Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának i ott a földbirtokosok, hiszen 10.000 angol font nászajándékot is adtak neki, amit én magam is olvastam a lapokban. En nem akarok arra hivatkozni, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak még nem ajánlottak fel a magyar gazdák 10.000 fontot. Ez nemcsak azért van, mert nem volt rá olyan alkalom, mint amilyen alkalom volt az Elliot házasságkötése, hanem azért is, mert a magyar gazdák közül még nagyon kevesen kaptak > közérdekű működésért 10.000 angol fontnyi ajándékot. De eltekintve ettől az ajándéktól, én nagyon jól visszaemlékszem arra a 33-as bizottsági ülésre, ahol ezeknek az irányított terveknek egész sorozata került szőnyegre és ahol meggyőződtem arról, hogy ha valakinek nem kell ez az irányítás, a mezőgazdaság képviselőinek abszolúte nem kell. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ezen túlmenő dolgokat kértek!) En nagyon jól visszaemlékszem. Először Purgly volt földmívelésügyi miniszter úr kirántotta az autonómia kardját és az mondotta, hogy ne a miniszter irányítson, hanem valamely bizottság, amiben hát nyilván a volt miniszterek játsszák majd a főszerepet; szóval autonóm szerv irányítson- Miután pedig ebbe a miniszter úr nem ment bele, — és ebben teljesen igaza volt, mert ha már valaki azt a szörnyűséget, amit irányításnak neveznek, elköveti, akkor kövesse el az, akinek parlamenti felelőssége van, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) — akkor olyan ellenzéke lett ennek, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezzel nem értek egyet!) hogy számomra már nem is maradt semmi nyilatkozni való. (Zaj.) Ezután következett a faügy. Ekkor felszólalt Esterházy Mórié gróf, aki tudtommal Magyarország legnagyobb erdőbirtokainak egyikét képviseli saját személyében és családjában és a legszélsőségesebb elkeseredés hangján nyilatkozott ennek az egész faügynek szervezetéről. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Az erdőbirtokosok részvénytársasága, amely egynéhány százezer hold kiváló magyar erdőbirtokot kezel, fejti ki — információm szerint — az Országos Fagazdasági Tanácsban a legszélsőségesebb ellenzéket ez ellen az egész intézmény ellen. Ez a második. A harmadik pedig a papr!ika-ügy. A paprika-kisgazdák kasztjának nevezte ezeket a kisembereket a földmívelésügyi miniszter úr és én meg vagyok győződve arról, hogy semmi egyéb sem irányította őt ebben az ügyiben, mint ezeknek a kisembereknek az érdeke és a növényi orgalmi^ iroda bölcs tanácsa. Ellenben maguk a kisgazdák valami csodálatos ellenérzéssel fogadták az érdekükben megtörtént ezt az intézkedést. Hogy milyen ellenérzéssel, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezeket a kalocsai kispaprikásokat, akiket a miniszter úr meg akart menteni, a szövetség megalakítására nem merték Kalocsára Összehívni, hanem Budapestre hívták őket közgyűlésük megtartására, hogy lelkesedésüknek minél kevesebben legyenek képesek kifejezést adni. De ez nem volt elég, thanem olyan szigorú igazoltatás volt, hogy akik ott az alakuló közgyűlésen megjelennek, azok valóban paprikás kisgazdák-e, akik lelkesedésüket akarják dokumentálni, hogy az ember azt hitte, hogy valami tiltott gyülekezet van itt, hiszen alig lehetett a közelébe jutni. Es az elkeseredés hang75. ülése 19 3 U május 9-én, szerdán. 337 jaft mellett ment végbe a szövetség egész megalakulása. Itt nincs szó 10.000 fontnyi ajándékokról, hanem arról van szó, hogy a mezőgazdaságnak sem kell ez az egész irányítás. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: A himlőoltás ellen is tiltakoztak!) Az régen volt, amikor a himlőoltás ellen tiltakoztak s az nem irányítás volt, (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: De igen!) hanem higiéniai intézkedés. Ha az ellen fognak tiltakozni, mélyen t. miniszter úr, amit ma igen bölcsen fel méltóztatott hozni, a sertésoltások ellen, akkor azok ellen a kultúra jegyében valóban mindent meg lehet tenni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Éber Antal: Kögtön befejezem. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, akinek igen nagy érdemei vannak a külkereskedelmi szerződések megkötése körül, aki kitűnő munkát végez a termelés megjavítása érdekében, hogy ne méltóztassék egész működésének értékét az utókor szemében és a jelen objektív gondolkodóinak szemében lerontani azzal, hogy ilyen dilettantikus kísérletek által akarja a szabad piac automatikus működését megkötni s ennek az illúzióinak adja oda magát, hogy ezzel a mezőgazdaságnak jót tesz, holott a dolog vége nem lehet más, mint ami mindig történik, hogyha valaki a közgazdaság törvényein át akar gázolni, azzal árt a közgazdasági tudománynak, árt önmagának és árt azoknak az érdekeknek, amelyeknek képviselete reá van bízva. Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Petró Kálmán! Petro Kálmán: Igen t. Ház! Pár pillanatra kívánom az igen t. Ház türelmét igénybe venni a mezőgazdasági szakoktatás kérdésében. A költségvetési vitát megelőzőleg Schandl képviselőtársam azt mondotta, hogy a mezőgazdasági szakoktatás az országban a legelsőbbrangú kezekben van és a legmegfelelőbb módon van alimentálva. Ezzel ellenkezőt látszott mondani Marschall igen t. képviselőtársam előadói beszédében, mert őszmtén be kellett vallania, hogy a mezőgazdasági szakoktatásnak, amely a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe tartozik, bizonyos hiányai vannak és ezeket a hiányokat úgy gondolta pótolni, hogy a néphez közelebb kell vinni az iskolát. Igen t. Ház! Hogy mégis méltóztassanak némi fogalommal bírni arról, hogy a magyarországi mezőgazdasági szakoktatás hogyan áll különösen alsó- és középfokú viszonylatban, egy pár statisztikai adatot fogok felhozni és ismertetni. Nem hiszem, hogy a keletig országok valamelyikében is olyan gyengén állna a mezőgazdasági szakoktatás, mint éppen Magyarországon, ahol pedig tulajdonképpen mindenki földmívelésből él, ahol a lakosság 54— 56%-a földmívelő, ahol megkívánják az iparostól, a cipésztől, az asztalostól, a bádogostól, hogy mielőtt iparengedélyt kapna és munkájába belefogna, elvégezzen hat elemi iskolát, utána tanonciskolába járjon, tanonc legyen, segéd legyen és azután kapja meg képesítését, az iparengedélyt. Itt Magyarországon éppen a földmíves az, akitől nemhogy semmi néven nevezendő képesítést nem kívánnak, hanem közoktatási rendszerünk úgy van beállítva, hogy a földmívesnek, a kisgazdának szinte lehetetlen legyen mezőgazdasági képesítéshez hozzájutni. A mi meződazdasági képesítésünk,