Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

340 Az országgyűlés képviselőházának dig 552.660 daraibról 45*15 százalékkal 304.335 rabra csökkent, ahol az eladósodás mérve a legnagyobb, aJhol a fuvardíj tételek a legnagyobbak, ahol elemi csapás legtöbb volt, ahol a kataszteri tiszta jövedelem és ennek folytán az adózás a legmagasabb, ott valóban egészen rendkívüli segítségekre van szükség. őszinte köszönettel tartozunk mi tiszántúliak a kormánynak ezekért a bejelentett intézkedésekért, de elismerés kell, hogy megillesse azt a miniszterközi bizottságot is, amely tulajdonképpen ebben a kérdésben munkálkodott (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: És a tiszántúli gazdákat, akik nagy szaktudással vettek részt ebben a munkában!) és ezenkívül a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara agilis vezetőségét, amely az adatokat feltárta, öszszegyüjtötte és rendszerbe foglalta. Ez min-denesetre nagyban hozzájárult ahhoz, hoigy ez a mindenképpen szakértő és agilis miniszterközi bizottság ezt az eredményes munkát elvégezhette. A földmívelésügyi miniszter úr szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy a termelést minél olcsóbbá kell tenni. Engedje meg a földmívelésügyi miniszter úr, hogy ebből az alkalomból felhívjam figyelmét a Magyarországon legjobban bevált és legolcsóbb munkaerőre, a magyar ökörre. Már évek óta, sőt mondhat1 nám évtizedek óta mostoha kérdés Magyarországon a magyar jószág tenyésztése. Olyan tendenciát látunk, amely elősegíti a nyugatiak tenyésztését és a magyar jószágot háttérbe szorítja. Ha egy község a magyar jószág tenyésztéséről át akar térni a tarka jószág tenyésztésére

% ehhez elég az alispán engedélye, de ha a tarkáról akar visszatérni a magyar jószágra, úgy ehhez iföldmívelésügyi miniszteri engedély kell és a lakosságnak kötelezettséget kell vállalnia az iránt, hogy három év alatt a tenyészetéből a tarka jószágokat kipusztítja. Azt hiszem, éppen termelésünknek a külföldi tényezőktől való függetlenné tétele szempontjaiból nagyon fontos ennek az igavonó jószágnak a továbbtenyésztése. Éppen ezért az irányított gazdasággal kapcsolatosan azt a tiszteletteljes indítványt teszem a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy ezen kétségtelenül bevált haszonállatnak fenntartása érdekében a tenyésztési területeket rajonírozza. Ki kellene mondani azt, hogy azo. kon a részeken, amelyeket az időjárás mostohasága, a legelők szikessége predesztinál a magyar jószág tenyésztésére, nem térhetnek át az elfinomult és arra a vidékre be nem vált nyugati jószág tenyésztésére, mert ezen a téren szomorú példák vannak. Éppen az én kerületemben is megtörtént egy községben, hogy átmeneti felbuzdulásban áttértek a nyugatira, és miután nem vált be, még azt a nehéz kötelezettséget is vállalniok kellett, hogy három éven belül a tenyészetből a tarka anyagot kipusztítják. A termelés olcsóbbá tételével kapcsolatban még egy körülményre vagyok bátor felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. A rezsiköltségek igen lényeges tételét ugyanis a magas biztosítási díjak képezik. Éppen ezért egyes községek áttértek az önbiztosításra olyankép, hogy egymás között csináltak megállapodást, az állatokat tavasszal felértékelték, és amennyiben valamely állat elpusztul, l abban az esetben gyűjtés, illetőleg kirovás útján a tagoktól beszedik az elpusztult állat ellenértékét és így kártalanítják a kárt szen275. ülése 1934 május 9-én, szerdán. védőt. Természetesen itt csak az effektív kár megtérítéséről van szó, és miután a rizikót, amelyet az intézet visel, abban az arányban ezek a biztosítottak nem viselik, ez a rendszer lényeges megtakarítást jelent a gazdákra nézve. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy hivatalos körök részéről bizonyos animozitással fogadjak az ilyen önbiztosítást. Tisztelettel kérem a miniszter urat, utasítsa az alája rem delt közegeket, hogy a jövőben nemhogy megakadályozni, de igenis elősegíteni legyenek kötelesek ezeket az önbiztosítási rendszereket. A telepítésről akarok még néhány szót szólni. Különösen a trianoni határ mentén vannak községek, ahol a lakosság jelentékeny százaléka a trianoni határral létfeltételeit veszítette el. Itt is a legközvetlenebb példához folyamodok, kerületemhez, ahol a lakosság egyrésze a nagyváradi és az érmelléki hegyekre járt szőlőmunkára, a trianoni határ azonban ettől a munkalehetőségtől most természetesen elvágta őket és százai élnek a családoknak létfeltétel nélkül. Valahol el kell helyezni ezeket, az embereket. A kormány többször említette és programmjába is vette a telepítést. Vannak nagy birtokok, amelyek lényeges adóhátralékban vannak. Meg kellene találni a módját annak, hogy az ilyen nagymérvű adóhátralékban lévő mammutbirtokok természetben adják le hátralékos adójukat, és ezek a földek szolgálnának arra, hogy az a lakosság, amelynek létfeltétele a, községben nincs meg, azokat megszerezze. Úgy gondolom ezt, hogy bizonyos fokozottabb haszonbér fizetése mellett bizonyos idő mulya ezek a területek öröktulajdonba mennének át. őszinte köszönettel tartozunk a földmívelésügyi miniszter úrnak azon eredményes törekvésekért, amelyek főkép a kereskedelmi szerződések megkötésénél nyilvánulnak meg, amely szerződések az értékesítés problémáját meg is oldják. Miután a földmívelésügyi tárcát jó kezekben látom, és a miniszter úr személye iránt teljes bizalommal vagyok, a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Figyelemmel hallgattam meg a földmívelésügyi miniszter úr beszédét és annak minden érdekessége mellett is kénytelen vagyok megállapítani, hogy a beszéd nagyon egyoldalú volt, mert kizárólag a termelői érdekeket vette figyelembe s teljesen figyelmen kívül hagyta a fogyasztók érdekeit, holott igénytelen nézetem szerint eredményes termelés csak ott lehetséges, ahol elegendő és bőséges belső fogyasztás van. Az a mezőgazdasági politika, amelyet ma a kormány követ, tisztán és kizárólag a kivitelre van alapítva, tehát nem veszi figyelembe a belső fogyasztást. Ennek azután az a következménye, hogy egyfelől a gazdasági válság, másfelől a mezőgazdasági termények árának magassága következtében a városi lakosság fogyasztása öt év óta állandóan csökken, csökken olyan arányban, hogy hovatovább már katasztrofálissá válik. E tekintetben legyen szabad csak arra utalnom, hogy a nagyvárosok közelében lévő népgondozó bizottságok előtt megjelenő és magukat felajánló ifjak állapota olyan, hogy ha a háború előtti korszakban egy sorozóbizottság előtt megjelent volna néhány ilyen fiatalember s a katonaorvos rájuk nézett volna, a limine valamennyit, kivétel nélkül