Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 27, nak hatalmas nagy birtokok, amelyeknek ter- i melese ma már alighogy kifizeti magát. Tudjuk jol, hogy a kisbirtokosok kezén a birtok sokkal intenzívebben műveltetik meg, nagyobb jövedelmet hoz. De biztosítaná még ennek a kérdésnek megoldása jövő történelmünk különböző fázisaiban, különböző üldözései közepette azt, hogy ez a nemzet legalább is itt a trianoni határon belül meg tudna állni ta történelemnek 'bármilyen viharában. Ez a szempont kell, hogy vezessen bennünket, védjük meg azt, amink van. Ezt pedig másképpen nem tudjuk megvédeni, mint úgy, ha egy komoly földbirtokreJormot készítünk és ezeket a nagybirtokokat — természetesen a tulajdonjog szentségének teljes védelmével — a magyar paraszt kezére juttatjuk. T. Képviselőház! Erre vonatkozólag szeretnék szisztematikus tervet hallani, szeretném látni azt, hogy a kormánynak van erre vonatkozólag egy messzemenő elhatározása, komoly programmja, szeretném látni azt, hogy ez a Programm be van osztva, ha mindjárt hosszú évekre is, látni szeretném azonban, hogy ebben a kérdésben komoly elhatározással állunk szemben. A miniszterelnök úr legutóbbi beszédében jelezte, hogy titkos választójogot akar behozni, ez a törvényjavaslat már itt is áll a kapu előtt és a legközelebbi alkalommal titkos választójog alapján fog választatni. Ebből a szempontból is lényegesnek tartom, hogy a magyar nép, amely most titkosan fog az urnához járulni, szavazati jogának gyakorlása végett ne legyen kitéve semmiféle izgatásnak azáltal, hogy rámutathassanak, hogy az ő sorsáról még mindig nem történt kellő módon gondoskodás. Ennek a földbirtokreformnak meg kell előznie a titkos választójogi törvényt, meg kell előznie azért, hogy a magyar paraszt, amikor szavazni megy, tudja, hogy máris gondoskodtak róla és ne hallgasson szélsőséges elemek szavára, akik azután a nemzeti gondolat ellen használhatják ki ezt a kérdést. Csak ezzel a témával kívántam foglalkozni, t. Képviselőház, annak ellenére, hogy városi képviselő vagyok. De úgy érzem, hogy a városi képviselőknek is kötelessége a nemzet e nagy problémájával foglalkozni, annál is inkább, mert a vidékről tódulnak ide a városba a nincstelen szegények, itt akarnak elhelyezkedni a gyárakban s jönnek hozzánk városi képviselőkhöz, hogy helyezzük állásba őket, helyezzük el a gyárakba őket. Pedig ha a legnagybb ipari konjunktúra fog is bekövetkezni, akkor sem fog sor kerülni ezekre a nincstelenekre. Van elég nincstelen itt a városban, akik majd el fognak helyezkedni és ezek a szegény munkanélküli mezőgazdasági munkások akkor sem fognak sorra kerülni. A magyar parasztnak földet kell adni! A magyar mezőgazdasági munkás azért született erre a földre, hogy művelje ezt a földet, hogy megkeresse rajta kenyerét, ne éhezzék, ne fázzék, ne rongyosodjék, hanem újra szerezze meg magának ezt a hazát. Nem fogadom el a címet. Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Eber Antal! É

ber Antal: T. Képviselőház! A magam részéről a cím mellett iratkoztam fel azért, mert úgy éreztem, hogy ezzel kötelességem elismerésemet kifejezésre juttatni a földmíve-. lésügyi miniszter úrral szemben azért, amit a külkereskedelmi szerződések megkötése terén minisztersége idején, kitűnően teljesített a me. ülése 19BU május 9-én, szerdán. 335 zőgazdaság és az egész magyar közgazdasági élet számára. A megelőző kormány nagyon sívár tevékenységével szemben azt tartom vezető szempontnak és a leglényegesebb momentumnak, amit a külkereskedelem terén fejtett ki ez a kormány. Bár az irányított gazdálkodás kérdésében rettenetes távolságok választanak el a földmívelésügyi miniszter úr állásfoglalásától, ezt a vélekedésemet kifejezésre kívántam juttatni a cím elfogadása által. Mielőtt a még rendelkezésemre álló igen rövid időt arra használnám, fel, hogy az irányított gazdálkodás kérdésében néhány észrevételt tegyek, és ezzel elrontsam a hangulatot, (Derültség) a földmívelésügyi miniszter úrnak egy témát, illetőleg egy ő általa kreált intézményt vagyok bátor figyelmébe ajánlani, amelynek további fejlesztését vagyok bátor kérni, úgy gondolva, hogy ezen a téren igen hamarosan találkozni fogunk. Ez az intézmény: az Országos Mezőgazdasági Kamara által Nyíregyház zán létesített homokjavító kísérleti állomás, amely ott valóságos kultúrmunkát teljesít, amely azon a vidéken, ahol a kisgazdák gazdálkodási módszere a homok kellő művelése tekintetében bizony még igen sok kívánnivalót hagy hátra, fontos szerepet töltene be, ha kellő anyagi eszközökkel vagy valamelyes anyagi eszközzel el volna látva. Ez az intézet még abban a szerencsében is részesült, hogy igazán lelkes és kitűnő vezetője van, aki ott nagyot és szépet tudna teljesíteni. Azt hiszem, hogy ennek az intézetnek továbbfejlesztése, némi anyagi eszközökkel való ellátása, valóban a homoki gazdálkodás fontos kérdéseit volna hivatva megoldani, és ezért ezt bátor vagyok figyelmébe ajánlani a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak, akinek^ ezt jobban kell ismernie, mert hiszen ő alapította ezt az intézményt. Ha nincs rá a költségvetésben fedezet, talán a továbbiak során, amiket mondandó leszek, meg tudok jelölni egynémely olyan irh tézményt, amelynek lebontása révén nagyon sok ilyen kultúrintézményt lehetne fenntartani. , , ;, ,, Igen t. Képviselőház! Az irányított gazdálkodásról volt szó. Én nem akarok a kérdés elméletébe belebocsátkozni, mert ez egyrészt nagyon sok időt venne igénybe, másreszt olyan kevés tisztelet nyilvánult meg ebben a Házban és a földmívelésügyi miniszter útrészéről is az elmélet iránt, — arról nem is beszélve, hogy Mecsér t. képviselőtársam milyen komikusnak találta egyáltalán közgazdasági elméletek létét vagy nemlétét — hogy kar erről vitatkozni. Ha ő azt hiszi, hogy Elliot neve tovább fog szerepelni a gazdaságtörténelemben, mint Cobdennek, Smith Ádámnak, vagy Kicardonak a neve, én meg vagyok győződve az ellenkezőjéről és mindazok nevet, akik ma ezeket az új tanokat hirdetik, régen elfelejtette lészen a világ, — legfeljebb mint ennek a szomorú korszaknak csodabogaraira fognak rájuk hivatkozni — amikor Smith Ádám, Ricardo, Stuart Mill és Cobden még mindig halhatatlanok lesznek és tanaikra még mindig hivatkozni fognak. Maradjunk tehát a gyakorlat terén. A gyakorlat terén maradok, amikor pl. a földmívelésügyi miniszter úr által inaugurált burgonya-ügyben, amelyre olyan büszkén hivatkozott ma a miniszter úr, bátoi leszek néhány igen rövid számadattal szolgálni. (Halljuk! Halljuk! half elől.) A burgonya-ügy szabályozásának célja az volt, — aminthogy a miniszter úr mai állítása szerint az egész irányításnak ez a célja — 47*