Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

336 Az országgyűlés képviselőházának hogy csökkentse azt a marge-ot, amely a ter­melőtől a fogyasztóig az árat felduzzasztja. Nézzük meg, mennyiben sikerült ez a bur­gonyaszabályozás terén. A szabályozás előtt a nyári rózsaburgonya termelői ára 3'15 volt, fogyasztói ára pedig 9. Most, a szabályozás után, április végén, a termelői ár valóban fel­ment 4*60-ra, a fogyasztói ár ellenben 12 pen­gőre ment fel. Vagyis amikor a termelői ár emelkedett 1'45-tel, ugyanakkor a marge emel­kedett 1'55-tel, azonkívül pedig 30 fillér fuvar­díjkedvezményben részesültek a kereskedők. Mélyen t. miniszter úr, ezek hivatalos sta­tisztikai adatok. (Kállay Miklós földmívelés­ügyi miniszter tagadólag int.) Tudom, hogy az irányított gazdálkodásnak vannak külön statisztikái. Navratil Ákos az irányított gaz­dálkodásról megjelent egyik tanulmányában azt mondja: az irányított közgazdaságtani tudománynak méltó társa és egyben segéd­eszköze is az irányított statisztika. De én ebből az irányított statisztikából vettem ezeket az adatokat, amelyek világosan bizonyítják, hogy a közvetítési haszon, a fogyasztói és termelői ár közötti marge jobban emelkedett, mint a termelői ár, vagyis nem az történt, amit a miniszter úr kontemplált, hanem az történt, hogy a szabadalmazott kereskedőket, akik azért, mert jó fiúk voltak, védjegyet kaptak a földmívelésügyi miniszter közegei részéről s most ajándékot kapnak, mert kevesebb gond­dal, kevesebb fáradsággal és semmi felelősség­gel dolgoznak, — úgyszólván egy trafik szere­pét töltik be, amely működésük már nem is nevezhető kereskedői működésnek és nagyon ajánlanám, hogy az egész működést legjobb volna rokkantaknak vagy hadiárváknak át­adni, azok is el tudnák látni, — most ilyen kü­lön prémiummal dotálják azért, hogy amikor a legközelebb ismét egy irányítási eszme me­rül fel, a kereskedők újból tóduljanak oda, hogy a marge emelése révén — erre fektetem a súlyt — külön jutalmakban részesüljenek. A másik, amire, ebben a vonatkozásban, mint irányított gazdálkodásra, hivatkozni akarok, a paprika ügye. Itt a legnagyobb rejtéllyel állana szeni< ben az ember abban az esetben, ha nem volna köztudomású — és rettenetes módon köztudo­mású — az összes érdekeltek részéről, hogy létezik a földmívelésügyi minisztérium mel­lett, mint separatum sacrae coronae adnexum corpus, a növényvédelmi és növényforgalmi iroda. Hogy mi ennek a növényvédelmi és növényforgalmi irodának a közjogi helyzete, azon, azt hiszem, a közjogászok sokáig törhet­nék a fejüket, mert az nem állami, nem magán­intézmény, hanem valami olyan amphibium, amelynek rendeltetése az, hogy azoknak a ter­melési ágaknak, amelyeknek állítólag a védel­mére hivatva van, életét a legmesszebbmenő módon elkeserítse és azok működése elé annyi nehézséget gördítsen, amennyi csak lehetséges. Ez a növényvédelmi iroda megvizsgálási és minősítési illetékeket — nevezhetnők export­pönáléknak is — szed és ezeket az illetékeket nem is nagyon régen a hüvelyes paprikánál és a döngölt paprikánál felemelte 6 fillérről 36 fillérre és 12 fillérről 72 fillérre, azzal az indokolással, hogy menjen ki őrölve a pap­rika, mert ha nem őrölve megy ki, akkor job­ban lehet hamisításra felhasználni. Ennek az ellenkezője az igaz, mert az Őrölt paprikát job­ban lehet hamisításra felhasználni. Ezt azzal az ürüggyel csinálták, hogy erre ipari szem­ig 75. ülése 1934 május 9-én, szerdán. pontból van szükség, holott néhány paprika­malomnak a sorsa nem olyan döntő. De a növényforgalmi iroda elérte a célját, t. i. azt, hogy annak hatása alatt, hogy itt egy export­pönáléval büntetjük meg a paprika kivitelét, Jugoszlávia szintén megkezdte a paprikater­melést és az export terén most már Magyar­országgal szemben olyan konkurrenciát fejt ki, — a növény forgalmi iroda jótékony műkö­désének hatása alatt — amely nagyon is számbaesik. Jugoszlávia 1931-ben még nem exportált, 1932-ben másfél vagon, 1933-ban pe^ dig már 20 vagon paprikát exportált. És ha nálunk tovább fog folytatódni ez a helyzet, hogy mi tényleg pönalizáljuk az exportot és ilyen szövetségeket alakítunk a növényfor­galmi iroda autokratikus vezetése mellett, akkor oda fogunk eljutni, hogy a magyar pap­rikának már nemcsak a spanyol, hanem a jugoszláv paprika is veszélyes versenytársává válik, azért, mert irányítás van nálunk és ez az irányítás ebben az esetbea nem nekünk, ha­nem a konkurrens államnak rettenetesen nagy hasznot hoz. Egyáltalában az irányítás azt a benyomást teszi rám, hogy ez egészen különleges bürokrá­ciát termel ki. A miniszterelnök úr hétfői beszédének egyik legbölcsebb része az volt, amelyben a bürokrácia túltengésével szemben foglalt állást. Hogy a mai viszonyok között szociális szempontból nehéz ezt a bürokráciát lebontani, azt mindnyájan elismerjük, de miért kell akkor új bürokráciákat létesíteni 1 ? Az a benyomása az embernek, hogy nem azért léte­sítenek új bürokráciákat, mert az irányítás szükséges, hanem azért csinálnak irányítást, hogy új bürokráciákat létesíthessenek. így van ez a fa-ügyben, ahol, hála Istennek, mostanáig az irányítás jegyében két egész külön nagy apparátus létezik: az Erdőbirtokosok és Fa­kereskedők Faforgalmi Részvénytársasága a műfára, az Erdőtulajdonosok, Tüzifatermelők és Kereskedők Részvénytársasága a tűzifára. Most itt van a Paprika és Gyógynövény­védelmi Hivatal igen csinos, évi 200.000 pengős budgetjéyel. Ezek mind az irányításnak a gyü­mölcsei és azt bizonyítják, azt az impressziót erősítik meg az emberben, hogy ez az egésü irányítás r éppen arra szolgál, hogy bázist nyújtson újabb bürokráciák létesítésére. En azt hiszem, hogy azt a működést, ame­lyet ez a növényvédelmi iroda kifejt, a föld­mívelésügyi minisztériumnak egy osztálya, 2—3 emberrel megerősítve, játszva tudta volna kifejteni. Amit ez a két farészvénytársaság vagy külön cég a maga külön igazgatóival, óriási apparátusával kifejt, egy iroda könnyen ki tudta volna fejteni, mert hiszen a fánál mi abban a kedvező helyzetben vagyunk, mint más vonatkozásokban azok az államok vannak, amelyek importra szorulnak mezőgazdasági cikkekből. Itt mi azt, hogy a külföldi fa ne versenyezzen a hazai fával, hogy a hazai fa ára szabályoztassék, egyszerű bürokratikus in­tézkedésekkel játszva megoldhattuk volna és semmiféle nagy igazgatóságokra, semmiféle szindikátusokra, semmiféle ilyen nagy appará­tusokra nem volt szükség, ha csak nem arról volt szó, hogy amíg egyfelől a miniszterelnök úr bölcsen hirdeti a bürokráciák lebontását, másfelől fel akarunk építeni újabb bürokrá­ciákat. T. Képviselőház! Mecsér t. képviselőtársam igen szellemesen azt mondotta itt, hogy Elliot I működésével mennyire meg vannak elégedve

Next

/
Oldalképek
Tartalom