Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 19BU május 9-én, szerdán. 345 vagy azt termelje. Ehhez törvény kell. Itt a tulajdon szentségét a használat jogának megvédésével is érvényesíteni kell. De ha ez megtörténik, akkor helyeslem azt a tendenciát, hogy a legnemesebb paprikatermő területeket, mondjuk, zárt területté teszik és azt külön márkázzák, ami által annak kiválóságát kiemelik és egyúttal biztosítják azt, hogy roszszaJbb minőségű cikk ezen a néven forgalomba ne kerüljön. De amikor kényszerszövetkezetbe kényszerítik be a termelőket, akkor olyan dolgok történnek, amilyeneket bátor leszek előadni. A kibocsátott rendelet szerint az alakuló közgyűlésen más, mint paprikatermelő, nem jelenhetett meg. Az alakuló közgyűlés első kor.-, vagy nem tudom, miyen enöke, nem vot paprikatermelő. Megválasztottak tehát nem paprikatermelőt is és pedig — adatokkal, nyilatkozatokkal tudom bizonyítani — azoknak a választásoknak egy része úgy történt, hogy 10—15 szavazattal győzött valaki a választáson 110— 120—130 szavazat ellen, mert az ellenlistát nem tették fel szavazásra. Amikor azután már megalakult a szövetkezet, akkor elfogadtak egy szabályzatot, amelyet nem lehetvén előre megszerezni, senki sem tudta, hogy mi van benne és várták a továbbiakat. Nem várták azonban tétlenül: a miniszter úrhoz mentek deputációba és kérték ennek a furcsa alakuló közgyűlésnek a megsemmisítését és új alakuló közgyűlés elrendelését. A miniszter úr válasza — úgy látszik — nem nyugtathatta meg őket teljesen, mert hazamenvén, kérvényeket szerkesztettek ugyanilyen értelemben a miniszter úrhoz és ezeket a kalocsai körzetben az összes paprikatermelőkkel kezdték aláíratni. Akkor az történt, hogy csendőri beavatkozással, előállítással, személymotozással, házkutatással ezeket a miniszterhez intézett kérvényeket karhatalommal elkobozták tőlük. Itt van egy csendőrörs bizonyítványa, amelyet az Örs utólag adott ki ilyen elkobzott kérvényről. Ezt csak azért mondom el, hogy méltóztassanak látni, nem beszélek tisztára alaptalanul. (Musa István: Szép kis közigazgatás!) Amilyen volt a kezdete, ugyanolyan lett a folytatása is ennek a dolognak. Elsősorban arra vagyok bátor utalni, hogy május 6-áig a kalocsai körzetben még senki sem kapta kézhez az ezévre szóló termelési engedélyét. Természetesen a paprikapalánta kikelt a maga idején, azt el kellett ültetni a maga idején, de ha most az illető, egyik vagy másik termelő esetleg nem kapta meg a termelési engedélyét, méltóztatnak majd ellene eljárást indítani! (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Mert közben mindenki megkapta és meg is mondták nekik, hogy kivétel nélkül mind megkapják.) Ez mindenesetre megnyugtató, de legalább formailag talán nem méltóztatik ezt a legjobb elintézésnek tekinteni. De történt azóta még valami, amit a termelők főképpen nagyon sérelmesnek tartanak és ezt a szövetkezetmentesek is sérelmesnek találják. Nevezetesen a csöves és félkész árú kivitelére a kiviteli illetéket felemelték és pedig a csöves árúért 6 fillérről 36 fillérre, a félkész árúért pedig 12 fillérről 72 fillérre, tehát igen jelentős mértékben. Ez valószínűleg azért történt így, hogy a paprikamalmokat védjék és az itthoni feldolgozást biztosítsák. Ezt a célt azonban aligha fogja tudni szolgálni^ nem szolgálhatja először azért, mert a határokon körül vagyunk véve paprikamalmokkal. Ausztriában, a felvidéken, a szerb területen, stb. köröskörül mindenütt paprikamalmok vannak, de különösen a szerbek által megszállott területen igen jelentős paprikatermelés is folyik és így azok a termelők ezek nélkül ia> zaklatások nélkül (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nincsenek készletek!) és egy még felhozandó okból sokkal sikeresebben okozhatnak nekünk versenyt. De hibás ez a nagy felemelés azért is, — a termelők és kereskedők állítása szerint — mert tőlünk nemcsak hogy kiállításokra kell közbe-közbe vinni csövespaprikát, hanem Dánia, Németország, Hollandia és a Skandináv-államok kifejezetten csöves paprikát vásárolnak tőlünk, amelyet karikákba vágva konzervbe használnak fel. Ezt nem lehet őrölt paprikával helyettesíteni, tehát ettől a kiviteli lehetőségtől a mi paprikatermelésünk ismét elesik. Már pedig ha ezt több ország csinálja, akkor mindenesetre számottevő kivitelnek kellene lenni. Van is ennek már bizonyos eredménye, amennyiben a paprika eladási ára illetékes helyről szerzett adataim szerint az év elején mutatkozott 1 pengő 80 fillérről 1 pengő 10 fillérre szállt alá. Látszik tehát, hogy ez a módszer nem szolgálta kellően a termelés és értékesítés érdekét. Sokkal jobban szolgálná ezt az érdeket az, ha egy új paprikafajta termelését mozdítanák elő, amelyet éppen a mi kísérleti telepeink tenyésztettek ki s amely — úgy tudom — az országban több helyen már régebben ismeretes- Kellő mennyiségű magot olcsó áron kellene a gazdáknak juttatni. Igen nagy megtakarítást érnének el ugyanis azáltal, hogy azt nem kell vágni, hanem ha a paprika megszárad, az azon módon felhasználható. Itt nagy munka és költségmegtakarítás áll elő, ez volna tehát a fejlesztés természetes útja és módja. Nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy miféle monopolisztikus tervek voltak forgalomban egy évvel ezelőtt a paprikával kapcsolatban, mert még nem lehet tudni, hogy felújulnak-e vájjon azok a monopolisztikus tervek, vagy nem, amelyeket a miniszter úr akkor leintett és nem engedett érvényesülni. Amikor nézem azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr bizonyos pontokon milyen szép eredményeket ér el, bizonyos pontokon pedig az eredmény mindig keserűség, árcsökkenés és esetleg botrányok lesznek, amint például ezek a tej körül is gyakran előfordulnak, akkor azt látom, hogy azokban az esetekben nincsenek a földmívelésügyi miniszter úrnak > olyan szép sikerei, mint amilyenek másutt jelentkeznek, amely esetekben erővel, akaratuk ellenére akarja a termelőket boldogítani. Az ilyen erőszakos intézkedéseknek nem lesz meg a gazdasági eredményük, de a keserüségbeli eredményük sokkal több lesz, mint amennyit talán várna tőlük a miniszter úr. Azt gondolom ezért, hogy a földmívelésügyi tárca keretében is érvényesülnie kellene annak a római megegyezésből Önként következő elvnek, amely római megegyezés konstatálja, hogy a szerződő államok hadat üzennek az elzárkózás és az önellátás politikájának, amelyből eme erőszakos intézkedések gondolata kisarjadzott. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Kezdjék meg ők!) Ha abban a szellemben méltóztatik dolgozni, amelyben a miniszterelnök úr is legutóbb felszólalt, hogy a termelő és a kereskedő cselekvési szabadságát mindaddig meg kívánja hagy-