának módosításával vagy más mó­don is meg lehetne ezt valósítani. (Kállay Mik­lós foldmívelésügyi miniszter: 25.000 pengőbe kerül.) Nagyon hálával veszem a t. miniszter úrtól, ha ezt meg fogja csinálni. A tenyésztők érdekében még azt is kérném a mélyen t. foldmívelésügyi miniszter úrtól, hogy a tenyésztők kapják meg a ló igazi érté­két, járjon közben a honvédelmi miniszter úr­nál abban az irányban, hogy a hadsereg meg­felelő pót-ló árat fizessen. A külföld is ehhez igazodik. A múlt esztendőben 3 éves csikóért 250 pengőt kapott a tenyésztő. Pedig ha jó lovat akar valaki nevelni, azt a csikót egy évig kell tömnie zabbal, s ez a csikó tehát egjr év alatt megeszi azt, amit a termelő kap érte­Ügy látszik ebben az évben valami javulás állott be ezen a téren, de a csikóknál még nem, mert a csikóknál csak 250 pengőt adnak, 50 pen­gőt levonnak költségekre. Lehetetlen állapot, hogy a pót-ló árat 600 pengőnek számítják, a 3 éves csikóért pedig fizetnek 250 pengőt és 50 pengőt vásárlási költségre, a másik 300 pengőt pedig a csikótelepnek adják, azért, mert másfél évig tartja meg a csikót. (Mojzes János: A meklenburgi herceg többe kerül, mint száz csikó!) Erről már beszéltem, t. képviselőtár­sam akkor nem volt jelen. T. Ház! 250 pengőt adnak a tüzér hátas­lóért. Ez nagy haladás. Mégegyszer kérem a t. foldmívelésügyi miniszter urat, hogy tartsa meg azt a szeretetet a ló iránt, amely beszédé­ben megnyilvánult és vigye keresztül, hogy az ősi lótenyésztési kedv megmaradjon. Mivel a foldmívelésügyi tárca jelentőségéhez, fontossá­gához mérten dotálva nincs, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Téglássy Béla! Téglássy Béla: T. Képviselőház! A Buda­pesten 1933 december hó 16—17-én megtartott községek II. kongresszusán abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a »Magyar Falu Egészségügye« címén előadást tarthattam, ezen előadásommal kapcsolatban szóvátettem orszá­gos vonatkozásban a magyar gazdatársadalom szomorú egészségügyi helyzetét. Ezen a kongresszuson szóvátettem a tíz hol­don aluli gazdáknak és a mezőgazdasági mun­49

Next

/
Oldalképek
Tartalom